2009. február 27., péntek

Jó napot......

.....szavasztok.

Figyeljétek csak, kezdek rövidebbeket írni.
Talán ez már majdnem az öregség jele.

Bejelentette a logisztikai központ, ( a feleségem) hogy délig mindenféle dolgom van amiket el kell intéznem.
Megyek és intézem.

2009. február 26., csütörtök

Fuvarosok 6.....




… szenesek, fások, költöztetők.

A tüzelő szállítással foglalkozó fuvarosok már kora hajnalon, sorban álltak a fa és szén kereskedéssel foglakozó „Tüzép” telepek előtt, vártak a sorukra, a fuvarok elosztására, ki hova szállít majd azon a napon tüzelőt. Közben beszélgettek, és a hideg elleni védekezés régi jól bevált receptjét alkalmazták, ittak egy-egy kortyot a pálinkás butykosból. Nem egy könnyű munka volt a kocsikra lapátolni a szenet, és felrakni a fát. Aki ismeri a szív lapátot és látta, mennyi szén fér rá, az nem választaná ezt a foglakozást. A szén porról ne is essék szó. Voltak olyan nagy súlyú rakományok, hogy a fuvaros a kocsi mellet ballagva hajtotta a lovat, illetve lovakat, mert kímélte az iga vonó állatok erejét. Ennek akkor volt különösen jelentősége, ha emelkedőkkel is tarkított úton kellet haladnia. Célszerű volt jól bánni az állatokkal, meghálálták a gondoskodást, ismerték a gazda kedvenc kocsmáját, és meg is álltak baj nélkül mikor oda értek. Voltak olyan lovak is, melyek a bakon elszundított gazdájukat hazáig szállították, minden különösebb gond nélkül. Kis koromban, hozzánk is lovas kocsik hozták a meleget, és az én feladatom volt a szénnel megrakott kosarak mérését felügyelni, és számolni mennyi kosarat vett hátára a szenes ember és vitt le a pincébe. Édesapám a szűk pince helységben rendezgette a tüzelőt, hogy a szén hordás után érkező fának is jusson hely. Amikor nagyobbacska lettem, akkor már nem igen tetszett, ha leküldtek a pincébe gyújtóst aprítani, és egy vödör szenet hozni. A két szoba fala közé épített nagy cserép kályha szolgáltatta a meleget, és a fürdőszoba szén vagy fa tüzelésű bojlerrel üzemelt. Na, és a hamuzás, az sem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé, mivel azt meg le kellet vinni a szemetesbe. Azokban az időkben nem voltak még kukák, valamiféle fém edényekbe kellet a hamut beönteni, és egy nagy fedővel letakarni. Egy régi négy emeletes házban laktunk és a szemetet, lovas kocsikkal hordták a Cséri telepre. Aki emlékszik még az „Egy óra múlva itt vagyok” című filmre, és az abban szereplő „Spiller úrra” annak nem nehéz elképzelni az elmúlt idők valóságát.

Pesterzsébet, havas a "Kosuti" 2.



...."kosuti"
Ez a fenyő a képen olyan szép, hogy csak a díszek hiányoznak róla. A másik kép a vidám gyerekek játszótere, csak éppen most sehol egy gyerek és így nem olyan vidám, de színes. Mindenki nyugodjon meg, lesznek még meleg napok, szépek és sok napsütéssel.

Pesterzsébet havas a......



.....a "kosuti"
Jó napot, most már ezt kell mondanom, mivel lemaradtam a gép bekapcsolásával. Remélem, bocsánatos a bűnöm?
Még így is szép az Pesterzsébet sétáló utcája a "kosuti" ahogyan errefelé becézik Énekelni nem volt kedvem fotózás közben, mivel nem volt olyan hangulat keltő a fok, a celsiuszra gondolok.

2009. február 25., szerda






Itten vagyok nem sokára.....

.....megyek a bótba.

Üdvözletem mindenkinek, illetve jó reggelt.
Nem ám magamtól megyek. Küldenek. Most három listám van: amit szabad, amit nem szabad, meg mit kell hoznom a boltból. Miután vissza battyogtam, majd ide ülök újra a billentyűkhöz.

2009. február 24., kedd

Bolondos idők....

.....ifjúkori bolondságok!
A képen látható valaki az én vagyok az időszámítás utáni 1955. évben egy szál fecske, egy szalmakalap, és egy evező, valamint egy kétszemélyes kajak és egy hölgy társaságában. Az utolsó kettő nem látható a képen. A kajakot azóta megette az idő vasfoga, a hölgy valamikori osztálytársam, aki velem ellentétben ismert személyiség lett, nálam jobb, szebb, és hozzá jobban illő, megbízható társat talált magának a következő héten. A helyszín, a Somody csónakház környéke a pesterzsébeti oldalon, a Kis-Duna partján. A fecske az enyém, a kajak és az evező a testvéremé, a kalap és a hölgy szintén nem az én tulajdonomat képezte legnagyobb sajnálatomra. Volt ott még egy kabin, amit a testvérem bérelt a barátjával, hogy az evezés tudományát oktassák evezni szerető, és evezni nem szerető leányok számára (én soha nem kaptam meg a kabin kulcsát). Volt olyan "hölgy", aki a csónakra sem bírt nézni, mert abban a pillanatban tengeri beteg lett. Máig nem értem, hogy akkor mit keresett ott? Én borzasztóan szerettem volna már nagyfiú lenni, de mindig azt mondták, ha majd 18 éves leszel, akkor majd ismerkedhetsz lányokkal. Időközben titokban beszélgettem egyszer Noémival, de kiszúrták, és a büntetésként 19. évem betöltésére halasztották az engedélyt. Hát, ezért nevezetes ez a fotó, mert pont 19 éves lettem. Hölgy társaság, kajak, pokróc, romantikus vízpart és naplemente. Kell ennél nagyobb boldogság? Alig bírtam kivárni a naplementét, hogy jöjjenek a szúnyogok, mert akkor könnyen rábeszélhetem a csípések elleni védekezésre, bújjunk gyorsan a pokróc alá felkiáltással. A dolog bejött, de a szúnyogok is, és állattani tapasztalataim Darwin szintjére emelkedtek. Öt perc múltán már tudtam, hogy az óriás fehér cápa egy humánus lény a kis dunai szúnyogok viselkedéséhez viszonyítva. A cápa bekap, egyet harap, esetleg kettőt, azt kész. De, a Kis-Duna magyar szúnyogjai lassú kínhalálra ítéltek minket, amit nem vállaltunk. Haza mentünk és vakarództunk még másnap a suliban is, amiért nagyon sok irigyem támadt a fiúk között. Várták, hogy meséljek valamit a megközelíthetetlen nőről, de én elhárítottam azzal, de fiúk én egy diszkrét manus vagyok, hogy képzelitek? Gondolhatjátok, mekkora érdeklődéssel hallgatták volna, hogy a szúnyogokkal való hadakozás, a rengeteg szúnyogcsípés arra kényszerített minket, hogy kibújjunk a pokróc alól (jót röhögtek volna ).
Többet nem is sétáltam nővel nádassal benőtt vízparton.


Képeslap lelet 3....


....szakítás a XX.sz elején.

Itt küldök egy másikat, keres ebbe vigasztalást, ha bánt a lelkiismereted.
Élj boldogul. Nusi
.

Ez a fránya Józsi, biztos elfelejtette feleségül venni Nusit.

Ritkaságot kaptam.....



....jó emberek adománya.

Jó reggelt, de inkább napot az óra szerint. Kissé lusta (inkább öreg) vagyok mostanában mert ilyen későn jelentkezem be az oldalamra. Kaptam egy ritka képet munkában lévő lovakról. Ki tud ilyen kanyart az autójával? Mert ha igen az jelentkezhet egy korsó sörre. A kép 1960. évben készült.

2009. február 23., hétfő

Minden nap....

.....köszönni illik.

Édesanyám mondta e szavakat nevelési célzattal, midőn egy alkalommal nem köszöntem Gizus néninek. (valamiért nem kedveltem) A szüleim, és a környékbeliek Gizikének, az udvarlója Gizikém virágszálam, mi "na jön a Gizus" nak neveztük. Miért nem köszöntél? Vont kérdőre? Hát, mert tegnap már köszöntem neki, volt a válaszom. Ezek után következtek a fenti szavak, és persze a miértre is 10 perc. Akkoriban úgy gondoltam feleslegesen. Később a szüleim gondolták, hogy minden szó felesleges volt. De, én azóta nem felejtettem el az elmondott szavakat.
Jó reggel, kedves ide kattintgatók.
Ha fiatalabb lennék, elhívnálak benneteket hógolyózni.

2009. február 22., vasárnap

Kecsege....


...... a ló neve. (Kunadacs)
Ez egy ló képe, semmi felhajtás csak nézni kell.
Napi 3 vödör parazsat eszik, mert ez egy Táltos ló!
A kupec mondta, mikor a móka kedvéért alkudtam rá.


Jó reggelt Emberek.....


.....és szevasztok Haverek. (direkt "e")

Voltatok már úgy, hogy nem akartátok a reggelt, már mint felkelni? Na, akkor bevallom az érzetem hasonló, de mivel a főparancsnokságnak más volt az elképzelése mint nekem, kénytelen voltam kibújni a takaró alól. Most itt nyomkodom a billentyűket üres aggyal, és hassal, valami csodára várva, hogy talán valami csak az eszembe jut. Különben azt álmodtam, megyek a képen látható söröskocsi után és ahol lerakja a hordókat abban a kocsmában kivárom a friss csapolást, és legurítok egy korsóval. Ebből se lett semmi, mivel megkerestem a fotó anno -t: 1932 volt oda írva,
akkor készült a kép, de hogy meddig tart a sör szavatossága arról egy szó se. Most a teámat kezdem iszogatni mivel a vérem cukorfoka jó értéket mutat, megkaptam rá az engedélyt.

2009. február 21., szombat

Kövek.....

....zöldek.

Mennyi ember fotózhatta, ezt a rengeteg követ? És mennyi ember koptatta ily simára a járó köveket, szinte olyan fényesek mint ha valakik még polírozná valami szerkezettel. És a zöld! A két dolog nagyszerűen illik össze, kár lett volna nem fotózni.

A Kép.....


..... nagy meglepetés számomra.
Régen kerestem valami nyomát egy fotónak ami a hidat ábrázolja. Nem találtam akárcsak a volt Promontor vendéglő fotóját. Azt gondoltam akkor, hogy minden fotós előbb betér a vendéglőbe, és fotózni elfelejt. Se ezt, se azt. Bizonyára sokan utaztak át a hídon, akik olvassák e kis írást, és jó emlékeket idéz a kép látványa a múltjukból.

Régen hallgat.....

….. a hajó kürtje.
A Déli-Kárpátok és a Balkán hegység vonulatát áttörő Duna szakaszt nevezték Zuhatagnak. Nagy víz a Grében foknál, kis víz a Vaskapu csatornában, 18 kilométeres vízáramlási sebességet eredményezett, ezen a szakaszokon. Akkoriban a vontatóhajók, kevesebb vontatmánnyal és más hajók segítségével voltak csak képesek tovább haladni az áramlással szembe. (hegymenet ) A vontatási segítséget (előfogat) erős hajók szolgáltatták, melyek egyik leghíresebb tagja a képen látható „ Magyarország” volt az 1960 s években. Becézve az „ORSZÁG” - kétkéményes gőzös volt, oldalkerekes, névlegesen 1600 LE-s, de a gépei igen nagy túlerővel rendelkeztek, "egy fél falut" is el tud vontatni, szólt a mondás. A személyzet szakértelme a vontatás tudományában, és a gépek ereje folytán, kiérdemelte a „zuhatagi tigris” becenevet is. A Vaskapu erőmű felépülte, és a folyó felduzzasztása után, az ilyen típusú hajók feleslegessé váltak. A lángvágók végrehajtották az ítéletet, darabokra szabdalták testük anyagát, az örökké falánk kohók számára. Most csak igen keveset, és szűkszavúan írtam, de megjegyzésképpen hozzá kell fűznöm, hogy a hajózási éppen úgy, mint a katonatörténetek elbeszélései, kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkeznek.
A fotót a Tesóm készítette az 1960 - as évek első éveiben. Egyszer én is voltam ezen a hajón vagy két órát kisegítőként. Talán a sétahajózásra emlékeznek még egy páran, (az is lapátkerekes volt). hogy minden lapátja vízbecsapódásakor olyan érzése támadt az embernek, mintha a hajó lépne egyet. 

2009. február 20., péntek

Még egy szakáll.....


.....a Tesóm.

Valamikor az 1963. évben, egy hajón szolgáltunk és vasaltuk a vizet, ahogyan az akkori időkben emlegették. Ha, az emlékezetem nem csal, akkor azon az úton éppen 223. alkalommal olvasta a Rejtő összes műveit, minek hatására elhatározta a szakáll növesztést. Kénytelen voltam felvilágosítani, hogy csak akkor érvényes a dolog, ha a mosdást is mellőzi. Erre nem nagyon mutatott semmi hajlandóságot, miután nagy melegek lévén estefelé viszketni kezdett a bőre. Másnap reggel megfürdött, még a szakállának is fazont adott egy ollóval. Feltette a fejére az ünnepi sapkát, és megkért készítsek egy fotográfiát a kinézetéről. Miután teljesítettem kérését, elvonult és egy idő után ismét megjelent a fedélzeten frissen borotválva. Később évekig dicsekedett a szakálláról készült képpel az ismerőseinek.
Régi kép a Tesómról....

Már megint én......


.....vagyok és..

Jó reggelt, és szevasztok !
Szép napot !


2009. február 19., csütörtök

Keresem.....


....e képet.

Szeretnék egy ilyen vagy hasonló képről jobb minőségű fotó változatot, egy rövidke kis íráshoz csatolni mint illusztrációt mellékletként. Ha esetleg akadna valaki aki a segítségemre lenne, megköszönném. Sajnos az itt látható fotó származási helyéről csak annyit tudok, hogy valami balatoni vendéglőben készítette egy külföldi turista. Semmi több információm nincs. Gyermekkori emlékeim szerint, van olyan változata is amin szürke lovak láthatóak. Segítsetek jó emberek, és köszönöm azt is ha elolvassátok e pár sort.

És Ő talán....


...... még egy rokon?

A nevét elfelejtettem megkérdezni, de mivel nagy a hasonlóság, úgy gondolom felesleges lett volna. Lehetett volna a neve akár Nempiszkos Fred is. Jó,hogy nem szólítottam meg, képzeld mekkora balkezest kaptam volna, ha azt kérdezem, "mondja, Mr. Piszkos milyen a szél járás ?" Már magában a kérdés is egy nagy marhaság. Az első része nem is kérdés, de sértésnek nagyon jó, mert ha mosakszik, akkor jön a verés. A második rész ami a szél járásra vonatkozik az meg egy nagy baromság, mivel motoros hajó volt, és sehol egy szál vitorla.
Itt láthatók város képek
: fotóit az egyik fiúnk készítette.

Horgász az Adrián......


.....csendet!

Ez a figyelmeztetés az egész part szakaszra vonatkozik, és testtartása, kezének mozdulata erre figyelmeztet. Ahogy elnézem a pasast, kinek a szakálla és pipája a fejével együtt, egy Rejtő könyv lapjaira kívánkozik, és ha nem mosakodott volna, akár maga Piszkos Fred is lehetne személyes mivoltában, de ha nem, akkor a rokonsági kapcsolat gyanúja viszont fenn áll, és nem tagadható. Hiába no, Fred mindenfelé járt a világban, utódjai sokaságát senki nem tartotta számon, nem igen ismerhették egymást, hiszen a tengereknek számtalan kikötője van a partok mentén.Unom a hideget, szeretem a vizet és a meleget. Ez az indoklásom a kép mutogatásához.
a szerző hozzájárulásával (család tag)

Ma mi lesz.....?

.....semmiféle listát nem kaptam.

Jó reggelt mindenkinek aki erre jár! A napsütés is maradhat tőlem egész nap. Gondolom senkinek nem hiányzik a borongós szomorkás idő, és így talán több mosoly látható majd arcunkon a nap folyamán. A mosoly soha nem árt, a nők szebbek lesznek, a férfiak esetleg virágot vesznek.

2009. február 18., szerda

Vigadó tér......


......valamikor.

Nem is valamikor, ha nem 1968 ban készítettem a képet a régi Vigadó-térről, természetesen előhívás, nagyítás otthon a fürdőszoba sötétjében. A volt szovjet emlékmű egy kicsiny része is látható a kép jobb oldali részén, melynek tetején egy, ha jól emlékszem kisméretű kétmotoros repülőgép volt látható. Bizonyára vannak akik pontosan emlékeznek. Az viszont biztos és látszik is ,hogy a teraszon sokan itták a söröt, ami abban az időben igen nagy divat volt, akárcsak most.

Pesterzsébet télen....



.....havas a táj.

Ide nem is kell komment, fázik az ember, érzi a hideget. Minek azt leírni?
Azt azért megjegyezném, hogy erről a templomról, még nem láttam téli képet, és éppen ez szolgáltatta az okot, hogy megálljak, és kattintsak kettőt hármat, azután meg leheltem az ujjaimat.

Hó, hideg és......



.....az én nagy ötletem.

Hogy mi is volt az én nagy ötletem. Hát, a fotózás. Mondom magamnak, már pediglen szép téli fotográfiákat fogok itten én készíteni még a mai napon a havas "kosutiról". A fényképezőgépek gyártása alkalmával elkövetik azt a hibát, hogy fém alkatrészeket is alkalmaznak. Pl: exponáló gombot. A harmadik kép után, bekéredzkedtem egy vendéglátó helységbe, hogy valami meleggel leolvasszam fagyott ujjamat a nyomkodó gombról. Ezt, vagy négyszer meg is ismételtem. Szerencsémre kocsival mentem, és így nem kértem kispoharas patikás italt a lelkem felmelegitésére. Már mint belsöleg való gyógyszert. Van amikor viszek magammal kiskanalat, és azzal adagolom magamnak, mert úgy tovább tart. Állítólag úgy egészséges ha elöbb felmelegiti magát az ember, és csak azután megy ki a hidebe fotózni. Szerintem tartsátok magatokat e szabályhoz, fő az egészség.

Képeslap lelet 2....


....sárga vagyok az irigységtől.

Ilyen mázlista manusnak kellett volna lennem. Cigizés, bámészkodás, semmittevés és konyak a tálcán, meg két nő. A csónak polcán a hölgyeknek sütemény és hűsítő, a napernyőt a pasas által kiválasztott hölgy kapta, a mellőzött hölgy jutalma az evezők. De az is lehet, hogy váltják majd egy mást, ha a túra hosszútávú. De mi értelme a hattyúknak?

Jó reggelt.....

......megint egy lista.

Mehetek egy kört, megengedte a családom. A kezembe nyomtak egy papírt amit telefirkáltak mint egy valóságos listát, mindenféle állítólag nélkülözhetetlen dologgal. Ezeket ha sítalpon is, de hozzam haza. Na, akkor inkább letakarítom és kiásom a kocsit. Az sem lesz kis feladat számomra. Majd jövök és akkor megint koptatom a billentyűket.

2009. február 17., kedd

Képeslap leletek.....


..... a padlásról.

a lap eredeti elnevezése; A hangok hatása
Már kis koromban is mászkálgattam a padláson, abban a reményben, hogy kincseket és titkokat fogok találni. Ez részben sikerült, mert megtaláltam a szomszéd "Józsibának" írt és eldugott szerelmes képeslapokat, de más kincsre nem leltem. Talán említésre méltó még, Laura kisasszony nagy fonott utazó kosara, mely egy lakattal volt lezárva. Akkoriban azt nem bolygattam, csak nagyon sok évvel később, miután senki nem kereste, se Laura kisasszonyt se az utazó kosarát. Csinos és kedves nő volt, de egy kissé válogatós a férfiakat illetően, és így csak az álmodozás és a magány maradt a számára az évek elmúltával. Egy pár év elteltével Hornyákné, ( a korabeli pajtásaimmal, Hárpia anyónak hívtuk) "na, a Vénkisasszony" elnevezést kezdte használni. Na, a Vénkisasszony soha nem megy férjhez,...... tegnap nem volt itthon, hol csavaroghatott,..... ma még nem volt a boltba, mit fog enni? .....és ez így ment egész nap. A tudomásom szerint ilyen figurák minden házban akadnak, mindent tudnak, mindent látnak, és mindent hallanak. Csak azt nem tudta meg soha, hogy mikor néha azt kiabáltuk "Hárpia" az neki szólt. Nekünk gyerekeknek mindig Laura kisasszony maradt, ki néha zongorázott nekünk, és könyveket adott kölcsön, előtte elmagyarázta miért is kell elolvasni. Mi fiúk, tudatunk alatt talán egy kicsit szerelmesek is voltuk belé, de akkoriban e szó fogalmát nem tudtuk értelmezni. Talán huszon valamennyi lehettem, mikor Józsibának írt lap ismét a kezembe akadt és el nézegettem. A képen látható szoba belső berendezése, hasonlított Laura kisasszony szobájára és a kor hangulatát is híven érzékeltette. A zongoránál a hölgy mintha Laura kisasszony lenne, és megpróbáltam odaképzelni magam a férfi helyébe, de nem sikerült. A hegedű látványa ami zavart engem, az a kezem valahol máshol kalandozna, de hegedű nem lenne benne az biztos. Csak azt nem tudom, mit tettem volna akkor, ha a hölgy kívánsága szerint lapoznom kelet volna a kottán. Miket írok én itten? Nem is ismerem a kottát.

2009. február 16., hétfő

Mozaik, most valami más.....

.....dobozon a tojáshéj.

Hozzáértők szerint, "tojás mozaik" a hivatalos elnevezése. Nekem azért az rejtély maradt, hogy hová lett a sok tojás rántotta? Szóval ez egy teás doboz, hogy tudjátok. Irtó okos vagyok, mert elolvastam mi van ráírva a doboz oldalára. Nagyon tecc-nekem és az ábra is a doboz tetején, ez szerintem szép dekoratív, és hasznos is. Az ábrázolt tárgyak kontúrjai nagyon hatásos módon töltik be szerepüket, és a színek jól harmonizálnak az ábrázolt tárgyakkal. Nekem csak az a gondom, hogy a rumosüvegnek nem találom a helyét. Hát, akkor majd teával iszom a teát, úgy is itt a válság. "Cicó" ismét remekelt szerintem, Ő egy kedves ismerős aki hasonló szép dolgokat szokott alkotni, de képes, ép és egy darabban lévő csempéket apróra törni, és képet rakosgatni az alaktalan részekből. Nem véletlenül csinálja, direkt készakarva.

2009. február 15., vasárnap

Pesterzsébet Tanuszoda......




.....ha lassan is, de halad a dolog.

A képen a Tanuszoda már kész parkolója és a bejárat látható. Van egy sorozat fotó az építkezés menetéről, amit majd idővel felpakolok ezekre az oldalakra. Reméljük az aluljáró is tiszta marad, és nem csak a megnyitó napjáig fogják takarítani. Ezt csak azért említem, mivel általában ez a bevált módszer, hogy kimeszelünk, takarítunk mert jön az illetékes. A tanuszoda megnyitása mindannyiunk örömére történik, és reméljük nem kell sokat várni már a megnyitás időpontjára.


Szorgalmasok......

.....már mint az olvasóim.

Szeretettel üdvözlöm minden kedves olvasómat Remélem tettszik a lovak szerszáma ami az alábbi képen látható. Sajnos közelebbi képet nem sikerült szereznem, ahol jobbam látszana a szépsége és bonyolultsága. Azt tudom, hogy létezik egy régi Dréher reklám plakát ahol hasonló fogat látható. Ha valakinek esetleg van a tarsolyában, kérem szánjon meg egy sörkedvelőt, valamiféle fotóval az sem gond, ha hibákkal rendelkezik. A fuvaros 6-ot is szeretném, de most nincs illusztrációm az irományhoz. Reméljük majd akad.

2009. február 14., szombat

Fuvarosok 5....


....a ló szerszám.

Általában mester munka. A lovak hámjainak készítésénél, lószerszámkészítők, szíjgyártók munkálkodtak melynek eredménye általában remekmű . Egy valamit is magára adó fuvaros vagy fuvaros cég, igényes volt a kocsi elé fogott lovainak a megjelenésére. Ezért, díszítette is ezeket, a befogó szerszámokat, nagyon szép réz, és más fémdíszítéseket alkalmaztak, melyek csillogtak, villogtak a lovak mozgásával egyetemben. Nem feledkeztek meg a bőrszíjak fonásáról, csipkézéséről sem. Igen sokszor csodáltam, bámultam talán még bambultam is a mesterek ötletes gyönyörű szíj fonatait, a rézművesek díszítéseit. A bőrből készült részei a szerszámnak mindig fényesek voltak a tisztítástól, a rezek pedig ragyogtak. Ez így rendben is volna, de a szerszámokat nem a szem gyönyörködtetésére készítették, ha nem keményen dolgozó lovak számára. Éppen e fontos dolog érdekében a szerszámnak célszerűnek kellett lennie. Ha a hám, sérülést okozott a ló oldalán, szügyén vagy bárhol akkor bizony a mester szakmai tudása igen nagy csorbát szenvedett. A lovak nyakán látható a jellegzetes muraközi nyakörv, a Halsband. Ez a bélelt gyűrű az állat erős nyaki és szügyi-izomzatán helyezkedett el. A kocsi súlyát és rakományát a ló a saját súlyával és erős lábait megfeszítve a „band” segítségével mozdította meg és húzta. Ütni-verni a lovakat tilos volt. Biztatni, ostort pattogtatni lehetett a ló mellett. (Bizony azért akadtak kivételek. Láttam pár esetben, Gubacsi téglagyárból jövő téglával megrakott lovas kocsik hajtói a hídra felmenetnél, igencsak a ló hátán, farán csattogtatták ostoraikat.) Ha, hosszabb időre, a kocsi megállt, azonnal az állatok nyakába került a zabos tarisznya, hátukra a lópokróc.(a munkában megizzad lovak, nem fázhattak meg) És természetesen a vizesvödörnek is kéznél kellet lenni. Következett a ló-ebédidő! Ma úgy mondanánk; na, akkor tankoljuk meg a lovakat. A Dunán, az Újpesti-öbölben volt egy meredek, rámpaszerű lejáróval kiképzett lóúsztató, ahol akkoriban az igavonó, teherszállító, köztük a híres Dreher-lovakat is fürdették.

Az utolsó mosoly.......


.....a poen megmarad akkor is, ha ellopják az emlékművet.



Sissy 2.....




......forog a daru.

Csak képek komment nélkül, mivel a képek mindent elmondanak.

Dél múlt.....

......jó napot és szevasztok, avagy üdvözletem minden billentyűzőnek.

Az óra mutatójának állása szerint nem is köszönhetnék másképpen. Mentségemre, csak most jutottam annyi időhöz, hogy a billentyűzetet nyomogassam. Eddig porszívót tologattam, közben népszerű régi slágereket kornyikáltam amit a gépezet hangja elnyomott és senki nem vette észre az emberiség elleni merényletem. A középiskolai ének tanárom, amikor a Szt.László templom 10 órás miséjén (akkor még kötelező volt) az osztályunk énekelt, engem minden alkalommal felküldött a karzatra az orgonista segédjeként, mint fújtató kezelőt. Így javított az osztály művészi nívóján. Kicsivel nagyobbacska koromba, ha dudorászni kezdtem, Édesanyám cukorkát vett, hogy azt szopogassam mivel mint jó gyerek megérdemlem a jutalmat. Az idő haladtával, egy alkalommal a kocsmában jókedvembe énekelgetni kezdtem. Két perc múltán odajött a csapos, hozott négy fröccsöt, és mint a tulaj vendégének felajánlotta számomra, hogy megihatom ellenszolgáltatás nélkül abban az esetben, ha nem fitogtatom zenei műveltségem. Amennyiben tovább folytatom akkor csak a csapos és én maradok a helységben. A csapos elveszti az állását, és a kocsmáros gyerekei éhezni fognak, az utca idegenforgalmának veszteségeiről nem is beszélve. Mivel humánus ember vagyok engedve a kérésnek a négy fröccsöt megittam, ezzel be is fejezve énekesi karrieremet. Bánom már, mivel a Megasztár produkált nálam sokkal, de sokkal jobbakat, ami a mínuszt illeti. Bár sztárok nem lettek, de hírnevük az igen. A lényeg a világhír, ami nekem is kapóra jött volna.

2009. február 13., péntek

peva mozaik.....

.....még nincs fugázva.

Nem pihen a Cicó, csak rakja, rakja és a végén annyi fugáznivalója lesz, hogy még álmában is csak a masszát kever és keneget. Viszont mi, még jobban fogunk gyönyörködni a látottakban.

Sissy 2 tovább....






.....a munka folytatódik, nincs megállás.

Sissy 2 tovább....





....az alsó szint.


Áll a daru és készül az alsó szint, illetve az alapok. Lesz mit fotózni a 2008 as évben azoknak akik kedvelik az építkezéseket. Egy jó presszót szeretnék a földszintre, imádok kávézgatni, beszélgetni egy jó társasággal. Reméljük teljesül a kívánságunk.

Graffiti és Pesterzsébet 10



..... még nem látottat.

A napokban tettem egy sétát a vasúti árokban, és elnézegettem a legfrissebb képeket. Hát, nem éppen kiránduló időjárás volt az elmúlt napokban, de mindig találok új rajzokat és nem csökken az alkotók kedve akkor sem, ha éppen mínusz 25 fok van. Lehet, hogy a festék nem szárad, de fagy. Ezek szerint a festéknek mindegy, mert fixen a falon marad. Az viszont biztos, hogy ezek a rajzok jobban mutatnak a környéken, mint a felülről ledobált szemét egyre szaporodó halmaza. Hogy miket ábrázolnak a pingálmányok, arról fogalmam sincs és ezért ezt ne is kérdezzétek. Jól néznek ki.
Ez egy szubjektív vélemény, és senkire nem kötelező.

Tizenhárom.....

.....még, hogy nem szerencsés ?

De, először is mindenkinek szép jó napot kívánok. A hölgyeknek kézcsók és virág az illetékestől. Bár nem e hónapban, de 13. án születtem. Édesanyám szerint az 1936 os év legszebb hónapja volt és akkoriban én voltam a "kisaranyos", azután a "huncutka", de még mindig aranyos, majd az "eb adta" és még az "aprósátán" kifejezést is használta, a szomszéd házban lakó Ilusnéni. A többit nem írom, de gondolhatjátok, hogy a fejlődésben nem álltam meg. Mostanában mintagyerek vagyok, nem rohangálok (fájnak a térdeim) és nem is tudnák elfutni ha kergetnének. Így egy békés szemlélődő emberke lettem, aki egész életében kereste az élet értelmét, de nem találta. Azt viszont megállapítottam, hogy szeretem az életet, jó élni, sőt néha szép is tud lenni. És az sem nagy baj, ha néha akad egy krigli sör.
.
.

2009. február 12., csütörtök

Szakmai ártalom?


..... csak az választ ilyen szakmát, aki nem bírja a vizet.

Azt mesélik, és a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a sörívóknak sör hasuk van, ha sokat isznak. Akkor itten van egy nagy rejtély, mármint, hogy a pincemesternek aki a borral foglakozik és gondolom azzal is oltja a szomját, miért van nagy pocakja. Talán a bor is növeli a hasat? Vagy csak egyszerűen kövér a mester. Az is lehetséges viszont, hogy csak a vörösbort kedveli, ami viszont növeli az étvágyat, vagy csak egyszerűen egy főzni tudó felesége van.
A másik képpel kapcsolatban az jutott az eszembe, hogy most kellene csapra verni a hordókat, mivel nem figyel a pincemester. Ha nem, akkor megvárjuk az estét mire talán egy kissé kótyagos lesz a mester feje.

Még egy kép.....


......a bohóc története.
Azzal a kéréssel fordult hozzám valamikor az unokám, Papa fessél nekem bohócot ha bírsz.. Nálam az ilyesmi úgy működik mint a szocializmusba a terv gazdálkodás, 3 éves vagy 5 éves tervek vannak. Hogy ez melyik volt arra már nem emlékszem, de valahogyan csak elkészítettem. Nem akarom sokat cifrázni a dolgot, de eljött az igazság pillanata, amikor az illetékes első pillantását a képre vetette, gondolkodás nélkül nyomta a kritikát. Papa, ez az egész nem jó. Miért? Kérdem,( bár ne tettem volna.) A Bohócnak piros az orra, de másmilyen piros, egy cirkuszosnak sokkal több lámpája van, és jobban tud világítani, és csíkos kabátja van a bohócnak, mert kockást még soha nem is láttam, az ujját így szokta tartani de azon szokott forogni egy pöttyös labda és az hol van? Hol vannak a gyerekek, nem látom őket, meg apukájukat se, meg anyukájukat se, egyedül nem szoktak cirkuszosba menni, mert akkor ki fizeti nekik a büfét, ha valamit enni akarnak, vagy fagyizni. De azért különben jó, csak kevés, 4 unoka és csak egy kép? Mond Papa, nem vagy egy kissé fukar?
Az itt látható kép 25x25 olaj vászon. Készítőjének semmi köze, a festészethez. (szoba fallal volt már dolgom több alkalommal is, és dicsekvés képen el árulom, hogy egy alkalommal tapétáztam is. Többet nem engedte a családom):)


2009. február 11., szerda

Csak egy fej.....


.....szerintem jó fej.

Ez a piktúra a majdnem legál falon található, a vasúti árok beton falán. Nem is rossz?

Majdnem tiszta.....


.....az állomás aluljárója.

A kis szorgoska, gyorsan kanyarított egy pár betűt a tiszta falra, nem neki kell mosni, és nem is kerül semmibe, míg el nem kapják. Kissé baj van a manus ízlésével és lehet, hogy nála nem is gyógyítható. Azt gondolja így nagyon szép lett a fal, és vasárnaponként idejárnak majd az emberek, megcsodálni keze munkáját?