Végre hazaértem.....

.....nem szeretem ami kötelező.

Végre megérkeztem otthonunkba. Ez a sok hivatalos és nem hivatalos kötelező mászkálás, kezd egy kicsit nyugtalanítani. Ezt látván a feleségem, rögtön egy rakás kecerével a kezében, rám ripakodik, most pedig vér cukor és vér nyomás mérés következik, mert nem tetszik a kinézeted. Rögtön mondtam, hogy én ezt már legalább negyven éve tudom, de remélem ma még kapok vacsorát. Vérnyomás: 122 64 62. jó! Aztán valami golyóstoll szerűség következett, azt gondoltam valamit alá kell írnom. Azon megnyomott valami gombot és akkor az ujjam hegyébe vágódott egy szamuráj kard, a vérem folyni kezdett én átugrottam két széket meg egy sámlit. Utánam jött, azt gondoltam elsősegélyben fog részesíteni. A véremet akarta! Fogta a még vérző ujjam és odanyomta valami piros villogó fényhez (azt hittem irányjelző) aztán számokat láttam 18. Gondoltam mondta, és mivel van tapasztalata, írt egy papírra minden- féle kajákat, mikor mennyit, időbeosztás, hányszor ehetek. Elolvastam, megállapítottam, hogy a "Mond Te vagy a Kristóf" című manus napi egyszeri kajája, hízó kúrának számított az "If" nevű vár étkezdéjében. Állítólag kötelező betartanom. Az egész dogot csak azért írtam le, mivel ilyen kalandba még nem volt részem.