Gyorsan jött válasz.

Gyorsan jött válasz.

Megnőtt a Kicsike. Az első kép címét én ötlöttem ki (egy hetembe tellett), „A fotós unokája” elnevezést adományoztam a felvételnek annak idején.

A második kép készítésekor már beszélni is megtanult az apróság, és egy iskola padját is koptatja. A fotó elkészülte alkalmával (telefon), még a helyszínen feltette a kérdést az apukája, hogy milyen címet adnál a képnek? A válasz, kapásból; „Döglött csirkék”. Ezek után feltettem a kérdést a fiamnak. Lehet, hogy az unokánk egy kicsivel több bulvárt olvas mint kellene? Esetleg a TV „Helyszínelők” sorozatának egyik lelkes nézője? 
Egyik sem, csupán nem fukarkodik a szavakkal, és néha egészen jó ötletei vannak.

Mit írhatnák most ide, ha nem így lenne.
. 

Ugrás...

...amit nem vállaltam.

Az unokám bemutatta, hogyan is kell nagyot ugrani, és ha esetleg érdekel a dolog, már mint engem személy szerint, bármikor megtanít rá. Gondoljátok, hogy egyből megragadtam az alkalmat? Nem. Azt válaszoltam, talán a sámliról való leugrást vállalnám, ha kéznél lenne egy baleseti sebész. Erre egy kérdéssel válaszolt. Papa, benned semmi sportolási vágy nem lakozik?

A 4-es számú unoka.....

.....mivel sokan vannak, praktikus a számozás.De azért a nevét is tudjuk, ő a Máté, rövidítve Matek ez ugyan egy betűvel több, de mi várható egy ilyen nagypapától mint én? A jó pap az holtig tanul, de a nagyfaternak sem könnyű.
Papa, itt nem lehet csónakázni.
Miért?
Mert kemény a víz!
Hogy miket kell megtanulnom vénségemre?