..... ahogyan én látom.
Ő a mi, pesterzsébetiek Petőfije. Tavasszal és főleg nyáron elrejtőzik a fák és azoknak lombjai között, na nem azért mert attól fél, hogy talán túl melege lesz a napon, csak éppen nem talált máshol helyet. Ezért egy kicsit nehéz olykor észrevenni, főleg a környéket nem ismerő látogatóknak és a fotózása sem egyszerű, ez viszont legyen a fotósok problémája talán érdekesebb, izgalmasabb képek születnek ebből adódóan. Mi szeretjük télen amikor jól látható, és nyáron is mikor a környezete magába fogadja, ősszel szinte eggyé válnak még inkább, mikor a falevelek sárgás-barna színt öltenek alig találja szemünk. A praktikus módszer, ha előbb a talpazat kövét kutatjuk fel, és utána felfelé tekintve biztos megpillantjuk a költő karcsú alakját. Több alkalommal is fotóztam már, de mind szokványosra sikeredett, az itt látható képem viszont érdekesebbnek tűnt számomra, gondoltam közzéteszem abban reménykedve, hogy mások tetszését is elnyeri.
