Pesterzsébet régi-photográfiák 16

Remélem, vannak olyanok akik még nem ismeri ezeket a képeket.

.

Rátkay Endre képek 5.

A mutogatós
Az emberek nem szeretik a kényes témákat, sokszor úgy tesznek, mint ha nem is léteznének. A művész viszont görbe tükröt tart az emberek szeme elé, ecsetjével ironikus képet alkot, és tudatja velünk, lám ilyen is van. Amikor elhallgatunk valamit, és nem beszélünk róla, attól az még létezhet. Rátkay profán képei polgár pukkasztóak, de humort sugároznak, amint az a fenti képen is látható.
A nagy mafla mutogatós emberke hátára ragasztott „hüje” szó, a  lufijának felirata „VII. B osztály” (gondolom 2x hét évig tartott). A félszegen pislogó, pironkodó, bájos gyerekek arcán pedig a  ― mit akar ez? Akad viszont közöttük egy igazán kíváncsi, ki lábain anyuka cipőivel, kissé megemelt ruhácskával, szívet formáló ajkai az "igen várom, hogy felnőtt legyek"  típust képviseli.
Az itt leírt szövegen bizonyára jót nevetnek, esetleg sírva fakadnak szakértők, művészettörténészek, de nekem ez jutott az eszembe, mikor először volt alkalmam  a  képet nézegetni. Tisztánlátásom érdekében azt gondolom, hogy jót tenne nekem egy kis agytágítás.

Rátkay Endre képek 4.

Kedves Dodó, ennek a képnek a megértéséhez nem szükséges a kacsa és az eperfa hasonlat. Mármint, hogy oly nehéz megérteni a kép mondanivalóját, mint kacsának az eperfára felmászni. Ez simán azt jelenti amit a képen látsz, és semmi többet. Meg ne merd kérdezni, miért kellet kötelet is használnia az anyának (ha annak lehet nevezni). Találd ki!

.

Rátkay Endre képek 3

1204 Budapest, Klapka tér 48.

RITUALE

1990 –1994

(6 darab 3 x 7 méter, olaj, farost önálló táblakép)

3. DOKTOR FAUSTUS

A pokolra szállás hét ördögének egyikén Faust „üres köntöse ül”, az elkárhozott lélek. Fejének helyén fejének gondolata: gravitációs objektum körül a tér görbe, és a csillagfény geodetikus vonalat ír…precessál. Mephistopheles pincérként a földi gazdagságot kínálja. Homokórát és gyertyát hordó társuk égő villanykörte végű dorongja madárszörnyet világít meg.(Höllenzwang ábra) Prokrustes és magasfeszültségű kínzó eszköze. Akasztófán henteskampóról fejjel lefelé lógó görög szobrot Helenát darabolja. Letört feje mellet a Halál vaskampóval koponyákat kotor a kútba. Ceres, Poseidon Pomona Pan (jóságos parasztistenek) állják körül a láncán vicsorgó „isten majmát” a borzalom paródiáját. Szent Mihály óriási géppisztolyos alakja mögött az angyali seregek kórusa ( a napfogyatkozás ábra első három csillagának betűit, a megismételt napkelte három csillagbetűivel egybeolvasva  Faustus nevét olvassuk) 

A fenti szöveg idézet a Pesterzsébeti Múzeum egy kiadványából.

Höllenzwang (német) a leghíresebb bűvészkönyv, melyet a hagyomány Faust dr.-nak tulajdonít.

A könyv tele van érthetetlen jövendölésekkel, groteszk rajzokkal.
Faust’s Höllenzwang | Magyarlexikon.com
.

Pesterzsébet, Kis-Duna partján 2.

Nem akartam hinni a szememnek.

Ezek a fránya kacsák összevissza úszkáltak, nem olyan fegyelmezettek mint a libák, akik ismerik a libasort. Szólongattam őket, drága kacsák egy kicsivel közelebb úszkáljatok egymáshoz, mert együtt szeretnélek benneteket lefotózni. Talán egy fél órát is könyörögtem, ami után végre létrejött az együtt állás. Belenézek a kukucskálóba, mert igen erős volt a napsütés, és már nyomtam is a gombot. Mit tesz ekkor az egyik „állat”, mi mást mondhatnék egy olyan neveletlen kacsára, aki a fenék mutatja nekem a döntő pillanatban.  Azért tartottam meg a fotót, mert nem hittetek volna nekem, ha csak a történetet írom le. A kép bizonyítékul szolgál a szégyentelen fenékmutogatásra. :))

Pesterzsébet régi-photográfiák 15.

 Akkor még nem virítottak a muskátlik. 

Ha találok valami cikket a találkozóról, biztos felrakom majd.  

Juhééé… !! De jó!

Ahogy nézem, ez még képnek is jó.

Ha, fiatalabb lennék én is így közlekednék. Sokat koriztam ifjú koromban, talán a kerekes is menne. Gondoljatok csak bele, mennyi lóvét spórolna az ember, ha ilyen eszközzel járna melóba, és nem kellene bérletet venni. Talán a  „Doki” se mondaná állandóan, „fiatalember”, magán 5 kg-al több van mint kellene, ez nem egészséges”. 
Na, én meg a fiatalság (75), a Doki (58 és 120 kg).

.

Pesterzsébet, Kis-Duna partján.

Apró népek az evezőnél.

Nyakamba akasztottam a fotómasinám nyakba akasztóját, és sétálgattam a partmentén, majd fenn a hídon. Szóval lenn a parton, majd fenn a hídon, fenn a hídon, majd lent a parton, és vagy ötször. Szeretem ezt a környéket, valami mindig történni, csak figyelni kell és elkapni a pillanatot. Az egészben az a nehéz, hogy mikor, melyik az a pillanat, amikor gombot meg kell nyomni. A bölcsek azt tanácsolják, ha úgy érzed, nyomd a gombot, gondolkodni ráérsz a képernyő előtt. A mozgó világot nem lehet előre komponálni, hiába gondolom el otthon, hogy egy szép nagy hajót fogok lefotózni, ami  méltóságteljesen átúszik a híd alatt. Volt ilyen valamikor, de a hajó nem akart jönni. Egész nap csak vártam, pedig délután már 20 forintot is ígértem a Szt. Antalnak, csak segítsen már az elképzelésem megvalósításában. Persze közben fényképezhettem volna, csónakost, ladikot, kenut meg kajakot, horgászt, vízi-csirkét (lehet, hogy ilyen nincs is), kacsát, békát, meg egy rém álmos csőlakót. Azt a napot nem nevezhetem máig sem sikeresnek, ami a fotózást illeti. A legutóbbi fotóbarangolásom viszont eléggé termékeny volt. Megfogadtam a bölcsek tanácsát, és amikor úgy gondoltam ez érdekes, gondolkodás nélkül megnyomtam a gombot.

A többi kép itt látható:
Ennek a megjegyzésnek itt a helye, érdekes, bizonyára többeknek is van hasonló élménye.

"tojpli" írta: Szia "james"! Gratulálok! Ez (is) jól sikeredett. Kattintás gondolkodás nélkül ide vagy oda. Mikor a Kis-Dunai képeket látom rengeteg elfelejtett emlék jut eszembe. Mivel én közel laktam szinte minden nap (a szülői tiltás dacára) a legendás állomás lépcsőin lerobogva először a "tegaj" majd a Kis-Duna jött sorra. Az aztán ott dőlt el hogy a Csőhíd és környéke vagy a csepeli közúti híd lesz a napi tilalmi hely. Bárhonnan kellet a rendőr elől inalni jól éreztük magunkat. Azt kívánom hogy sok ilyen jó fotót csinálj még.

A buborék.

Térzenét hallgatunk, és a közönség soraiban sok apró pesterzsébeti emberke látható. A két képen a főszerepet egy okos, tanulékony kislány alakítja. Az első kép: kísérleti buborék fúvás, sajnos még egy aprócska sem sikeredett, talán a fúvás iránya volt rossz, esetleg gyenge volt a „szél”. Amikor a negyedik-ötödik buborék-nélküli próbálkozását is lefotóztam, a kislány az eredménytelen kísérletek tanulságát levonva arra a következtetésre jutott, hogy ez a módszer számára nem hoz sikert. Nem spekulált sokat, odament anyuka szatyrához és kivette a mechanikus buborék fúvó szerkezetet. Egy – kettő, és íme, a harmadik kísérlet sikerét egy szép nagy buborék látványát, az itt látható fotográfia bizonyítja. A kis lány örült a sikernek és én is, a kedves fotónak. Remélem, hasonló véleményt alkotnak a képet megtekintők.

Pesterzsébet régi-photográfiák 13

A képekhez tartozó szöveg idézet, a forrás megjelölésével, és mivel könyvből valók az idézetek,  hivatkozásokat (link) sajnos nem tudok mellékelni.

Magyar Városok Monografiája

Pestszenterzsébet,

Az előszót írta: DR: CHIKÁN BÉLA polgármester 1936

 Csoma és Nagy fémdobozgyár , alakult 1927-ben. az üzem teljesen modern gépekkel, cca 22 munkagéppel van felszerelve, 15 munkással fémdoboz és sajtolt tömegcikkeket készítenek. 1933-ban elismerő oklevelet nyernek. A cég tulajdonosa Csoma Sándor és Nagy Lajos. Csoma 1889-ben Ujfehértón született, lakatos és fémesztergályos ipart tanult, több helyen gyakorolta majd, a Weiss Manfréd konzervgyárban volt üzemvezető. 1922-ben önállósította magát, majd 1927-ben Naggyal társulva létesítette mai üzemét. Neje Szána Kiss Lídia. Nagy Lajos Tokajon 1901-ben született a géplakatos ipart tanulta, majd atyja birtokának vezetésében vett részt. Járt technológiára, majd Csomával együtt létesítette mai üzemét.

Vármegyék országos címtára

Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye

Általános ismertetője és címtára

Pesterzsébet Megyei Város

Írták: Nagy Győry István és dr. Balázs Adolf tiszti főügyész.

Nyomdatulajdonosok: Nagy és Veress, Szt. Erzsébet tér 14.

Az Üzem 1896-ban alakult Metkovich Aladár alapította, majd különböző nevek alatt szerepelt, 1931-től tulajdonosai: Nagy István 1905 –ben született Budapesten, szakmáját helyben tanulta. Sportegyesület pártoló és még számos egyesület tagja. Veress Ferenc Mikolán 1892-ben született, Szatmárnémetiben szabadult fel. 1909 -ben mint segéd az ország nagyobb városaiban és Budapesten dolgozott. Helyben 15 éve lakik, az EMTK vezetőségi tagja.  Háborúban 1915-től két évig teljesít katonai szolgálatot.
Megjegyzés:
az alsó  képnél, a kép aláírása nem egyezik a szövegben megjelenttel, mivel a nyomda megalakulása után több alkalommal változott annak tulajdonosa, esetenként a társ is.

Graffiti 21.

Csak a KENGYELFUTÓ GYALOGKAKUKK a régi, jaj annak aki utol akarja érni.

Régen volt hasonló, gondoltam három különféle elég ahhoz, hogy ne kelljen sokat írnom ebben a nagy melegben. Annyi megjegyzést azért hozzáfűznék a fantasztikus robotszerűséghez, hogy az alkotója szerintem képzőművész lehet. A kompozíció és a kivitelezés egy profi alkotására vall..Mind a három kép a pesterzsébeti vasúti árok támfalán ékeskedik, vagy ékeskedett, mert azt ki tudja, hogy mikor jön valaki vödörrel, flakonokkal, és egy papírdarabkán egy új alkotás vázlatával. A régi helyett mindig valami új születik. Ez egy állandóan változó világ. A világ is változik.

Meleg van!

De még mennyire.

Emberek, ma nagyon meleg van, holnap is az lesz, pontosabban fogalmazva már majdnem izzadok. Sokat kell inni, mondta a „nagytudású” a TV képernyőjén, és összehúzott szemekkel még hozzáteszi. De semmi alkohol! Ebben a pillanatban egy papír fecnit tart a szemem elé a drága jó feleségem, amin mindenféle tételek sorakoznak egymás alatt, miből, mennyit cipeljek haza a boltból. Mint ahogyan egy jó férjhez illik, már indulnák is, amikor csendesen még hozzá teszi, és egy csomag vizet, ami enyhén szénsavas, azt se feledd mivel elfelejtett felírni (sört nem említett az sincs felírva).

A boltnál a bevásárló kocsi használatához egy százast kotorászok elő a zsebemből, amikor hozzám lép az ügyeletes ácsorgó. Illendően köszön, és felajánlja, hogy amikor visszajövök, majd ő a helyére tolja a kocsit, és csupán annyit kér cserébe a fáradozásáért, hogy adjam majd kölcsön neki azt a százast.

― Mire? Kérdem.

― Mondja, maga nem érzi ezt a nagy meleget? Minél előbb innom kell egy felest, hogy lehűtsön, mielőtt még rosszul leszek, már csak egy százas hiányzik, hogy fogadjon a csapos.

― Elmagyarázom neki a Dr. Nagytudású jó tanácsait.  

― Nem ért az hozzá, csupa badarságot mesél. Tudja én fizikatanár voltam, mielőtt önként jelentkeztem egy tudományos kísérlethez, ami a „pijálás” káros hatását vizsgálta. Én a tudomány áldozata lettem, mert oldhatatlan a kötődésem a „pijához”. Igazándiból nem vagyok én alkoholista, csak hát a megszokás, meg a kényszer.

― Még most sem értem, miért hűtené le magát egy feles?

― Mondja, maga nem járt a fizika órákra?

― De, még szerettem is néha.

― És mégse nem tudja miért hűt a szesz. Hát, amikor a kezére fröccsen egy kis benzin, akkor olyan érzése lesz, mintha ottan hidegebb lenne a keze. Ez attól van „kérnémszépen azt a százast", mert a benzin párolog, és a párolgás az hő elvonással jár. Naszóval, ilyent csinál a szesz is, párolog, csak lassabban. Lassan hűt az igaz, de nem lesz melegem a következő felesig.

― Rendben, megkapja a százast, de nem felesre, inkább azt mondanám, a fizika óra díját fizetem meg. Megköszönöm oktatást is, mivel eddig a sötétség homályában ténferegtem, ami a fizikai tudományokat illeti. Most már sokkal okosabb vagyok.

Utóirat:  75 százalékban igaz a történet, általában 50 % vagy annál kevesebb szokott lenni.
Ez egy töredelmes vallomás, ami szintén bizonyíték a nagy melegre.

Másokkal is történt hasonló.
„tojpli” írta:       
Gondolom meglepődtél mikor elkezdte magyarázni, hogy mit és miért. Aranyos lehetett a pali. Én is jártam hasonlóképpen a T-nál. Véletlenül olyan kocsival jöttem ki, amit én is úgy találtam százas nélkül. Azt kérte el egy bozontos arcú. Mondtam persze visszatolhatja, de nincs benne lóvé. Képzeld már tolta is. Megsajnáltam meg amúgy is adok ha úgy ítélem meg, mert ma Ő holnap én. Mindenkivel megtörténhet. Kifaggattam. A Francia öbölnél lakik egy sátorban. Amíg dumáltunk a százas mellé egy hölgytől kapott egy üveg szénsavas vizet. Köszönte mindkettőnknek és már itta is.
Mi pedig kedves "tojpli" megköszönjük a történetet.
.

Pesterzsébet régi-photográfiák 12

Ha jól számolom, akkor az alsó képen négy cipész, magyarul schuster inas dolgozik a műhelyben. Vajon maradt e még belőlük valaki, aki készítene nekem egy "gojzer" varrott  cipőt.
.

Bohócok gólyalábon.

 1"Pogácsa" sminket készít.

„Pogácsa és Bukta”!

Remélem jól emlékszem az elhangzott nevekre, bár lehet, hogy a „Bukta” akár „Piskóta” is lehetett, mivel a sikerük keltette óriási gyermek zsivaj közepette nem minden esetben értettem tisztán a második nevet. Mivel ebben a párosításban is, igen jól hangzanak a „Pogácsa és Piskóta” nevek, legyen hát bocsánatos bűn számomra amennyiben, esetenként keverném a név párosítást.

Az első kép „Pogácsáról” készült, aki már gólyalábakkal hosszabbított lábakkal egy kocsi tetején ülve a sminkelt, festette az ábrázatát. Miután elkészült, sikerült a megfontolt gólyalábra állás pillanatát megörökítenem. Igen szimpatikus emberke volt társával „Bukta” talán "Piskótá" –val egyetemben.

Csodáltam a kapcsolat teremtés gyorsaságát a gyerekekkel, a rövid bevezetőt, aminek köszönhetően aktív játékra mozgósították az egész gyerek csapatot. Sajnos az időjárás nem éppen a legbarátságosabb arcát mutatta, és ennek köszönhetően valamivel kevesebb résztvevő volt jelen az eseményen, mint amennyire én gondoltam. Azért voltak elegen és amint a képeken látható a gyerekek igen jól szórakoztak, unalom egy perc se. Most utólag egy kissé bosszant, amiért nem készítettem több közeli fotót a gyerekekről, megörökítve sikeres ugrásaik nyomán, az arcukon megjelenő vidám önfeledt mosolyukat. Legközelebb majd nagyobb figyelmet fordítok mozdulataikra, és több figyelmet szentelek arcuk kifejezésére. 
.  
ide katt és látható a többi kép
.

Erzsébeti festett gyerek arcok.

 Én egy romantikus alkat vagyok.

Ez igazán szép.
 
Jéé.. ezek  nagyon szép virágok.

A nagyon aktív gyerekek is, mint modellek, nyugodtan fegyelmezetten ültek az arcfestő székén.

Minden alkalommal elhangzott a kérdés, mit szeretnél? A kislányok, kisfiúk előadták elképzelésüket, majd rezzenéstelenül viselték az ecset simogató mozgását, amint ide-oda szánkázik arcbőrük felületén. Szerintem egy kicsit csiklandós érzés lehetett, de az ügyes kéz könnyed, magabiztos mozdulatokkal vezette az ecsetet, melynek nyomán kirajzolódott a kért valami. A gyerekek, bár nem mutatták, de bizonyára izgatottan várták, hogy milyen lesz az általuk elképzelt csoda, miképpen fog megjelenni, amikor a tükörbe pillantanak. Nekem is nagyon tetszett a dolog, mert minden alkalommal, valami vidámságot árasztó jópofaság lett a kívánságból. A hozzátartozók minden alkalommal, elégedett mosollyal nyugtázták a látottakat.
 Élmény volt számomra lefotózni, a tükörbe néző kislány csodálkozó, és örömteli arckifejezését.
További képet a: 
Gyerek arc II. albumban találhatóak.
. 

Nekem magas.

Hazafelé ballagok a bolti bevásárlás után, kezeimben egy-egy teli szatyor lóg, én pedig morgolódva megállok, hogy szusszanjak egyet. A közeli padra rakom a szatyrokat, egy fél lépést hátralépek és szemlélgetni kezdem őket. Mi a fenét tettek a tejjel (4 liter), a kenyérrel, felvágottakkal, és a többivel, miért ilyen nehezek ezek, még akkor is, ha a két kristályvizes flakont elfelejtettem hozzáadni. Öt éve még nem volt ilyen nehéz, igaz azt se tudtam, hogy itt van egy pad. Most legalább megtudtam. Akkor már le is ülök, ha már itt vagyok csak úgy próbaképpen. Valahogy úgy kell leülnöm, hogy az árnyékom takarja a tejet, hátha tovább szuszognék a kelleténél. Ahogy ott pihegek és nézelődöm, felkeltette a figyelmemet két manus, akik kötelekkel a nyakukba, karabinerekkel az oldalukon battyognak el előttem. Jééé.., hát ezek alpinisták, vagy „sherpák”, ilyeneket láttam már a Nat-Geon, ezek mászkálnak a Himalája csúcsain fekete szemüveget viselve, mint a maffiások. De mit keresnek itt, az Alpok az Nickelsdorf után van, a Himalája meg még annál messzebb, de nem erre kell menni az biztos. Legyen az ő gondjuk. Hazamentem, csak a lépcsőházban volt egy kis gond, nem működött a lift. Egyből alpinista lettem, felmásztam a negyedikre. Berámoltam a frigóba és bejelentettem a nejemnek, hogy miután megmásztam négy emeletet, pihennem kell. Ezzel kimentem az erkélyre és belezöttyentem kedvenc „félignyugágy” székembe. Félig hanyatt dőlve, hol jár az ember tekintete? Hát, olyan 45 fokos szögbe "föfelé". Olyant történt már velem a magasból lenézve, hogy létezik tériszony, de fölfelé, még sörös állapotban sem. Most viszont igen, mert egy szál kötélen lógott egy ember, alatta 10 emelet semmi.
.

Könyvbemutató

A szerző: Skaper Brigitta  

Pálfai Teréz (Pflum György unokája)

A közönség

Az amatőr, és a háttérben a profi.

Amikor a fotóst fotózzák.

Kedves Hölgyek és Urak!

Elmentem, ott voltam a Művészeti Napok záró rendezvényén, melyen a jelenlévők egy könyvbemutatónak is részesei lehettek, a „Fiam, mozit fogunk csinálni” című könyv bemutatóján. A könyv szerzője Skaper Brigitta, közismert, népszerű becenevén a Brigi. Élveztem a műsort, és az utána elhangzott beszédeket, és láthattam, halhattam a „Pflumm unokát”, egy kedves, barátságos, bájos hölgy személyében. Közben nyomkodtam a masinám exponáló gombját, hogy élményeim egy részét megosszam azokkal, akik nem vehettek részt ezen a megismételhetetlen estén. Mivel sokan vásároltak a helyszínen a könyvből, én pedig két sorban állós korszakot átéltem életemben, nem akarván majdan a harmadikkal is dicsekedni, ezért másnapra halasztottam a könyvvásárlást.

Valamikor a barátaimmal társalogva megállapítottuk, hogy a jó címválasztás az már fél siker. E könyv esetében ez biztos, „Fiam, mozit fogunk csinálni” olvasható a címlapon, jó „blickfang-os”, már olvasnám is a folytatást. Most amikor a Pesterzsébeti Múzeum könyveinek tizedik megjelent  kötetének lapjait forgatom, és olvasgatom sorait, rá kellett jönnöm, hogy a valamikori gondolatmenetünkbe hiba csúszott. Az eddig olvasottak szerint az a vélemény kezd kialakulni bennem, hogy én egy sikeres könyvet tartok kezeimben. És itt a bökkenő, fél siker a cím, a könyv pedig, egész siker. Én mit mondjak, ha valaki megkérdezi, mennyire sikeres ez a könyv? Szóval nem mondhatom azt, hogy másfélszer sikeres. 
Majd, idővel megküzdök a problémával, ami a választ illeti.

A jelen. Érdekes a könyv, fő erénye, hogy olvasmányos, jól olvasható annak ellenére, hogy rengeteg eddig nem ismert adatot, információt kell olvasás közben feldolgozni agyunknak. Olyan témák is sorra kerülnek, amikre az olvasó nem is gondolt. De, mivel a könyvet nem kell magyarázni, azt olvasni kell, ezért én itt abba is hagyom. Szeretném viszont megjegyezni, én csupán az olvasó vagyok, egy elégedett olvasó. Köszönet mindenkinek, aki e könyv létrejöttében segédkezett, közreműködött és természetesen a szerzőnek, amiért a sok, általam olvasott könyvek hosszú sorát, egy új élménnyel gazdagította. 
 .

.

Csak valami kreállt...

Ilyen kép nincs, ne keressétek, ez egy virtuális valami, mert csak az utcanévtábla és a házszámtábla valóságos, amit „Faluvégi” barátunk egy fotóján láttam. A téglafal a számítógépen készült, hogy felcsavarozhassam a táblákat valamire. Az utcákon sétálva nem sok házfalat láttam falfirka nélkül, és hogy e fal is jobban közelítsen a valóságos állapotokhoz, hát kreáltam egyet.

A jelentősége csupán annyi, hogy az utca és a házszámtábla a múltat jelképezik, a graffiti a mát.

Mivel „virtuálisnak” nevezhetünk minden mesterségesen előállított illúziót, ezért aztán nem bírságolhat meg senki, mert egy nem létező falra pingáltam.

.