Esti tükör..

Ti láttok valamit, hogy mi micsoda, mert én nem sokat.

Késő délutáni, majdnem esti, de semmi esetre sem éjszakai felvétel, mely borús időben készült, és „nem jó szántamból mentem arra” címet adhatnám a képnek. „Tudnillik” kevés tejföl volt a frigidairben. Hajjaj.., ez nehéz volt, igaz írhattam volna „hűtőt” is,  de az túl hétköznapi lenne. Szóval négy tejföl vásárlása volt a feladat, különben elmaradnak egyes ételféleségek az ünnepi asztalról. Azért ez eléggé megalapozott indok volt, hogy részemről a tiltakozás beszüntessem. Vállra akasztottam a masinám, és irány a cél a tejfölös polc. Menet közben a nagy üvegfelületre pillantva megláttam, ami a képen látható. Igaz háromszor is nyomtam a gombot, és maradt még két tartalék felvételem, amiket talán idővel előszedek. A fentiek írásban való rögzítése azért is fontos, mert bizonyítékul szolgál a kétkedőkkel szemben, akik azt állítják, hogy semmi összefüggés nincs a fakanál, és a fotózás között. Fotóművészetet is írhattam volna, bizonyára volt arra is precedens, hogy fotóművészt szalajtottak valamiért a boltba.
james

Két kép

Csak képek, kifogytam a betűkből, és kölcsönkérni nem szeretek.
A tükör mindig ugyan az, és minden alkalommal mást látok benne,
csak fél lépés előre, oldalirányt vagy hátrafelé, rögtön eredeti új kép születik

Tán ivott a kömíves ?

...... vagy nekem ártott a konyak?
Ezt kérem én nem értem. Illetve örök rejtély marad számomra, hogy miképpen rakták helyére az ajtókat ablakokat a girbe-görbe falak ellenére. Esetleg volt nekik görbe-girbe ajtajuk és ablakuk? Ha ide mennék haza józanon, akkor is azt hinném, hogy a kocsmából jövök. Mindenki megnyugodhat, mert az ablakok tükröződése formázza a mesebeli ház vonalait. Ezt nézve, én nem találnák a tükörbe haza.

Tükrözödés......

.....a felhők.

Minden alkalommal ottjártamkor, és kedvező fény viszonyok alkalmával fotókat készítek olyan megfontolás alapján, hogy a változatok száma kimeríthetetlen. Állandóan abban reménykedem, hogy most születik az igazi nagy alkotásom. Készítettem jót, nem annyira jót, és rossz képet is, de valószínű olyan nem lesz a jövőben sem, amivel én teljesen elégedett lennék. Na, de nem is olyan nagy baj ez, gyakorlásnak tekintem a dolgot. Néha mesebeli látomásként, mesebeli tájakat vélek felfedezni a tükörképekben amik szinte nem is hasonlítanak a valóságra. Ez már egy kis eredmény.

Tükörkép.....

...érdekes látvány.

Nemzeti Színház a tükörben nézi magát.

A térben......

.....kóborolva.

Ketten vannak, és még is olyanok mint kiket a magány gyötör. A tér oly hatalmas és nagy, hogy szinte eltűntnek, elveszettnek érzik magukat benne. Tanácstalannak látszanak, mi legyen a következő lépés, merre és hová menjünk? Talán jobb lenne a közérzetük, ha több ember lenne a hatalmas térben. Csak a színház épületének egy része, tükröződik a méretes üveglapokon.