Kiegészítettem még egy fotóval, mert hiányérzetem volt. :)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rátkay-Átlók-Galéria. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rátkay-Átlók-Galéria. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. február 21., vasárnap
2011. szeptember 5., hétfő
Rátkay Endre képek 5.
Az emberek nem szeretik a kényes témákat, sokszor úgy tesznek, mint ha nem is léteznének. A művész viszont görbe tükröt tart az emberek szeme elé, ecsetjével ironikus képet alkot, és tudatja velünk, lám ilyen is van. Amikor elhallgatunk valamit, és nem beszélünk róla, attól az még létezhet. Rátkay profán képei polgár pukkasztóak, de humort sugároznak, amint az a fenti képen is látható.
A nagy mafla mutogatós emberke hátára ragasztott „hüje” szó, a lufijának felirata „VII. B osztály” (gondolom 2x hét évig tartott). A félszegen pislogó, pironkodó, bájos gyerekek arcán pedig a ― mit akar ez? Akad viszont közöttük egy igazán kíváncsi, ki lábain anyuka cipőivel, kissé megemelt ruhácskával, szívet formáló ajkai az "igen várom, hogy felnőtt legyek" típust képviseli.
Az itt leírt szövegen bizonyára jót nevetnek, esetleg sírva fakadnak szakértők, művészettörténészek, de nekem ez jutott az eszembe, mikor először volt alkalmam a képet nézegetni. Tisztánlátásom érdekében azt gondolom, hogy jót tenne nekem egy kis agytágítás.
2011. szeptember 4., vasárnap
Rátkay Endre képek 4.
Kedves Dodó, ennek a képnek a megértéséhez nem szükséges a kacsa és az eperfa hasonlat. Mármint, hogy oly nehéz megérteni a kép mondanivalóját, mint kacsának az eperfára felmászni. Ez simán azt jelenti amit a képen látsz, és semmi többet. Meg ne merd kérdezni, miért kellet kötelet is használnia az anyának (ha annak lehet nevezni). Találd ki!
.
2011. augusztus 31., szerda
Rátkay Endre képek 3
1990 –1994
(6 darab 3 x 7 méter, olaj, farost önálló táblakép)
3. DOKTOR FAUSTUS
A pokolra szállás hét ördögének egyikén Faust „üres köntöse ül”, az elkárhozott lélek. Fejének helyén fejének gondolata: gravitációs objektum körül a tér görbe, és a csillagfény geodetikus vonalat ír…precessál. Mephistopheles pincérként a földi gazdagságot kínálja. Homokórát és gyertyát hordó társuk égő villanykörte végű dorongja madárszörnyet világít meg.(Höllenzwang ábra) Prokrustes és magasfeszültségű kínzó eszköze. Akasztófán henteskampóról fejjel lefelé lógó görög szobrot Helenát darabolja. Letört feje mellet a Halál vaskampóval koponyákat kotor a kútba. Ceres, Poseidon Pomona Pan (jóságos parasztistenek) állják körül a láncán vicsorgó „isten majmát” a borzalom paródiáját. Szent Mihály óriási géppisztolyos alakja mögött az angyali seregek kórusa ( a napfogyatkozás ábra első három csillagának betűit, a megismételt napkelte három csillagbetűivel egybeolvasva Faustus nevét olvassuk)
A fenti szöveg idézet a Pesterzsébeti Múzeum egy kiadványából.
Höllenzwang (német) a leghíresebb bűvészkönyv, melyet a hagyomány Faust dr.-nak tulajdonít.
A könyv tele van érthetetlen jövendölésekkel, groteszk rajzokkal.Faust’s Höllenzwang | Magyarlexikon.com
.
2011. március 11., péntek
Rátkay Endre képek 2
![]() |
| Kattints a képre és jobban látod a csajokat! |
Egy kis hiánypótlás következik, mivel kimaradt az első képhez tartozó bejegyzésből.
Rituálé 6 darab 3 méter magas és hét méter széles táblakép, melyeket 1990 és 1994 között készített a művész. Sorrendben a Sir Parcival után másodikként a Don Juan bemutatása és a hozzátartozó leírás szövege következik. Remélem a fotók minősége valamennyire elfogadható, mivel nem rendelkezem a feladathoz szükséges felszereléssel.
Most akkor következzék az alkotás leírása, hogy tudniillik mi is látható a képen:
RITUALE
2. Don Juan
A kompozíció jobb és baloldalán játszódik a férfi-női időtlen sexualitásának (Sevillai) legendája. A közép rész az Eleuisi mistérium tavasz-tél váltakozása is örök. Az ifjú nőcsábász „kakasával” halfarkú szirénnek udvarol, aki tükrében szépítkezik. Leporello Don Juan csábításainak leporellóját mutogatja duhajkodó véneknek s a vigyorgó Priapus-nak. A térdelő Bona Dea áldását adja jövendő gyermekükre. Szálló szerkezeten a Kővendég érkezik (H. Moor cit.). Középütt virágszönyegen a tenger felett Persephone (tavasz) táncol édesanyjával Démétérrel (ősz) kinek öléből gabona nő. Orcus küldötte, a fekete ló a tél alvilágába rántó. A szakadék jobb oldalán temető. Aristoteles (itt az öreg Don Juan) pórázra fűzve négykézláb, cselédlánya Phyllis lábainál, továbbá itt-ott hiányosan feszülő kiegészítőkben még három Júnói termetű „Domina”: Omphale (és Heracles) Lilith (Adam Kadmon első asszony) Aphrodite Melania (a halálos szerelem istennője). A három elburkolt istennő a Párkák, Circét és disznait ábrázoló papírtekerccsel, egyike a főhős életvonalát vágja el, ami eltűnik a tél élettelen bábújának (az alvilági Persephonénak ölébe), a földbe. A könyvecske Jayce Ulyssesére utal. Pupos Ámor disznóálarcot kínál.
.
2011. március 9., szerda
Rátkay Endre képek 1
Én szerencsére a közelben lakom, és néha eltotyogok megnézegetni a sok megunhatatlan művészi alkotást. A véleményem kimondottan szubjektív. Kedvenceim, a Rátkay Endre festőművész által alkotott képek, de természetesen a többi kiállított tárgy sem akármi. Bár sok fotót készítettem a képekről, és akár otthon is nézegethetném őket a napnak bármely szakában, mindezek ellenére újra és újra elsétálok, amikor időm engedi. Valamiképpen én ezzel úgy vagyok, mint a zenével, egy hangfelvétel számomra akkor is konzerv, ha tökéletesre sikeredett, és az élőzene varázsát nem pótolhatja. Blőd egy hasonlat, de jobb nem jutott eszembe. Arra gondoltam, talán egy-két általam készített fotót közzé teszek a képekről, és idézném a képek magyarázó szövegét, egy múzeumi kiadvány lapjairól, ezzel azt remélve, talán mások figyelmét, kíváncsiságát is felkeltem, hogy tulajdonképpen mily izgalmas alkotásokat, valódi kincseket rejt magában a régi mozi épülete.
RITUALE
1. Sir Parcival
1. Sir Parcival
A festő a „Grál” is a „Kerekasztal” lovagjainak mondáiban jeleníti meg saját és barátainak fiatalságát. Baloldalról: Parcival a játéksárkánnyal. Az édesanyja Herzeleide és az apa Gamuret. A „Grállovagok” elvonulnak a határ úti erdő mellett. Fakerekű kordéra nőtt nyomorúságukat „Amfortas” (Kárpáti Kamil) vontatja. Mellette „Sir Pacival” (a festő) Rocinante nevű szőlő karon lovagolva, hattyút röpítet: „Lohengrint” (fia Tamás). Felismerhetők még: Kondor Béla, Csernus Tibor, Liszi János, Zsombok Tímár György, Boglár Lajos, „Heidall-ként”, Geiger György „Frocin”-ként, Balzám István „Marke” királyként a papírkoronás Csillag Tibor, „Tristan” szoborfeje Nagy László. Gosztola Lóránd és Gaál Imre páncélban. A Grál zászlót Mári Magdolna emeli. A Montserrat hegység előtt megtorpannak (A messzi sziklán Don Quijote, Sancho Panza és Dulcinea del Toboso). Avalon vára alatt a semmibe lebegő asztalnál a Kerekasztal lovagjai az európai kultúra nagymestereivé transzfigurálódnak. Kétszer nagyobbak (ha felállnának) ifjú csodálóiknál. Michelangelo (előtt az Excalibur) kőtáblákkal. Dante, Handel, Einstein, Thomas Mann, Bartók, Rabelais…. Az óriások lábainál egy mandarin része. Szivárvány glóriában az igazi Grál, ami sosem érhető és található meg senkinek sem. .
2010. április 19., hétfő
Divat a múltból


A Rátkay-Átlók galériában tett utolsó látogatásom alkalmával, a hivatalos minőségben ott tartózkodó kedves hölgyek egyikétől, kaptam egy hajtogatott múzeumi ismertetőt. Előlapján a cím, „Divat a múltból” felirat, és egy csinos hölgy volt látható csodálatraméltóan elkészített ruhában, kalappal a fején. Mivel imádom a kalapot viselő hölgyek társaságát, abban a pillanatban el is döntöttem, hogy amint időm engedi, tiszteletem teszem a hölgynél, és a többieket is meglátogatom. Miután a döntést meghoztam, csak az után tértem a második oldalra, és olvastam el D.Udvary Ildikó művészettörténész ajánló, és ismertető sorait, hogy mit is kell tudnunk a Történelmi babaszobrokról, és Illyés Borbála keramikusról, aki ezeket a csodákat megalkotta.
A fotografáló masinám optikáját megtisztítottam, az akkut feltöltöttem, és miután mindent berámoltam a hord táskába, azt az állványzattal együtt a vállamra akasztva nekivágtam a nagy kalandnak. Az út kocsival csupán öt perc, a hölgyek
kedvesen foga
dnak, mint mindenkit minden alkalommal. Hölgy kísérőm kedvessége folytán rövidke tárlatvezetésben is részem volt, amikor Rátkay művész úr alkotásai előtt elhaladtunk. Labirintusra emlékeztető kanyarok, és fordulók után egy lépcsőhöz érkeztünk, ami véleményem szerint a valamikori mozi gépház feljáratát képezte. Néhány lépcsőfok után ismét egy forduló, és újra lépcső melynek utolsó fokára lépve választanom kellett. Jobbra? Balra? Balra, kaptam a felvilágosítást a kísérőmtől. Szerencsémre a két bal kezem közül, az igazi bal felé fordultam, és rögtön tükröket láttam, melyek előtt babák, és mögöttük a tükörképük, és ez ismétlődött a végtelenségig. Amint haladok befelé, szemem sarkából úgy érzékelem, valaki felém jön. Már a köszönés szavait formálnák ajkaim, mikor felismerem magam a tükörbe. Na mondom magamba, akkor a baloldalon álló pasasnak köszönök, aki háttal áll nekem. Annak meg a ruhája volt ismerős. Kiderítettem, hogy az is én vagyok. Még egy kis ideig elszórakoztattam magam a tükrök okozta meglepetések sokaságán, és csak azok után fordítottam a figyelmem a babákra. A masinám előkapom, állványra
szerelem, kiválasztom a barokk párt az 1600-as évekből, a nézőpontot, rekesznyílás, színhőmérséklet, vízmélység, szélirány, és még azt is belekalkuláltam, hogy azon a napon hány rumot ivott a kapitány. Végeredményben minden szükséges beállítást lelkiismeretesen elvégeztem, és csak utána néztem a masinám képernyőjére, de ugrottam is hátrafelé. Nem ijedtem meg, csak egy kissé meglepődtem a látottaktól. Láttam a barokk párt, aztán a barokk pasas fenekén a nadrágot, 3 állványra szerelt fényképezőgépet, amik mögött három fél szemmel hunyorgó, grimaszokat vágó emberek vannak. Az mind én voltam. Összesen négyen voltunk, jómagam a kis terem közepén, és háromszor én a tükrökbe. Soha nem hittem volna, hogy ilyen sokan vagyok. A kiállított babák látványa arról tesz tanúbizonyságot, hogy készítőjük nagy szakértelemmel rendelkező személy, és szakértelméhez végtelen türelem is párosul. A kiállított babák, a tükrök által nagyobbá varázsolt kis terem, sok meglepést okoz majd a leendő látogatóknak, és fotózni vágyók számára. A nehézségek bizonyára a kísérletező kedvű fotósokat fogják jobban inspirálni, eddig még nem látott ötleteik és trükkjeik alkalmazásával készült felvételek elkészítésére.
Kicsi, de igazi látványosság és élmény, amit ott láthatunk. Érdemes oda látogatni.
A fotografáló masinám optikáját megtisztítottam, az akkut feltöltöttem, és miután mindent berámoltam a hord táskába, azt az állványzattal együtt a vállamra akasztva nekivágtam a nagy kalandnak. Az út kocsival csupán öt perc, a hölgyek
kedvesen foga
dnak, mint mindenkit minden alkalommal. Hölgy kísérőm kedvessége folytán rövidke tárlatvezetésben is részem volt, amikor Rátkay művész úr alkotásai előtt elhaladtunk. Labirintusra emlékeztető kanyarok, és fordulók után egy lépcsőhöz érkeztünk, ami véleményem szerint a valamikori mozi gépház feljáratát képezte. Néhány lépcsőfok után ismét egy forduló, és újra lépcső melynek utolsó fokára lépve választanom kellett. Jobbra? Balra? Balra, kaptam a felvilágosítást a kísérőmtől. Szerencsémre a két bal kezem közül, az igazi bal felé fordultam, és rögtön tükröket láttam, melyek előtt babák, és mögöttük a tükörképük, és ez ismétlődött a végtelenségig. Amint haladok befelé, szemem sarkából úgy érzékelem, valaki felém jön. Már a köszönés szavait formálnák ajkaim, mikor felismerem magam a tükörbe. Na mondom magamba, akkor a baloldalon álló pasasnak köszönök, aki háttal áll nekem. Annak meg a ruhája volt ismerős. Kiderítettem, hogy az is én vagyok. Még egy kis ideig elszórakoztattam magam a tükrök okozta meglepetések sokaságán, és csak azok után fordítottam a figyelmem a babákra. A masinám előkapom, állványra
szerelem, kiválasztom a barokk párt az 1600-as évekből, a nézőpontot, rekesznyílás, színhőmérséklet, vízmélység, szélirány, és még azt is belekalkuláltam, hogy azon a napon hány rumot ivott a kapitány. Végeredményben minden szükséges beállítást lelkiismeretesen elvégeztem, és csak utána néztem a masinám képernyőjére, de ugrottam is hátrafelé. Nem ijedtem meg, csak egy kissé meglepődtem a látottaktól. Láttam a barokk párt, aztán a barokk pasas fenekén a nadrágot, 3 állványra szerelt fényképezőgépet, amik mögött három fél szemmel hunyorgó, grimaszokat vágó emberek vannak. Az mind én voltam. Összesen négyen voltunk, jómagam a kis terem közepén, és háromszor én a tükrökbe. Soha nem hittem volna, hogy ilyen sokan vagyok. A kiállított babák látványa arról tesz tanúbizonyságot, hogy készítőjük nagy szakértelemmel rendelkező személy, és szakértelméhez végtelen türelem is párosul. A kiállított babák, a tükrök által nagyobbá varázsolt kis terem, sok meglepést okoz majd a leendő látogatóknak, és fotózni vágyók számára. A nehézségek bizonyára a kísérletező kedvű fotósokat fogják jobban inspirálni, eddig még nem látott ötleteik és trükkjeik alkalmazásával készült felvételek elkészítésére. Kicsi, de igazi látványosság és élmény, amit ott láthatunk. Érdemes oda látogatni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









