2010. december 26., vasárnap

Esti tükör..

Ti láttok valamit, hogy mi micsoda, mert én nem sokat.
Késő délutáni, majdnem esti, de semmi esetre sem éjszakai felvétel, mely borús időben készült, és „nem jó szántamból mentem arra” címet adhatnám a képnek. „Tudnillik” kevés tejföl volt a frigidairben. Hajjaj.., ez nehéz volt, igaz írhattam volna „hűtőt” is,  de az túl hétköznapi lenne. Szóval négy tejföl vásárlása volt a feladat, különben elmaradnak egyes ételféleségek az ünnepi asztalról. Azért ez eléggé megalapozott indok volt, hogy részemről a tiltakozás beszüntessem. Vállra akasztottam a masinám, és irány a cél a tejfölös polc. Menet közben a nagy üvegfelületre pillantva megláttam, ami a képen látható. Igaz háromszor is nyomtam a gombot, és maradt még két tartalék felvételem, amiket talán idővel előszedek. A fentiek írásban való rögzítése azért is fontos, mert bizonyítékul szolgál a kétkedőkkel szemben, akik azt állítják, hogy semmi összefüggés nincs a fakanál, és a fotózás között. Fotóművészetet is írhattam volna, bizonyára volt arra is precedens, hogy fotóművészt szalajtottak valamiért a boltba.
james

2010. december 25., szombat

Mérgezett kalácsok

Országos Hírlap
1898. junius 19.
Ruppa György, Ruppa József kispesti, idősb Sztojka József, ifjabb Sztojka József és Raffay István erzsébetfalvi czigányzenészeket nagy nyomorúságuk a Cséry-féle szentlőrinczi szemét-lerakó-telep felé kergetett – eleségért.  Az ifjabb Sztojka talált is egy csomagot, melyet hamarosan felbontottak. A csomagban legnagyobb örömükre két kalácsot találtak, és testvériesen meg is osztozkodtak rajta. A kiéhezett emberek mohón ették meg a talált kalácsot, de drágán fizettek érte. A két Ruppa és Raffay István ma délután meghalt, az ifjabb Stojka még most is beteg, az öregebbik Sztojkának azonban, aki csak keveset evett, semmi baja nem esett. A meghaltakat felboncolták, a beleiket elküldték Felletár Emil állami vegyésznek, hogy megvizsgálja: mi volt a két kalácsban.

A mai, nem bulvár jellegű újságok lapjain, talán nem lenne ildomos „a beleiket” szót használni ilyen esetek alkalmával, kissé gusztustalannak tűnne sokak számára. A TV sorozatok bonctermeiben viszont, a 8 liter ketchup helyettesített vérben könyékig turkáló boncmester keze fel sem tűnik, amint éppen kivesz onnan valamit. Azt már megszoktuk.

Graffiti 19

Fogalmam nincs, mit akar a pasas a stukkerral.
Kattints a képre és jó nagy lesz.
A blog címében szereplő elnevezéshez ritkán mellékelek mostanában képet. Ennek semmi más oka nincs mint a lustaság, az öregség, és a nem túl szép idő. A napsütés hiányát képes lennék mellőzni a fotózás szempontjából, de akkor a csontjaim reklamálnák a hiányát, ha ne tán silány az eredmény. Azt csikorognák: "érdemes volt, megérte? " Általában nem szoktam megbánni a sétát, talán valamivel kevesebb festék fogy napjainkban, a rossz idő, és a "félsz" miatt. A festék színei sem élnek annyira élénken a borongós napokon, mégis, mindig akad egy-kettő amiért érdemes elmenni, és megnyomni a fotómasina exponáló gombját. Sokan kérdik tőlem, minek fotózol ilyen szemetet? Mert van. Sokszor érdekes, és nem minden szemét ami virít, Erzsébethez tartozik ez is, mint oly sok minden más, szoktam mondani. Dokumentációs gyűjteménynek szánom, bár nem oly régen kezdtem a gyűjtést, és csak egy helyszínre korlátozódik, de tükrözi a sokféleségét. Egyszer talán, ha már senki nem fog a falra firkálni, akkor bizony jól jönnek majd ezek a képek. Rendezünk egy kiállítást, és a látogató közönség csodálkozva kérdi: Jéééé... hát ilyen is volt?
Nézd  Apukám milyen jó pofa, mondja Kovácsné :))

2010. december 16., csütörtök

Helytörténeti Klub 3



A Csili Vízvári László Termének kényelmes széksorait látjuk, és az ott helyet foglaló nagyérdemű közönséget. A Helytörténeti Klub, „Történetek, emlékek Pesterzsébetről” címet viselő előadássorozat egy régen várt előadásának meghallgatására jöttek el. A bevezető előadója, Kökény Sándorné Kalmár Veronika.  Nyugodt hang, és finom humor jellemzi Veronika bevezető szavait, és a közönség diszkrét mosolya esetenként nevetésre vált. Van egy olyan érzésem, hogy a közönség nagyobbik része, jómagamat is beleértve, egy-két perccel tovább tartó bevezetőt is szívesen elviselne.
A kép hátterében az asztalnál a téma előadója Skaper Brigitta látható, érdekesnek látszó kéztartással. A félreértések elkerülése végett egy rövid megjegyzést kell fűznöm a dologhoz. A fotó a múló pillanatot örökíti, és ezért ne tévesszen meg senkit a félreérthető kéztartás, nem fohászra kulcsolta kezeit az előadás sikerének érdekében, tapsolt a közönséggel együtt, a sikert aratott bevezető elhangzása végén. Gondolom, nem árt, ha a lényeget még egyszer leírom:
az előadás címe: „Pesterzsébet és a Pflumm család”
Előadó: Skaper Brigitta.
Reméljük, az  előadás videofelvétele hamarosan minden érdeklődő számára elérhetővé válik.

2010. december 8., szerda

Éjjel - nappal.

Mily csodás lovak rettentő erejükkel.
Hát igen, mai szemmel egy kicsit ódivatúnak tűnik a sör ily módon történő szállítása, mégsem maradt száraz torok Pesten és Budán. Mit éjjel főztek azt reggel vitték, amit reggel főztek azt nappal vitték, és mivel a lovaknak néha aludni is kellett, amit délután főztek azt nem tudom mikor vitték. Lényeg az hogy, valahol mindig kapható volt frissen csapolt. Mivel nem egy szakmabéli sörgyártó ember vagyok (csak ívó), bizonyára sok badarságot vetettem a papírra. Sebaj, igyatok egy kriglivel, és észre sem veszitek. Kiskoromban ültem ilyen söröskocsin egy barátommal, és egy hátsó hordóra kapaszkodva foglatunk helyet, amit néha bizony megbántunk. Némelyik ostor olyan hosszú volt, hogy ha hátracsapott a kocsis bizony eltalált, és akkor leugrottunk. Őket neveztük: nem szeretem a gyereket fuvarosnak. Többen voltak a "szeretem a gyerekeket kocsisok", kik felültettek a maguk pokróccal letakart  hordójára amint az  látható a képen, és maguk gyalog sétáltak egy darabig vigyázva ránk, hogy le ne pottyanjunk. Máig is hálás vagyok ezeknek az embereknek, mert most nem írhatnám le, mekkora nagy élmény volt ez a kaland a mi számunkra kisgyerek korunkban.

2010. december 3., péntek

Korona vendéglő 3

térkép: 1940
Az Erzsébetfalvai Közöny egy régi példányát nézegettem, óvatosan lapozgatva, hogy még véletlenül se okozzak kárt a töredezés jeleit látván a megsárgult lapokon. Már majdnem összecsuktam az újságot, amikor az eszembe villant, hogy én nem is tudok kárt tenni benne, hiszen a képernyőt bámulom, nem rongálom. Még szerencse, hogy nem zártam be az oldalt, mert észrevettem egy hirdetést, illetve közleményt, melyen egy ismerős név szerepelt a „KORONA” vendéglő. Bár nem volt harsány az írás, csupán egy szolid megjelenésű szöveget olvastam, mely szerényen meghúzva magát a többi betű között, és mégis egy kicsit izgatott lettem. Igaz ugyan, hogy az itt olvasható hirdetés idején a Langermann  úré volt a vendéglő, de az 1930-as évek idején. a feleségem családjának a tulajdonába került. Ennek a több mint száz éve volt hírnek igen megörvendtem, mert ezzel gyarapíthatom azt a kevés relikviát, amit eddig sikerült megőrizni. Úgy lesz ebből relikvia, hogy bekeretezem és a falon fog függni, mint egy becses ritkaság egy múzeum termének főfalán.
Ha ma aktuális lenne egy ilyen előadás, én hangzatosabb szöveggel bombáznám a nagyérdeműt.
Szenzáció az Erzsébetfalvai Korona vendéglőben.
A Kultúra áttörte a söntéspult védelmi vonalát,
  a teli söröskriglik nem tudták megakadályozni bejutását a vendéglő nagytermébe.

2010. november 30., kedd

A Sparhelt.....


….amikor a platnin krumpli sült.
Amikor e régi reklámon a tűzhely látványát megpillantottam, az rögtön megragadta a „nosztalgiámat”. Valamikor kiskoromba, pont ilyen ELITE volt a miénk is. 1945-46. telén, és a későbbi években is, különleges élmény volt számunkra, amikor az édesapánk a forró tűzhely „platnijára” öt-hat szem krumplit rakott, letakarta egy már kopottabb lábassal, azt néha meghúzogatta, majd felemelte a lábast és egy villával beleszúrt az alatta néha füstölgő krumpliba, úgy vizsgálgatta, hogy meg sült e már a fiúk csemegéje. Mi alig vártuk, és türelmetlenül toporogtunk a „sparhelt” körül, hogy végre elkészüljön a kedvenc kajánk a héjában sült krumpli. Mikor aztán végre megsült, még mindig édesapánk segítsége kellet a továbbiakban is, hogy a kezünket meg nem égessük, belebökte a villát az egyik krumpliba, és azzal tartva hámozta le a héját egy kés segítségével, és kapargatta le a feketére égett részeket (az alatt volt a legjobb). Az ily módon megtisztított finomság az előttünk lévő kistányérra került, majd azt hosszában négyfelé vágta. Mi már régen várakoztunk feszülten figyelve az eseményeket, és rögtön asztalhoz ültünk. Az én kedvenc helyem egy hokedli volt, oda ültem. Na végre, most már a miénk volt a többi teendő. Megkentük a tetejét sült zsírral, ami rögtön megolvadt a még meleg krumplin, megsóztuk, néha fagyos szalonnát vágtunk mellé (amikor volt), és faltunk, mint ha életükben még soha semmit sem ettünk volna. Mivel a háborúutáni nehéz időket éltük, amikor ritkán jutott tej az asztalra, akkor a tejmentes napokon „Planta” teát ittunk. Voltak alkalmak, amikor barátaink, osztálytársaink, mint vendégek résztvettek az általunk „krumpli-zsúrnak ” nevezett eszem-iszom lakomán, vagy fordítva, és mi voltunk náluk. Óriási kacagások, rohangálás a szülök, szüleink nagy örömére, „nézd milyen egészségesek a gyerekek, sose fáradnak el” — gondolom társalgás címén, hasonló mondatok hangzottak el. Ahogy múltak az évek, és egy kicsivel jobban mentek az emberek dolgai, a jobb módú családoknál, főleg a lányos házaknál ismét divatba jött a tea-délután. Csipkés terítővel borított asztal, rajta gőzölgő teáskanna, teáscsészék, mellettük teasüteménnyel rakott kistálak, és a ház népe kicsinosítva várta a fiú vendégeket a leányok szórakoztatására.
A Planta tea:
Platánfa leveléből készült tea, és ezért kapta a Planta nevet. Egy nagyon kellemes, könnyű, világos teaféle volt. A Planta tea az ínséges háborús időkben vált népszerűvé mivel a teaimport szinte lehetetlenné vált.

2010. november 29., hétfő

Tejcsarnok a sarkon....


..... de melyik sarkon?
A valamikori kérdést a "kiskiskosutisnak" szántuk, mivel e régi fotóval megörvendeztette az olvasó, képnézegető társaságunk tagjait. A kép talán egy félévszázadot is pihent, egy örökölt nachtkasztli fiókjában, és mikor előkerült (hurrrráááá), mi is megláthattuk.
A cím megfejtését a kép tulajdonosára hagytuk, lustaságból kifolyólag. A titok megfejtése nem tartott sokáig, "Vécsey utcza - Nagysándor sarok". A térképrészletre éppen a mai napon véletlen leltem rá, gondoltam nem hagyom veszni a szerencsémet, megosztom veletek. A kép 1910-es években készült, a térkép adatainak ellenőrzése 1911 ben történ, amit egy akkori illetékes személy kacskaringós aláírásával igazolt. Talán egy napjainkból származó térkép is megfelelt volna.
A mi jelszavunk viszont: "Régi kép, korabeli térkép!"

2010. november 24., szerda

2010. november 19., péntek

A háromujjú ember



Erzsébetfalván elfogtak egy háromujjú embert
három társával együtt.

A rendőrség azt hiszi, hogy Kilián Bélát fogták el, akit Köhler Zsuzsa meggyilkolásával gyanúsítanak.


Az Est tudósítójától —
.1926. április 29.

Néhány nappal ezelőtt jelentette Az Est, hogy Gödöllőn és környékén egy magát rádió-mérnöknek nevező állítólagos Kilián nevű ember rádiószerelés ürügye alatt sorra fosztogatja az ottani lakókat. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást, a Szathmáry- detektívcsoport tagjai naponta erősen keresték-kutatták a főváros egész területén ezt a Kiliánt, országos körözését is elrendelték, azonban sehol nyomára nem akadtak. Ennek a Kilián Bélának az az ismertető jele, hogy egyik kezén három csak ujja van és azt a bejelentést kapta róla a rendőrség, hogy abban az időben, amikor Köhler Zsuzsát meggyilkolták, három napig nem mutatkozott a lakásán. Mivel a rendőrség azt is megállapította, hogy ez az ember már több nőt kifosztott, alapos volt a gyanú, hogy része lehet Köhler Zsuzsanna meggyilkolásában. Hiába nyomozta azonban a rendőrség, hiába kutattak utána az ország egész területén, nem lehetett kézre keríteni. Ma hajnalban az Erzsébetfalván az egyéb ügyben nyomozó detektívek egy gyanús külsejű embert fogtak el másik három társával együtt. Ennek a gyanús külsejű embernek is három ujja van a jobb kezén, úgyhogy a rendőrségen nagy izgalmat keltett ennek az embernek az elfogatása, mert azt hitték, hogy az elfogott ember azonos az ál- rádiómérnök Kilián Bélával.
A négy embert beszállították a főkapitányságra, megkezdték a kihallgatásukat, de még a nevüket is tagadták. A rendőrségen most folyik annak a megállapítása, vajon a háromujjú férfi azonos-e a keresett Kilián Bélával, és hogy nem a most elfogottak között kell-e keresni Köhler Zsuzsanna gyilkosát.

2010. november 16., kedd

Szegényebbek lettünk mi Erzsébetiek.



előzmények:   Hová, merre?
Mintha írtam volna már nem is olyan régen valami hasonlót a szoborral kapcsolatban. Szerintem jóslatnak is mondhatnánk, olyannak ami bevált. Jobban eltaláltam a szobor sorsát, mint bármely TV beli Táltos, Igazlátó, Főpapnő a pácienseik jövendőjét, vagy a "Delejes ember" a betegei diagnózisát. Valakik elloptak Erzsébetből egy darabot, szegényebbek lettünk egy kedves látvánnyal. Sajnos a jövőben, már csak fotókról mutogathatom az unokáimnak a mindig szomjas aratót, kinek kulacsából soha el nem fogyott az innivaló. Soha nem bántott senkit, miért kellet a lábát levágni? Nem gondolták, hogy ez nem a szobornak fog fájni, hanem minden Erzsébeti embernek, és valamennyi művészetet, szépet szerető embernek okoznak soha el nem múló fájdalmas sebet. Talán ide is kerül majd egy tábla a Városvédők jóvoltából? Sok lelkes ember tevékenykedik ott, de nem győzik a munkát. A hasonló ügyeket már régóta próbálják az illetékesek megoldani, legutóbbi két hét és rend lesz itt. Nem jött be,. A régebbi időkről ne is beszéljünk. Egy darabka fémtolvaj sem jutott a rács mögé, a felbujtók, kereskedők, olvasztárok, vajon merre lehetnek? Eddig senki nem találta őket. Vagy tán elfogyott a zár, és nem viszik be őket, mivel nem lehet bezárni a cella ajtókat. Valami oka biztos van a sikertelenségnek.
A valamikori szobrászok, ha csak sejtik is, hogy a jövőben ellopják szobraikat, bizonyára kőbe faragva valósítják meg elképzeléseiket. (Igaz, a faragott kövek is jól mutatnak a zárt kertek falai között.)  Kicsit kapkodva írtam a sorokat, de majd javítgatom
az itt leírtakat.
Még csak azt tudom mondani nektek:
Szomorú és bánatos vagyok.


Revolveres esetek 1926



ERZSÉBETFALVAI KÖZLÖNY 1925. május 19.
— Ismét revolveres támadás.
A Határ-úton lévő Bereczki féle korcsmában folyó hó 19-én szombaton este Fritz János barátaival együtt borozgatott. A bor hatása alatt összeszólalkozott a vendéglős fiával, akivel haragban áll, a veszekedésből verekedés lett s Fritz Jánost a vendéglős fia revolverrel az oldalán megsebesítette. A megsebesült fiatalembert a Viktoria gyógyszertárban Dr. Andriska Viktor gyógyszerész kötötte be, kötözés után a Szent István Kórházban megoperálták, s a golyót kivették a sebből. Fritz János állapotában eddig még javulás nem állott be, súlyos betegen fekszik a Szent István kórházban.

ERZSÉBETFALVAI KÖZLÖNY 1925. május 19.
— Revolveres merénylet egy szolgálatban lévő rendőr ellen.
Kovács IX. Mihály 2831 sz rendőr május 12-én szombat este 10 órakor a Vezér utcza és Határ út sarkán teljesített szolgálatot. Szolgálata teljesítése közben egy garázdálkodó hét főből álló csoportot akik a Simon-féle korcsmából jöttek ki, rendre intette. A rendre utasítottak nem, hogy csendben szétoszlottak volna, hanem a rendőrt szidalmazni kezdték s mikor azért a rendőr őrszem, a két leghangosabbat, letartóztatta s a kapitányságra akarta kísérni a többi őt is megtámadta s előkerültek a kések, s a támadók közül eldördült az első revolverlövés. Kovács IX. Mihály mikor látta az egyre fenyegetőbb helyzetet, előbb kardjával, majd revolverével védekezett s a revolverlövésekre elősietők elől a támadók szétszaladtak s egyik sebsüljüket, Nagy Ferencet magukkal vitték. Sikerült azonban a lábán megsebesült Kovács Mihálynak segítségére siető környékbeliekkel az egyik tettest, Nagy Pált megfogni. Vasárnap reggelre pedig a többi hat is e rendőrségre került. A lábán súlyosan megsebesült Kovács IX. Mihályt Dr. Andriska Viktor ”Viktória” gyógyszertárába vitték, ahol Dr. Andriska kötötte be. A mentőket és a rendőrséget sajnos telefonon nem lehetett értesíteni, - mert, ilyen nagyközségben csak este 9 óráig van telefon szolgálat. — A küldöncök úján értesített kapitányság őrjárata s a helybéli tűzoltóság mentőkocsija megérkeztek s Kovács IX. Mihály sebesült rendőrt a rendőrkórházba vitték. A támadók közül megsebesült Nagy Ferencet pedig az est folyamán az István kórházba szállították.
Nekem csak egy kérdésem lenne:
Miből tellett ezeknek „revolverre”, mert a piját biztosan jól bírták, és aki sokat „isz” annak kevés a pénze.
Akinek esetleg van valami elképzelése, kérem, írja meg, nem szeretnék tudatlanul a menybe menni, vagy kitudja hová kapok beutalót?.

2010. november 12., péntek

Egy régi PFLUM hirdetés ...


.........villamos színház

Tegnap olvasgattam egy régi Erzsébetfalvai újság lapjait, az olvasottak hatására éjjel, arról álmodtam, hogy időutazáson vettem részt egy barátommal. Erzsébetfalván jártunk 1911. év tavaszán, és a korabeli helyi sajtó lapjait böngészgettük, olvasgattuk egy vendéglői teraszon, egy –egy krigli a kezünk ügyében. Egyszer csak a szemünk megakad egy reklámhirdetésen. Pillantásom egy ismerős névre vetődött. „Pflum” olvasom, de a következő két szót szinte megmosolyogtam: villamos színház. Ez meg mi lehet? Tettem fel magamnak a kérdést, mivel egy arra járót sem mertem volna megszólítani, megkérdezni, félve attól, hogy nevetségessé válok a tudatlanságom miatt. Mivel egy nagy mozi barát vagyok rájöttem a titkok nyitjára, és megfejtettem a számomra rejtélyes szavakat. Ez nem lehet más csak a MOZI. Mondtam a barátomnak. A filmcímek is segítettek ebben, a vendéglős szót olvasva viszont egy pillanat alatt minden világossá vált számomra. A mai mozi tulajdonképpen nem sokat változott a korabelihez képest. Ma is van vetítőgép csak nem olyan zajos, mint régen volt, és a vászon is megmaradt. Ma „kólát” vehetsz a büfében, és egy vödör pattogatott kukoricát. Régen, a pincértől kértél egy nagyfröccst, az még ki is vitte az asztalhoz, és kukorica helyett ehettél kvarglit, aminek viszont nem örült a többi néző, annak átható illata miatt (van olyan, aki emlékszik rá?).

A filmekről csupán annyit, hogy ma is van vágyakozás, epedés, de a napjaink felgyorsult világában, kimerül egy rövid párbeszédben: — Fel jössz? — Nem. Már vége is volt epedésnek, de a vágyból volt még egy kevés az ifjúban. Sebaj, remélem nem merült le a mobilom? Talán valaki még szabad, és elkezdte a gombokat nyomkodni. A másik beharangozott film címe: „Kecsege úr cipőt lop” humoros, írják a reklám szövegében. Megjegyeztem a barátomnak, ezt meg is nézhetnénk, de meg kellene előbb kérdezni valakit, hogy hol lakik a Kecsege úr, mert ha tán a Hangyatelepen van összkomfortja, nem hiszem, hogy sokat fogunk kacagni.

2010. november 11., csütörtök

Helytörténeti Klub, HANGYATELEP



Egy bódételep története a két világháború között.
Az előadó, Pesterzsébet történetének nem éppen napos oldaláról tartott igen érdekes előadást.
A bódéváros nyomorúságos sorsához nem igen van mit hozzátenni.

2010. november 3., szerda

Jutagyári Kolónia

- valamikor ilyen is volt.
Az emlékezet frissen tartása a célja e képeknek. Vannak kik még emlékeznek, és vannak kik csupán azt szeretnék tudni, hogy milyen látványban lett volna részük, ha abban a korban éltek volna. Szoba konyha, és lavór a fürdőkád. Ha netán túl összekoszolták volna a gyerekek magukat, akkor elővigyázatosság szempontjából, hogy ne fröcsköljék a koszos vizet a falra áthelyezték a fürdőszobát, illetve a lavórt a lakás ajtaja elé. Következett az állva fürdetés, mivel pedig a mosdószivacs akkoriban luxus cikknek számított, és azt a fránya koszt meg nem vitte eléggé a "Flóra", vagy a csodás "Hutter" szappan, akkor jött a mindig kéznél levő gyökér sikálókefe. A problémás testrészek: a térd, a láb, és főleg a talp voltak. A dolog nem volt túl kellemetlen, mivel a sok mezítlábas szaladgálás megedzette a talpunk bőrét, és nevetve mondtuk "Anyu ne csiklandozz". Bár, ez nem a kolóniában történt, de ott is hasonló módon játszódhattak le az események.
A gyerekek mindenhol nagy igyekezettel taposnak pocsolyákba, koszolják ruháikat és magukat, Anyuka és a szappangyárak nagy örömére. Szóval ilyenek voltunk mint gyerekek. A mai gyerekeknek jobb a soruk, ők ma már kádban fürödnek és shampon is jut a hajukra.

2010. november 1., hétfő

Halottak napján.....

.....szomorú bánatunkban, emlékszünk még szeretteink mosolyára?

Fentről

a kép nagyítható

Igen, már elég régóta bosszant, hogy miért nincs egy alig használt helikopterem? Ha lenne, akkor bizony akár és is készíthettem volna ezt a szép képet. Bár fogalmam sincs hogyan lehet helikoptert vezetni, és a fotómasinát egy kézzel kezelni, mivel nagyon sok gomb van rajta. Hát majd sokat fogom gyakorolni, csak a madár legyen már meg. Mivel minden szabályt betartottam ami a képre vonatkozik, a szép látványt megosztom veletek.

2010. október 24., vasárnap

Kitört a sörháború



Ma reggel kitört a sörháború Ausztriában

Bojkottálják az árdrágító sörgyárakat

Bécs, 1926. április 27.
Az Est bécsi szerkesztőségétől
Áll a harc a vendéglősök, kávéház-tulajdonosok, szállodások és szatócsok frontján a sörgyárak ellen, melyek felemelték a sör árát. Ma reggeltől sehol nem szabad sört kimérni nemcsak Bécsben, hanem egész Alsó-Ausztriában. A sztrájkoló vendéglősök, szállodások, kávéházak szatócsok számát a bojkott központi vezetősége, körülbelül 15000-re becsüli. A harc kitűnően van megszervezve. Százezrével nyomattak röpiratokat és plakátokat, amelyeket a hadszíntéren, tehát Alsó-Ausztria minden helységében szétosztottak és megmagyarázták a lakosságnak, hogy a sztrájk a lakosság érdekében indult meg. Kerékpáros őrjáratokat toboroztak, melyek kettesével járják be a főváros minden utcáját és a vidéket. Ahol sztrájktörőt találnak, onnan azonnal telefonon jelentést tesznek a központnak, mire, százas csoportokban kimennek a vendéglősök és alkalmazottaik, ellepik az illető helységet és egy palack szódavíz mellett órákig, elfoglalják az asztalokat, hogy ne lehessen sört kimérni. A bojkott előreláthatólag nem fog sokáig tartani, egyrészt azért, mert a sörgyárakat nagy veszteségek fenyegetik és nyilván engedni fognak, másrészt pedig a kormány közvetítőlég lépett föl, hogy a sörfőzőket az árdrágítás megszüntetésére kényszerítse.
megjegyzésem:

Én csak gratulálni tudok a sógoroknak, mi ugyanis el vagyunk maradva. Ha jól számoltam
84 –évvel? Kishazánkban nem voltak sör sztrájkok, ezért aztán lenne mit behozni, mivel a sör ára az árlapon, mára, olyan magasra mászott, hogy alig bírom elolvasni. Az égig ment, én meg szomorú vagyok, miért nem volt nálunk is sör sztrájk? Piás az van nálunk bőven, de a szolidaritásból egy kicsivel gyengébben állunk. Hol található olyan igazmagyarember, aki egy napot kibírna folyadék nélkül. Kéremszépen, és csak azt tudom mondani, hogy nálunk egy sör sztrájk, sokat mondok, ha 38 percnél tovább tartana. Az első gond akkor jelentkezne, amikor bedugulna a város a sok szirénázó mentőautó száguldozásától. Ugyanis nem győznék az elvonásos tünetekben szenvedő csőlakók elszállítását, az arra kijelöl egészségügyi intézetekbe. Ezek után a mi gyógykezelésünk következne a nyugdíjasoké, bár ez nem olyan sürgős, mivel mi a Multi –Trutyit a másodszorra is kifőzött „olcsó komló, híg a leved” lét isszuk, mivel gazdasági, és a zsebválság súlyos esete forog fenn. Egyszerűen fogalmazva nem telik rá. Valami olyasmi ez, mint amikor az ember másodszor is kifőzi ugyanazt a tea filtert. (brrr)! Igaz, előnye is van. Nem nagyon árt, még csak nem is bódít, legfeljebb egy kicsit többet jársz a lakás legkisebb helységébe, ami egy jó jel, és bizonyíték arra, hogy a vesédnek semmi baja. Az agyra szintén nem káros, mivel nincs benne alkohol, ami kioldaná az agysejtekből a gondolatot, ha esetleg van benne, vagy valami ahhoz hasonló. A lényeg, hogy nem ártalmas, de hát sör az ilyen?
Nem baj fiúk, fogjunk össze! Éljen a szolidaritásos koccintás!

Menjünk, és igyunk együtt egy kriglivel (vagy kettővel)!

2010. október 19., kedd

2010. október 15., péntek

Helytörténeti Klub 1




Czétényi Vilmos:
"Az egész életemet meghatározó alapvető élményeimet Pesterzsébeten szereztem"
A festő és grafikus művészetéről, D. Udvary Ildikó tartott előadást a Csili Vízvári termében. Figyelemre méltó színvonalas előadásban volt részünk, én pedig lábujjhegyen közlekedve készítettem egykét fotót az előadás dokumentálásának céljából.

2010. október 9., szombat

BHÉV 1908


1908. évi XXXIII. Törvénycikk

1. § E
zen Engedélyokirat erejénél fogva a budapesti helyi érdekü vasutak részvénytársaság engedélyt kap és kötelezettséget vállal arra, hogy a már üzletben tartott, illetve megépitett helyi érdekü vasut hálózatának következő gőzüzemre berendezett vonalait, nevezetesen: a budapest-erzsébetfalva-soroksár-dunaharaszti helyi érdekü vasutnak erzsébetfalva-dunaharaszti vonalát, a budapest-czinkota-kerepesi és a budapest-szentendrei vonalakat az alábbi feltételek alatt villamos üzemre átalakitsa és azokat, valamint hálózatának további vonalait, ugymint a budapest-erzsébetfalva-soroksár-dunaharaszti helyi érdekü vasutnak villamos üzemre már berendezett budapest-erzsébetfalvai vonalát, további az ezen utóbbi vonalból kiágazólag Erzsébetfalva község területén létesitett helyi érdekü villamos vasutvonalait és végül a m. kir. államvasutaknak és a budapest-erzsébetfalva-soroksár-dunaharaszti helyi érdekü vasutnak soroksári állomásait és a budapest-czinkota-kerepesi helyi érdekü vasutat a m. kir. államvasutak budapest-kőbányai vonalával összekötő gőzmozdonyu helyi érdekü vasutvonalakat, nemkülönben a Ferencz József-laktanya állomáson levő csonkavágányt, mint egységes helyi érdekü vasutat, az alábbi feltételek és a jelen egységes engedélyokirat hatályának tartama alatt szakadatlanul üzletben tartsa.

1912. évi LX. törvénycikk

a Budapest székesfővárosi m. kir. államrendőrség hatáskörének Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrinc községek területére való kiterjesztéséről1. § A Budapest székesfővárosi m. kir. államrendőrség hatásköre a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében fekvő Erzsébetfalva, Kispest és Pestszentlőrincz községek egész bel- és külterületére kiterjesztetik.

Egy rövidke megjegyzés:
Érdekes, hogy a régen kérvényezett hatáskör kiterjesztését, több alkalommal is elutasították, vagy el halasztották.

2010. október 4., hétfő

Adelmann házaspár 5

ORSZÁGOS HÍRLAP
Budapest, 1898-nov-18. 11. oldal

A kihallgatás.
Adelmannék gyilkosai.
Egy erzsébetfalvi öreg házaspárt gyilkoltak meg a múlt év szeptemberében. Vadállati kegyetlenséggel dolgoztak a gyilkosok. Lemészárolták a tehetetlen öregeket, aztán petróleummal lelocsolták a bútorokat és lángba borították a szobát. Azt akarták elérni, hogy az összeégett öregek elpusztulását véletlen szerencsétlenségnek tulajdonítsák. Hatvan forint készpénzt, valamint arany- s ezüstékszereket és csekély értékű fehérneműt vittek magukkal a gyilkosok.
A nyomozást vezető csendőrök két hónapig nem tudtak a gonosztevők nyomára akadni. Akiket gyanúba fogtak, mind be tudták bizonyítani ártatlanságukat. Az igazi gyilkosokat egy véletlen vezette a törvény kezébe. Egy fiatal budai napszámos asszony ugyanis feljelentést tett a rendőrségnél, hogy meglopták. A ruháit vitték el a tolvajok.
Detektívek kutatták az eltűnt ruhaneműt mindenfelé és közben a ládát is, megtekintették, melyből a holmi eltűnt. AS ládában az asszony ruháin kívül még finomabb fehérneműt találtak, mely A.J. betűkkel voltak jelezve. Megkérdezték Varga Györgynét a gyanús fehérneműnek eredete felöl, de de az asszony nem tudott kielégítő választ adni. Később mikor a hosszas kérdezősködések zavarba hozták, bevallotta, hogy a gyanús fehérnemű tényleg a meggyilkolt öreg házaspáré volt. A szeretője Vella Menyhért volt a gyilkosuk, kinek véres munkájában segítségére volt Dobos Ferenc. Ő is ott volt a gyilkosságnál. A rablott pénzel költöztek Budára.
A mai végtárgyaláson csak két vádlott állott a törvény előtt, mert Vella Menyhért a vizsgálati fogságban meghalt.
Varga Györgyné most már tagadta a bűnrészességét. Azt állította, hogy csak a két férfi volt ott a gyilkosságnál. Vella az ő ruháiba öltözött és úgy kopogott be Adelmannékhoz.
Elnök: Mért mondta maga a vizsgálóbírónak, hogy mikor az asszony már meg volt ölve, maga egy kendőt borított a fejére, mert nem bírta ki a merev tekintetét?
Mért mondta ezt, ha nem volt jelen a gyilkosságnál? Ilyet csak nem lehet kigondolni?
— Kérem, én mindenfélét kigondoltam.
Dobos Ferenczet szólították ezután az ítélőtanács elé. A vádlott rovott múltú ember, aki lopásért már háromszor ült á fegyházban. A gyilkosságot tagadja.
— A keddről szerdára virradó éjszakán, amikor a gyilkosság történt, hol volt maga Dobos Ferencz?
— kérdezte az elnök.
— Ittas voltam én akkor; úgy tudom, hogy Laczi Mihály vezetett haza.
Az elnök ezután elmondja Dobosnak, hogyan eszelték ki és hajtották végre a gyilkosságot.
Dobos az öregasszonyt verte agyon, Vella pedig az öreg Adelmannt.
A vádlott szájtátva hallgatta az elnököt, azután rámondta:
— Vargáné hazudik. Isten látja a lelkemet, hogy ártatlan vagyok. Én semmiről sem tudok semmit.
A szembesítéskor is megmaradt konok tagadása mellett.
Ezek után a tanuk kihallgatása került sorra.
A mai napon csak hét tanút hallgattak ki. Holnapra maradt még húsznak a kihallgatása.


ORSZÁGOS HÍRLAP
Budapest, 1898-nov-19. 10. oldal

A tanúk meghallgatása

Az erzsébetfalvi kettős gyilkosság ügyében a törvényszék ma folytatta a beidézett tanúk kihallgatását, kik többnyire lényegtelen vallomásokat tesznek:
Dienes László aki házmester volt Adelmannéknál, sírva panaszolja el, hogy a gyilkosság gyanúja miatt sokáig fogva volt. Dobost soha életében nem látta.
Ügyész: Mondja csak Dienes, mit gondol, miért keverte bele magát Vargáné a dologba?
Nem tudom én kérem, annyira elcsigázott a börtön, hogy munkaképtelen vagyok.
Adelmanné első férjétől származó fiát, Dietz Vilmos szobafestőt hallgatta ki ezek után az elnök.. A felmutatott bűnjelekben a tanú sírva ismerte fel édesanyja holmiját.
Nem igaz – pattant fel Varga Györgyné, nekem is van közte egy ágyhuzatom.
Ne búsuljon, úgy sem fogja azt maga használni, vigasztalta a királyi ügyész.
Dietz Ferencz, a másik fiú hasonlóan vall s elpanaszolja, hogy a gyilkosság idején, mivek egy szétrobbant petróleumlámpa arczát összeégette, őt is elfogták gyilkosság gyanúja miatt.
A bizonyítási eljárás befejezésével az elnök felfüggesztette a tárgyalást, folytatást délután négy órára tűzte ki.

Vádbeszéd és itélet.
A délutáni tárgyaláson dr. Nagy Géza királyi alügyész mondotta el vádbeszédét. Dobos Fereczczel szemben semmikép nem látja bebizonyítottnak, hogy a gyilkosságban részt vett volna. Csak Varga Györgyné vallomásai szólnak ellene, de ez az asszony, aki kelepczében érzi magát, azon igyekezett mindvégig, hogy másokat is belekeverjen ebbe a bűnügyben. Vádja tehát nem érdemel hitelt.
Elejti ennélfogva a gyilkosság és ezzel párosult rablás vádját Dobos Fereczczel szemben és csupán lopás és hatóság ellen való erőszak miatt, kéri elítélni. Ezeket a bűntényeket a vizsgálóbíró előtt önként bevallotta, részben pedig bizonyítva vannak ellene. Varga Györgynével szemben gyilkosságért és ezzel párosult rablásban való bűnrészességért és ezzel párosult rablásban való bűnrészességért halálbüntetést kér kimondani.
Dr. Kenedi Géza, Varga Györgyné védelmére szólott ezután. Védencze felmentését kérte, miután nem mint felbujtó, sem mint tettes nem működött kézre a bűntényben.
Az elnök ezután a két vádlottat szólította a bíróság elé.
Elnök (Vargánéhoz): Hallotta, mivel vádolja az ügyész úr? Mit tud felhozni még a mentségére?
Nem tudok én semmit.
Hát maga, Dobos?
Ártatlan vagyok, egészen ártatlan. Azt kérem csak, számítsák be a vizsgálatot.
A bíróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. Fél kilencz órakor hirdette ki, Ronay elnök az ítéletet.
A törvényszék Varga Györgynét a gyilkosság és rablás bűntettében, mint tettestársat mondja ki bűnösnek a ezért tizenöt évi fegyházra ítélte. Dobos Fereczet a törvényszék a gyilkosság és rablás bűntette alól felmentette, de bűnösnek mondta ki a lopásban és a hatóság ellen való erőszak bűntettében. Az ítélet ő rá vonatkozó része harmadfélévi fegyházra szólott a vizsgálati fogsággal nyolcz hónapot kitöltöttnek vett a törvényszék.
Az elítéltek fellebbeztek.

megjegyzés:
Sajnos az ügy további menetéről nem találtam ezidáig több információt. Remélem a másodfokú tárgyalás menetéről, és a jogerős ítélet kihirdetéséről is előkerül valamiféle újságcikk. Talán megismerhetjük a bűnügy végkimenetelét, ami a kárvallottak hozzátartozói számára is megnyugvással végződött.
Kérem a bejegyzés olvasóit, amennyien érdemi információ van birtokukban az üggyel kapcsolatba, ha lehetséges osszák meg az olvasókkal, vagy küldjék el, és én azt közzéteszem a hírforrás eredetének megjelöléséve.
Előre is köszönöm, mindannyiunk nevében.
james 36

2010. október 3., vasárnap

Adelmann házaspár 4

ORSZÁGOS HÍRLAP
Budapest, 1898-május-27. 9. oldal

Vádhatározat

Az erzsébetfalvai rablógyilkosság.
Adelmann József erzsébetfalvi fűszerkereskedő és neje gyilkosainak bűnperében tegnap hozta meg a vádhatározatot a pestvidéki királyi törvényszék. A vádhatározat a borzalmas gyilkossági ügy részleteit következőleg ismerteti:
A vizsgálat anyaga szerint Adelmann József és felesége erzsébetfalvi házából, melyben Adelmannéknak szatócsüzletük volt, 1897. évi szeptember hó 22-én reggel az utczai szoba ablakán keresztül sűrű füstgomoly tört elő. A házbeliek nyomban figyelmeztették rá a házmester leányát, Dienes Erzsébetet, aki előszólította édesapját s azzal együtt a lakásba igyekezett hatolni. A zajra többen összejöttek, az első szoba elzárt ajtaját benyomták; az előszoba és utczai szoba között levő ajtót szintén be kellett törni, mert azt is zárva találták. A hálószobában minden a legnagyobb rendetlenségben volt. A földön ruhafélék és ágyneműek égtek; az egyik feldűlt és összeroskadt ágyon Adelmann Józsefné feküdt holtan; a másik ágy alatt pedig véresen, összevagdalt fejjel hevert élettelenül Adelmann József.
A törvényszéki boncolás megállapította, hogy az Adelmann házaspár életét idegen kés oltotta ki. A férfin az orvosok tizenhat baltacsapással okozott sérülést találtak és agyrázkódással járó koponyacsont repedést állapítottak meg. Az asszony fején több sérülés volt, amelyek koponyahorpadást, agyroncsolást és koponyacsonttörést eredményeztek.
Az ölésre használt eszközök közül egy kurtanyelű véres balta az ágy mellet hevert. Asz ölés indító okának is megadták a magyarázatát a helyszínén észlelt körülmények. A boltban a kézipénztár üres volt; a hálószoba fiókos szekrényének tartalmát összehányva, a ruhás szekrényeket kiürítve találták, a tűzmentes pénzszekrény kulcslyukában pedig egy idegen kulcsot találtak beletörve.
Ezek szerint az Adelmann házaspárt azért ölték meg, hogy kifoszthassák.
Az ágynemű és a hálószoba padlója petróleummal volt leöntve, aminek kétségtelenül az volt a czélja, hogy a tettesek a büntettük nyomait az áldozatokkal együtt, elhamvasszák.
A nyomozás kezdetben az volt, hogy Diener László a házmester és ennek Sallai Pál nevű féltestvére a tettesek Krizsik Pál napszámossal, a rendesen Sallai Pállal szokott dolgozni. Adatok merültek fel ugyanis arra nézve, hogy a gyilkosság helyszínén talált balta a Sallai Pálé, egyes jelenségek pedig azt tették valószínűvé, hogy a tettesek valamelyikénél Adelmannék viszonyait ismerni kellett s így hárult a gynú Sallai féltestvérére, Dienesre. Gyanú alatt voltak még a kézreműködés és részesség dolgában Klug Geno’évn, Dienes Erzsébet, Láng András, Kaskó Mária és Lehoczki Mária, mint letartóztatott egyének hozzátartozói, továbbá Kacsinger Kálmán és Appler T., akik a megölt házaspár szatócsüzletében mint segédek voltak alkalmazva, de egy időközben felmerült körülmény valamennyit tisztázta a gyanú alól és egyúttal rávezet az igazi tettesek nyomára.
1897. évi október 4. –én ugyanis Szücs János és ágyasa, özv. Torcsik Istvánné, ennek leánya, Varga Györgyné, továbbá Vells Menyhért és Gólya Julianna, aki valamennyien együtt laktak, a rendőrségnél panaszt emeltek, hogy lakásukból több ruhaneműt elloptak. E panaszra Kulhanek Mihály rendőr-ellenőr szemlét tartott Szücs János lakásán, s ez alkalommal egy vaskos ládában nagymennyiségű fehérneműt látott, amit gyanúsnak talált. Őrizetbe alá vette és bevitte a kapitányság épületébe, ahol Koczay János detektív közreműködésével a fehérneműn talált betűkből megállapították, hogy a lefoglalt dolgok a meggyilkolt házaspáré voltak. Az Adelmann-féle ingóságok holszerzési módját Varga Györgyné és Vella Menyhért nem tudták igazolni, s így fogták őket gyanúba. Varga Györgyné a vizsgálat folyamán beismerő vallomást tett.
Vallomása szerint az Adelmann-házaspárt, Vella Menyhért s a tett idején velük lakó Dobos Ferecz ölték meg. Az eszme, hogy gyilkosság útján fognak pénzt szerezni, közös volt s az Adelmann-házaspárra ő irányította a czinkostársai figyelmét. Ő maga résztvett a gyilkosságban és a rablásban is. Abban is megállapodtak, hogy ha a gyilkosság Varga Györgyné révén tudódik ki, ez hárítsa a gyanút Dienes házmesterre és leányára, mint akik a meggyilkolt házaspárhoz bejáratosak voltak. Éjnek idején, - hamis kulccsal hatoltak be a kiszemelt áldozatok hálószobájába. Adelmanné meglátva őket, az ágyban fölkiáltott. A sikoltozásra Vella Menyhért hozzáugrott, torkonragadta és azzal fenyegetéssel némította el, hogy meggyilkolja, ha szólani mer, különben pedig nem lesz bántódása. Ezután ott hagyta és egy párnát dobott az arczára.
Dobos Ferenc Adelmann Józsefet támadta meg, aki éjjeli mécs világa mellett az ágy szélén üldögélt. Baltával ment neki és főbe ütötte. A beteg ember védte magát, de végre is Dobos csapásaitól az ágy alá zuhant.
E közben Vella Menyhért a boltból egy súlykörtét hozott elő és azzal ütött az Adelmanné fejére. Az áldozat egyet sóhajtott az ütés után; egyéb hangot nem adott. Úgy látszott, hogy meghalt, de ennek daczára Vella Menyhért elvette Dobos Ferenctől a baltát és több ütést mért vele Adelmannéra.
Ezután a rabláshoz fogtak.
Varga Györgynének ezt a beismerő vallomását megerősítik a vizsgálat egyéb adatai, s mindezeknél fogva a furfangos kiszámítással és hidegvérrel végrehajtott cselekmény a büntetőtörvénykönyv 278-ik szakaszában ütköző gyilkosság kettős bűntettét és a 334-dik szakaszban körülírt rablás bűntettét állapítja meg.


ORSZÁGOS HÍRLAP
Budapest, 1898-06-22. 9. oldal

Az erzsébetfalvai rablógyilkosság.
A múlt esztendő őszén vakmerő rablógyilkosságnak esett áldozatul Erzsébetfalván az öreg Adelmann-házaspár. Az elvetemült tetteseket sokáig hasztalan nyomozta a rendőrség és végtére is, a véletlen játszotta azokat kezére. Egy Varga Györgyné nevű asszony ugyanis panaszt tett a rendőrségnél, hogy ismeretlen tolvajok lakásába hatoltak, a szekrényeket feltörték s ruháit, pénzét elrabolták. A rendőrség elcsípte a tolvajt és az ennél talált ruhákban a meggyilkolt öreg Adelmanné elrabolt ruháit ismerte fel. A gyanú mindjárt Varga Györgynére irányult, kit hamarosan le is tartóztattak, a vele vadházasságban élő Vella Menyhérttel és egy Dobos Ferenc nevű ismert betörővel együtt. A kihallgatásnál eleintén, mindent tagadtak, Varga Györgyné azonban a vizsgálóbíró előtt töredelmes vallomást tett, elmondta apróról-apróra, hogy eszelték ki a szörnyű tervet, s hogy verték agyon fejszékkel a két szerencsétlen öreget. A szekrények kirablása után petróleummal öntötték le a bútorokat és tüzet gyújtottak, hogy úgy tüntessék fel a dolgot, mintha a két szerencsétlen tűzhalállal halt volna meg. Ez a tervük azonban nem sikerült, mert a szomszédok észrevették a keletkező tüzet s eloltották. A pestvidéki királyi törvényszék gyilkosság és rablás bűntette miatt helyezte vád alá a három gonosztevőt. Az egyik megfellebbezte a vádhatározatot, de azt a napokban a királyi ítélőtábla is helyben hagyta. Az érdekes végtárgyalás szeptember második hetében lesz.

A szabályok.....


....azért vannak, hogy megszegjük azokat?

Ez a fiatalember fittyet hány a hatósági jó tanácsnak, melyben figyelmeztetik a kerékpárost a reá leselkedő veszedelmekre. Persze ilyent én is tudtam, meg az összes srác a környéken. Nem
álltunk volna szóba egymással, ha még ez sem tudjuk.

2010. szeptember 28., kedd

Pesterzsébet MDF piac.








A címbeli témához elválaszthatatlanul kötődik egy személy, kinek nevét illő megemlítenem.
Zacsek Gyula valójában közgazdász, fiatalon az evezés tudományát versenyszerűen gyakorolta.
„A kofás Zacsek”, néven emlegették az emberek. A jelzőt azért ragasztották a neve elé, mert 1989-ben kitalálta az MDF-piacokat, és azok létrejöttében tevékenyen részt vett A szándék az volt, hogy a termelők közvetlen értékesítsék a termékeiket, és kerüljék ki a kupecek, kereskedők árdrágító hatását. A kezdetekben sok MDF piacot találhattunk városszerte, idővel azonban lassan elsorvadtak. A mi tapasztalataink szerint azokban az időkben, az eredeti törekvések csak részben valósultak meg. Ennek bizonyítéka volt, hogy „FA” desodor, zselés szappan, „zöld alma” illatú mosópor, Merido kávé, nyalóka, rágó, és hasonló Bécsben vásárolt, és a kitudja honnan származó Malboro cigi. Az itthon kurrens portékának számító áruféleségekből, több volt látható az összecsukható pultot helyettesítő asztalokon, mint a hazai őstermelők kosarában a krumpli. Ennek oka, a feleslegessé vált gyárak üzemek elbocsátott munkásainak csapatából kialakult kényszervállalkozók tömege volt. Ehhez nem kellet nagy beruházás, csupán egy autó, egy összecsukható camping asztal a hozzávaló ernyővel, és némi pénz az első bécsi bevásárláshoz. Voltak szervezett buszjáratok is a kispénzűek számára, és mivel olcsóbbak voltak, mint az egyéni autós utak, bőven akadt jelentkező. Szakképzettség? Annak követelménye igen sok embert fosztott volna meg attól a lehetőségtől, hogy munkanélküliként jövedelemhez juttassa családja, netán a saját maga eltartásának költségeit fedezze. Talán viccesen hangzik, de hasonló látványban részesülhet, az a kíváncsi, aki ma ellátogat egy hasonló piacra, amire az van ki írva „kínai”.
A mellékelt képek egyikén a pesterzsébeti MDF piac látható, mondhatnánk madártávlatból, de a valóságban egy ház kilencedik emeletének balkonjáról készült a fotó 1993 -ban.
A második, és a harmadik fotó az utolsó épületek látványának maradékát örökíti meg, és igen jól szemlélteti a változásokat.
Majd háromévi keresgélés, kutakodás után jutottam el a győzelemig, hogy az erzsébeti MDF piacról készült 1 darab fotóval gyarapodjék a gyűjteményem, és megoszthassam a látványt másokkal is.

Tisztelt képgyűjtők, aki rendelkezik hasonló erzsébeti felvételekkel a piacról, kérem, tegyék közkincsé mindannyiunk számára. A gyűjteményem és felvételeim, nyilvánosak, mindenki számára elérhetőek, mert mi értelme lenn annak, ha csak én láthatnám.
A fotó készítője: Prommer Béla, akinek köszönettel tartozom, hogy a képet a rendelkezésemre bocsájtotta egy szkennelés erejéig.