Tizenhárom.....

.....még, hogy nem szerencsés ?

De, először is mindenkinek szép jó napot kívánok. A hölgyeknek kézcsók és virág az illetékestől. Bár nem e hónapban, de 13. án születtem. Édesanyám szerint az 1936 os év legszebb hónapja volt és akkoriban én voltam a "kisaranyos", azután a "huncutka", de még mindig aranyos, majd az "eb adta" és még az "aprósátán" kifejezést is használta, a szomszéd házban lakó Ilusnéni. A többit nem írom, de gondolhatjátok, hogy a fejlődésben nem álltam meg. Mostanában mintagyerek vagyok, nem rohangálok (fájnak a térdeim) és nem is tudnák elfutni ha kergetnének. Így egy békés szemlélődő emberke lettem, aki egész életében kereste az élet értelmét, de nem találta. Azt viszont megállapítottam, hogy szeretem az életet, jó élni, sőt néha szép is tud lenni. És az sem nagy baj, ha néha akad egy krigli sör.

.

.