A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anno. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anno. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 31., vasárnap

Már akkor is ........

Budapest, 1899.
(Osztrák-székely varrottasok.)
Azt gondoltam magamban, hogy én itt abbahagyom az olvasást, mert az újságíró szerintem, meg van húzatva. Talán Kinai-székely varrottast kellet volna írnia. Szerencsémre tovább olvastam, és világossá vált előttem, hogy nem hibázott a cikk írója. Nekem vannak előítéleteim.
"Két osztrák gyár nehány hónap óta teljesen elárasztja a fővárost utánzott székely varrottassal, utánzott székely szövött holmival. A hamis gyártmányokat főképen oláh czigányok árusítják.
A kereskedelmi és iparkamara ma fölkérte a tanácsot, intézkedjék az e fajta házalás sürgős betiltása iránt."
Kérdés:
Vajon hol árulhatták ebben a korban a kínaiak, az eredeti matyó hímzést?

2009. szeptember 24., csütörtök

Ismert szöveg….


Tolnai Világlapja 1915

Azt gondolom a szöveg valami nagyon régi lelet, lehet akár egyiptomi is, valami korabeli orvos találhatta ki, amikor nem tudott elég homokot eladni mint fogfehérítőt, csak a Nílus Menti Orvosok szövetségének javallatával.
Ma valahogyan így hangzana a szöveg: A 21,000 tagot számláló Orvosok Világszövetségének Ideggyengeséggel Foglalkozó Tagozata (mivel van fülészet, szülészet, akkor magyarul ez a hülyészet) elismeri, hogy a szer, erősíti az idegerőket, és különben is mindenre jó. Kérdezze meg orvosát, felcserét, és a javasasszonyt. Az orvosságos üveg kupakját ingyen, ajándékként küldjük és a tanács is ingyenes, hogy a kupakot le kell csavarni, ha esetleg kíváncsi az üveg tartalmára.

2009. szeptember 19., szombat

2009. szeptember 3., csütörtök

Régi képek...

.....hogy mik vannak a fiók alján?
Még én is elcsodálkoztam a két kis fotón, melyből az egyik egy régi újság kivágás, a másik a családunk egy tagja, nagy becsben tartott tulajdonának megörökítése céljából készült kép. A "Zetka" 175 ccm -es, akkoriban igen jó hírnévnek örvendett, és a tulajdonosa is igen büszke volt arra, hogy külföldi motorja van. Csehszlovák gyártmány volt. A motoron egy unokatestvér látható, és mint általában a gyerekek büszkén dicsekedett másnap a suliba, hogy ő bizony motorozott. Első kerék lemezvillás, a hátsó kerék nem rugózott, csak a lengőnyereg csökkentette az út okozta rázkódásokat.


2009. június 19., péntek

Volt egyszer egy....

.....Nagyvásártelep.

Képekkel mellékelt cikk, egy érdekes, Budapesten volt és üzemelt létesítményről.
Ez volt Budapest gyomra, ahogy a francia nevezné.
Ezt érdemes elolvasni.

2009. április 2., csütörtök

A "Zeppelin" éjjel.....

".....London réme.
A hatalmas hivalkodó angol főváros éjszakánként nem tud aludni. Mint a lázbeteg, egyre rémeket lát. A máskor ragyogóan kivilágított város, mostanában vak sötétségben burkolódzik, ha leszáll rá az este. Azonban így sincs nyugta. Időnként a város minden részéből fényszórók vetődnek a fekete égboltra, ahol csakugyan megjelenik a rém: a félelmetes „Zeppelin”. Egy-egy bombát, hajit le s aztán nyomtalanul átsuhan a reszkető metropolis felett.
a kép: Otto Engelhardt festménye alapján készült."
Tolnai Világ-lapja 1914.

Nagyon naiv vagyok? Én még ma sem hiszem, hogy a korabeli bulvár e borzasztóan primitív szövegét megették az emberek.
A kép közlését és az alatta lévő idézetet kiegészítésnek szánom egy régebbi bejegyzésemhez.
Pesterzsébet felett a Graf Zeppelin…..


2009. március 2., hétfő

Graffiti a templom falán.....

.....de mikori is a történet?

Egy kissé megdöbbentem, hogy a karóba húzás, és a kerékbe törés kockázatát is vállalták a korabeli falfirkászok. Már a 17. sz. ban sem kímélték a falakat, még akkor sem, ha az a templom falához tartozott.
Íme, amit eddig nem is hittem volna.


2009. február 26., csütörtök

Fuvarosok 6.....




… szenesek, fások, költöztetők.

A tüzelő szállítással foglalkozó fuvarosok már kora hajnalon, sorban álltak a fa és szén kereskedéssel foglakozó „Tüzép” telepek előtt, vártak a sorukra, a fuvarok elosztására, ki hova szállít majd azon a napon tüzelőt. Közben beszélgettek, és a hideg elleni védekezés régi jól bevált receptjét alkalmazták, ittak egy-egy kortyot a pálinkás butykosból. Nem egy könnyű munka volt a kocsikra lapátolni a szenet, és felrakni a fát. Aki ismeri a szív lapátot és látta, mennyi szén fér rá, az nem választaná ezt a foglakozást. A szén porról ne is essék szó. Voltak olyan nagy súlyú rakományok, hogy a fuvaros a kocsi mellet ballagva hajtotta a lovat, illetve lovakat, mert kímélte az iga vonó állatok erejét. Ennek akkor volt különösen jelentősége, ha emelkedőkkel is tarkított úton kellet haladnia. Célszerű volt jól bánni az állatokkal, meghálálták a gondoskodást, ismerték a gazda kedvenc kocsmáját, és meg is álltak baj nélkül mikor oda értek. Voltak olyan lovak is, melyek a bakon elszundított gazdájukat hazáig szállították, minden különösebb gond nélkül. Kis koromban, hozzánk is lovas kocsik hozták a meleget, és az én feladatom volt a szénnel megrakott kosarak mérését felügyelni, és számolni mennyi kosarat vett hátára a szenes ember és vitt le a pincébe. Édesapám a szűk pince helységben rendezgette a tüzelőt, hogy a szén hordás után érkező fának is jusson hely. Amikor nagyobbacska lettem, akkor már nem igen tetszett, ha leküldtek a pincébe gyújtóst aprítani, és egy vödör szenet hozni. A két szoba fala közé épített nagy cserép kályha szolgáltatta a meleget, és a fürdőszoba szén vagy fa tüzelésű bojlerrel üzemelt. Na, és a hamuzás, az sem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé, mivel azt meg le kellet vinni a szemetesbe. Azokban az időkben nem voltak még kukák, valamiféle fém edényekbe kellet a hamut beönteni, és egy nagy fedővel letakarni. Egy régi négyemeletes házban laktunk, és a szemetet lovas kocsikkal hordták a Cséri telepre. Aki emlékszik még az „Egy óra múlva itt vagyok” című filmre, és az abban szereplő „Spiller úrra” annak nem nehéz elképzelni az elmúlt idők valóságát.

2009. február 24., kedd

Bolondos idők....

.....ifjúkori bolondságok!
A képen látható valaki az én vagyok az időszámítás utáni 1955. évben egy szál fecske, egy szalmakalap, és egy evező, valamint egy kétszemélyes kajak és egy hölgy társaságában. Az utolsó kettő nem látható a képen. A kajakot azóta megette az idő vasfoga, a hölgy valamikori osztálytársam, aki velem ellentétben ismert személyiség lett, nálam jobb, szebb, és hozzá jobban illő, megbízható társat talált magának a következő héten. A helyszín, a Somody csónakház környéke a pesterzsébeti oldalon, a Kis-Duna partján. A fecske az enyém, a kajak és az evező a testvéremé, a kalap és a hölgy szintén nem az én tulajdonomat képezte legnagyobb sajnálatomra. Volt ott még egy kabin, amit a testvérem bérelt a barátjával, hogy az evezés tudományát oktassák evezni szerető, és evezni nem szerető leányok számára (én soha nem kaptam meg a kabin kulcsát). Volt olyan "hölgy", aki a csónakra sem bírt nézni, mert abban a pillanatban tengeri beteg lett. Máig nem értem, hogy akkor mit keresett ott? Én borzasztóan szerettem volna már nagyfiú lenni, de mindig azt mondták, ha majd 18 éves leszel, akkor majd ismerkedhetsz lányokkal. Időközben egyszer titkos találkám volt a sötétedés után Noémival, de kiszúrták, és a büntetésként 19. évem betöltésére halasztották az engedélyt. Hát, ezért nevezetes ez a fotó, mert pont 19 éves lettem. Hölgy társaság, kajak, pokróc, romantikus vízpart és naplemente. Kell ennél nagyobb boldogság? Alig bírtam kivárni a naplementét, hogy jöjjenek a szúnyogok, mert akkor könnyen rábeszélhetem a csípések elleni védekezésre, bújjunk gyorsan a pokróc alá felkiáltással. A dolog bejött, de a szúnyogok is, és állattani tapasztalataim Darwin szintjére emelkedtek. Öt perc múltán már tudtam, hogy az óriás fehér cápa egy humánus lény a kis dunai szúnyogok viselkedéséhez viszonyítva. A cápa bekap, egyet harap, esetleg kettőt, azt kész. De, a Kis-Duna magyar szúnyogjai lassú kínhalálra ítéltek minket, amit nem vállaltunk. Haza mentünk és vakarództunk még másnap a suliban is, amiért nagyon sok irigyem támadt a fiúk között. Várták, hogy meséljek valamit a megközelíthetetlen nőről, de én elhárítottam azzal, de fiúk én egy diszkrét manus vagyok, hogy képzelitek? Gondolhatjátok, mekkora érdeklődéssel hallgatták volna, hogy a szúnyogokkal való hadakozás, a rengeteg szúnyogcsípés arra kényszerített minket, hogy kibújjunk a pokróc alól (jót röhögtek volna ).
Többet nem is sétáltam nővel nádassal benőtt vízparton.


Képeslap lelet 3....


....szakítás a XX.sz elején.

Itt küldök egy másikat, keres ebbe vigasztalást, ha bánt a lelkiismereted.
Élj boldogul. Nusi
.

Ez a fránya Józsi, biztos elfelejtette feleségül venni Nusit.

Ritkaságot kaptam.....



....jó emberek adománya.

Jó reggelt, de inkább napot az óra szerint. Kissé lusta (inkább öreg) vagyok mostanában mert ilyen későn jelentkezem be az oldalamra. Kaptam egy ritka képet munkában lévő lovakról. Ki tud ilyen kanyart az autójával? Mert ha igen az jelentkezhet egy korsó sörre. A kép 1960. évben készült.

2009. február 21., szombat

Régen hallgat.....

….. a hajó kürtje.
A Déli-Kárpátok és a Balkán hegység vonulatát áttörő Duna szakaszt nevezték Zuhatagnak. Nagy víz a Grében foknál, kis víz a Vaskapu csatornában, 18 kilométeres vízáramlási sebességet eredményezett, ezen a szakaszokon. Akkoriban a vontatóhajók, kevesebb vontatmánnyal és más hajók segítségével voltak csak képesek tovább haladni az áramlással szembe. (hegymenet ) A vontatási segítséget (előfogat) erős hajók szolgáltatták, melyek egyik leghíresebb tagja a képen látható „ Magyarország” volt az 1960 s években. Becézve az „ORSZÁG” - kétkéményes gőzös volt, oldalkerekes, névlegesen 1600 LE-s, de a gépei igen nagy túlerővel rendelkeztek, "egy fél falut" is el tud vontatni, szólt a mondás. A személyzet szakértelme a vontatás tudományában, és a gépek ereje folytán, kiérdemelte a „zuhatagi tigris” becenevet is. A Vaskapu erőmű felépülte, és a folyó felduzzasztása után, az ilyen típusú hajók feleslegessé váltak. A lángvágók végrehajtották az ítéletet, darabokra szabdalták testük anyagát, az örökké falánk kohók számára. Most csak igen keveset, és szűkszavúan írtam, de megjegyzésképpen hozzá kell fűznöm, hogy a hajózási éppen úgy, mint a katonatörténetek elbeszélései, kifogyhatatlan tartalékokkal rendelkeznek.
A fotót a Tesóm készítette az 1960 - as évek első éveiben. Egyszer én is voltam ezen a hajón vagy két órát kisegítőként. Talán a sétahajózásra emlékeznek még egy páran, (az is lapátkerekes volt). hogy minden lapátja vízbecsapódásakor olyan érzése támadt az embernek, mintha a hajó lépne egyet. 

2009. február 19., csütörtök

Keresem.....


....e képet.

Szeretnék egy ilyen vagy hasonló képről jobb minőségű fotó változatot, egy rövidke kis íráshoz csatolni mint illusztrációt mellékletként. Ha esetleg akadna valaki aki a segítségemre lenne, megköszönném. Sajnos az itt látható fotó származási helyéről csak annyit tudok, hogy valami balatoni vendéglőben készítette egy külföldi turista. Semmi több információm nincs. Gyermekkori emlékeim szerint, van olyan változata is amin szürke lovak láthatóak. Segítsetek jó emberek, és köszönöm azt is ha elolvassátok e pár sort.

2009. február 18., szerda

Vigadó tér......


......valamikor.

Nem is valamikor, ha nem 1968 ban készítettem a képet a régi Vigadó-térről, természetesen előhívás, nagyítás otthon a fürdőszoba sötétjében. A volt szovjet emlékmű egy kicsiny része is látható a kép jobb oldali részén, melynek tetején egy, ha jól emlékszem kisméretű kétmotoros repülőgép volt látható. Bizonyára vannak akik pontosan emlékeznek. Az viszont biztos és látszik is ,hogy a teraszon sokan itták a söröt, ami abban az időben igen nagy divat volt, akárcsak most.

Képeslap lelet 2....


....sárga vagyok az irigységtől.

Ilyen mázlista manusnak kellett volna lennem. Cigizés, bámészkodás, semmittevés és konyak a tálcán, meg két nő. A csónak polcán a hölgyeknek sütemény és hűsítő, a napernyőt a pasas által kiválasztott hölgy kapta, a mellőzött hölgy jutalma az evezők. De az is lehet, hogy váltják majd egy mást, ha a túra hosszútávú. De mi értelme a hattyúknak?

2009. január 26., hétfő

Fuvarosok 4.....



.....azok a csodás Dreher sörös lovak.

Nekem, mint teljesen naiv embernek csak kedvenceim voltak a sok lófajtát illetően. Nálam nem játszott szerepet a vérvonal és fajtatisztaság mivel fogalmam se volt arról, hogy annak valamiféle jelentősége is lenne. Kis gyerekként három csoportot különböztettem meg. Első csoportba a pónilovak tartoztak, kik vásári alkalmakkor vagy a szüleink társaságában folytatott állatkerti sétáink alkalmával fel ültettek egy kis szekérre, amit a pónik húztak és több gyerek társaságában a tulaj által megszabott tarifa ellenében, amit a szüleink finanszíroztak, tettünk egy kört a kijelölt útvonalon.
A második csoportba a versenylovakat soroltam, de ez sem keltette fel különösebben az érdeklődésemet, csupán annyit tudtam róluk, hogy az öreg Deutsch bácsi vette nekik a zabot minden alkalomkor, amikor csak pénzhez jutott. (Ez, a fogadáson elvesztett összegre vonatkozott.) Szegény Deutsch néni, ezt nem nagyon díjazta, volt is aztán csete-paté minden feleslegesen befizetett adag abrak után. Azt viszont a javára kell írnom, hogy takarékos ember lévén és a felesége kiengesztelése céljából leszokott a szivarozásról. Bár ne tette volna.
Miután az utolsó szivarja kb. a fele hosszúságánál kialudt, megfogadta, hogy azt többet nem gyújtja meg. Azt viszont elfelejtette közölni velünk, hogy hátralévő életében az utolsó fél szivarját emlékként megőrzi. Miután már hetek óta a szája sarkában fityegett a kialudt fél „Csongor”, ami iszonyatos bűzzel terítette be a környezetét, megkértük a szivarvég eltemetésére. Nehezen, de beadta a derekát és azóta,az ott lakók áldása övez minket, és a levegő is tisztább arrafelé már 50 éve.Volt aztán olyan besorolás, hogy „lovak”, de semmi több, és mint afféle kisgyerek egy darabig csak lócitrom gyárnak neveztem őket.
Aztán cseperedtem, növekedtem és lassan, de felfedeztem azokat a csodálatos Dreher lovakat. Azt nem tudtam, hogy miféle íze zamata van annak a nedűnek, amit a rakterükön hordoztak fahordókban, de idővel azt is kiderítettem, mivel imádtam titkokat felfedezni. Azt hiszem egy pofon volt a titok nyitjának ára. A lónál maradva, megemlíteném, erős csontozatukat, melyre 2-300 kilónál is több izom rakodott, mint a többi lovakra. A híres kőbányai Dreher sörös lovak, puszta megjelenésükkel ámulatba ejtették az embert. A lovak nyugalma talán erejükben rejlett, ami a tekintetükben is tükröződött. ( több tonna teherrel is megbirkóztak) A mellékelt fotón, teli sörös hordóval megrakott kocsi indulásának első mozdulatai látszódnak. A kocsis, és a lovak magabiztossága oly meggyőző, hogy az felér egy csodával. Gyerekkorom ámulata a mai napig él bennem. Néha ülhettem a bakon is, mivel könyörgéseim némely alkalommal meghallgatásra találtak a kocsis személyében.
A kocsisok igen nagy tisztelettel és szeretettel viseltettek az állataik iránt, mindig volt náluk zabostarisznya, és itató vödör. Nem szenvedtek semmiben hiányt a lovak, hiszen a kocsis és annak családja, mindennapi kenyerét kellet biztosítani. Társak voltak.

2009. január 24., szombat

Fuvarosok 2.....


.....remélem akadnak még emlékezők?

Remélem egyszer egy igazi fuvaros család tagja, ír valami igazi jó történetet a lovak és a fuvaros mesterség rejtelmeiről. Én csak kevés ismerettel rendelkezem, illetve semmilyennel, és lóhátán is csak egyszer ültem, (próbáltam) pedig Dréher ló volt az illető, nagy széles farú és nyugodt szolid jószág, de én akkor is lepottyantam róla. Gondoljátok csak el mekkora tehetséggel rendelkeztem a lovaglás tudományához. Viszont a lovak iránti csodálatom nem szenvedett csorbát, csak éppen tartom a 3 méter távolságot. Többször nem is próbálkoztam a dologgal, de csendes utcákon néha hajtottam őket, és igencsak peckesen ültem a bakon, magasan fogva a vezetőszárat hadd lássa a többi srác, "ki vagyok én." Mikor aztán egyszer csak felnőttek lettünk, elmeséltem a lóról pottyanásom történetét, és jót kacagtunk rajta, a tekintélyem megmaradt, mivel lovat csak tisztes távolból láttak eddigi életük során a valamikori srácok



2009. január 23., péntek

Fuvarosok.....




.....és a régen volt hagyományokból egy darabka.
A fuvarosok a hagyományaikat őrizték, szokásaikat következetesen betartották.
A pálinkát egy húzásra, a bort ízlelgetve, koccintgatva, na és persze a sört koccintás nélkül, korsóból itták. Így ment ez a dolgos hétköznapokon a munka után, mielőtt a lovakat a hámból kifogták
Vasárnap aztán felöltőt öltöttek, némelyek még csizmát is húztak és elmentek a templomba, hogy köszönetet mondjanak az Úrnak.De a templom után hazafelé minden út a kocsma előtt vezetett. Ősi szokás szerint minden szerződés az Úrral csak akkor érvényes, ha a poharat az ég felé emelve kérjük a segítségét. Ezt minden alkalommal
igyekeztek nagy buzgalommal betartani. Hát igen, akkoriba még vallásos népek voltak a sváb legények.

Ha valakinek valami hasonló fotója van a fiókban, szekér vagy kocsi elé fogott lovakkal és nélkülözhető a számára, kérem juttassa el nekem mert van még mondanivalóm a témával kapcsolatban. Előre is köszönöm.

Sajnos az első kép, tükörképe az eredetinek. Majd kijavítom.

2009. január 8., csütörtök

Vasút mentén.




Balesetek megelőzése érdekében készült szemléltető rajzok, az 1929. évben.
A rendőrségi zsebkönyvben is szerepeltek az ilyen képek, azzal a céllal, hogy ha a rendőr valami hasonló látott, akkor a delikvens számára megmutatta, hogy milyen helytelen és veszélyes dolgot cselekszik és annak mi lehet következménye. Ha, nem kellő figyelemmel kísérte az emberfia az előadást, akkor bevihettek az "oberhéra" minden további nélkül és ott folytatták az oktatást.
Így mondtuk, de hogyan írjuk? A kapitányság beceneve, a pesti szleng szerint.
Lehetséges, hogy van olyan is a képek között ami a napjainkra is jellemző és aktuális? A Hölgy nem éppen részvétet nyilvánító mosolya a vonat ablakában, egy kárörvendő lélekre vall.
A ilyen sorompó volt a csepeli átjárónál, szembe a Promontor vendéglővel a Soroksári úton, ahol magam is legurítottam egyszer a barátokkal egy krigli sört. Hová lettek azok régi jó sörös korsók? És a sorompók?

2009. január 6., kedd

Gurító, friss....


M62 256 1984. junius 24.
sansan
A 80-as évek második felében a fradiban dolgoztam, előfordult, hogy megnyomták szergejjel a földkúpot. Általában friss föld volt a vágányok végén, mert annyiszor átmozgatták. Akkoriban a 400-as nevű szállón laktam két mozdonyvezetővel és sajnos ezeknek az embereknek bizonytalan hátországuk, otthon hagyott családjuk, egyéb problémáik voltak.
Meg is itták a magukét.
Rég elévült ,ezért merem leírni, de ritkán jártak józanul a gurítóra.
Ilyen dolgok miatt elég sokszor kinyomták a vágányok végén álló földkúpokat.
Előzmény: Dumás Sanyi
_________________________________________________________________
Ez egy e-mail
Szevasz James!
Azt a gőzmozdonyt amelyik a ferencvárosi oldal felé borult le azt két harckocsival, tankkal húzták vissza a töltés tetejéig. Onnan emelte vissza a daru.
Saját szememmel láttam.

Üdv Gyula
__________________________________________________________________________

Emlékszem a tankokra, vastag drótkötelek voltak kötve, és úgy birkóztak.
Szia.
Fölkel Karcsi 2009 január
__________________________________________________________________________


Köszönöm a kiegészítések minden szavát a segítséget, abban a reményben, hogy akad még valaki tarsolyában el nem mondott történet, vagy esemény ami a "gurító" történetéhez tartozik.