2011. december 31., szombat

BUÉK



Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasónak, képnézegető látogatóknak, érdeklődőnek.
Amint a fenti képen látható én egy kissé már bandzsitok, de egyenesen, függőlegesen állok, amit az üveg már nem tud. Megtámasztottam, hogy elkerülje a vízszintest. Arra vagyok kíváncsi, meddig bírom? Majd kortyolgatok belőle, és remélem idővel könnyebb lesz tartanom, amennyiben pedig sikerül bepuszilnom az egészet, akkor tőlem már el is dőlhet. :))
Egészségetekre!  

2011. december 22., csütörtök

Szomszédolás.



Azért jövünk ide beszélgetni a nénivel, mert mindig nagyon érdekes amit mond, vagy mesél.
A bácsi kért egy mosolyt, de mi már komoly nagylányok vagyunk, "oviba" járunk.

2011. december 21., szerda

Humor helyett

Ha létezik fekete humor, akkor van fekete reklám is.

A bíróságon.
Én a tisztelt bíróságtól védencemnek a részegeskedés vádja alóli felmentését kérem, mert védencem a vétség elkövetése pillanatában, ittas állapotban volt.
Tisztelettel: Dr. Schnapsz Rezső védőügyvéd.

Pech.
Sajnos a mi helyi meteorológusunk tudása nem igen vetekszik a nyári levelibéka tapasztalatával, ez oknál fogva nem is tudom soha, milyen is lesz az időjárás a holnapi nap folyamán.

2011. december 20., kedd

Fővám tér megálló 01






Nyáron készült képek, és a téma kiegészítéséhez találtam két régi képet az 1950-évek elejéről.
Akkoriban készült a 2 –es villamos számára az aluljáró.


Graffiti 22.

Feltételezésem szerint a tulajdonos hozzájárulásával készülhetett a graffiti. Nem is tartom olyan rossz megoldásnak, mivel ismerem a régebbi állapotokat. Akkoriban naponta jöhetett volna az iparos, és festhette volna újra a fal itt látható részét (szubjektív véleményem).

2011. december 18., vasárnap

2011. november 19., szombat

2011. november 18., péntek

Pesterzsébet, vonat az állomáson.



 A szerencse mindig hoz valami meglepetést, "példul", egy érdekes régi képet a Pesterzsébet állomásról, ahol egy dohogó diesel mozdony várja az indítást. Érdekessége még a képnek, hogy a szerelvény végénél egy kevés valami látszódik a régi állomás, akkor még létező épületéről.

 „Zettvel” egy megjegyzést írt a képpel kapcsolatban, melyben informál a kép készítőjének személyéről. Az alábbi kiegészítésben őt olvashatjátok, én pedig megkoszönöm sorait.

„ Látom, hogy a kép Kubinszky Mihály professzortól, a híres Széchenyi- és Ybl Miklós-díjas építész és szakírótól származik, aki nagyon sok épülettel foglalkozott, főként hazai és külföldi vasútállomásokkal kapcsolatosan.”     Zettvel

2011. november 13., vasárnap

Vízibusz a Határ úton...



"HAJÓZHATÓ CSATORNA TERVE BUDAPEST KÖRÜL"
"A főváros fejlődése szinte kényszerítő szükséggé teszi, hogy hajózó körcsatornával vegyük körül. A Budapest közepét keresztül szelő Duna ugyanis már távol esik a messze szétterülő város egyes részeitől s a vizén szállíott áruk csak költséges átrakodással s még költségesebb fuvarozással juthatnak a Dunától a külső részekig. Ennek a körcsatornának a gondolata egyébként már régen kisért. Már a kiegyezéskor Budapestnek világvárossá fejlesztése czéljából Reiter Ferencz tervet dolgozott ki e körcsatornára. Előtte lebegett Paris, Berlin és Bécs példája, hol a viziforgalmat hajózó csatornák viszik be a város belsejébe. A mellett azt is czélozta, hogy a Rákos-mező fölkavart homokját ne hozhassák be a szelek a fővárosba. Reiter a mai Nagykörút mentén vezette volna a csatornát, mely tehát aránylag kis területet fogott volna körül. Épen ezért a tervet elvetették s engedték, hogy a főváros a Duna forgalmi körén kivül terjeszkedjék, mikor is a megvalósítandó csatorna sokkal nagyobb beépített területet foglal be s valóban hasznos szolgálatot fog teljesíteni. Reiter óta számos terv merült föl ebben a dologban. Újabban Kvassay Jenő hozott nyilvánosságra egy tervet, mely komolyságánál és nagy jelentőségénél fogva megérdemli, hogy a Vasárnapi Ujság olvasóival röviden megismertessük.
Érdekes, hogy Kvassay ennek a csatornának költségét a mellette fekvő területek értékemelkedéséből akarja fedezni. Ugyanis a csatorna mentén gyári és ipartelepek létesülnének s a forgalom jelentős mértékben emelkednék úgy, hogy a telkek értéke e miatt tetemesen megnövekednék. Az értékemelkedésre példa a németországi Teltow-csatorna, melynek mindkét partján az 500—500 m. széles, vagyis összesen egy km. széles földszalag értéke a csatorna megépítése előtt mintegy 100 millió márka volt."
Cikk teljes terjedelmében:Vasárnapi Újság.    
1912. 45.szám. 910. oldalán olvasható. 

2011. november 9., szerda

Varjak serege


Megjöttek, de honnan, gyermekkorom óta keresem a titok nyitját. Igen egyszerű lenne beírni a keresőbe a varjak, varjú szavakat, esetleg „varnyúú”, ahogyan nagyanyám szokta volt mondani. Bizonyára százával találnám a válaszokat, de nekem talán kiábrándító lenne a tudományos magyarázat. Attól félek, elveszítené a varázsát a valamikori gyermeki rácsodálkozásom, amikor az első nagyszámú varjúcsapatot megláttam. 

2011. október 13., csütörtök

Térzene Pesterzsébeten



Mind a két fotó a „Kosutiban” készült. 
Térzenét hallgatók sorából válogattam a képen látható embereket. 
A második kép megmosolyogni való, mert majd egy órát ebben a pózban töltött az illető úr.

2011. október 9., vasárnap

Profil


Kökényné Kalmár Veronika, háttérben diákok.
A képen, Kökény Sándorné Kalmár Veronika,
Pesterzsébet Díszpolgára 
2004-ben kapta a megtisztelő címet.



2011. október 1., szombat

Drága Évike...


A földszinten, kívül a JÉGBÜFÉ, bent a Párizsi-udvar.
Anno a csábítás egy bevált trükkje volt;
 „Drága Évike, eljön velem a Jégbüfé-be elmajszolni egy parfét?”
A tapasztalataim szerint rengeteg pénzt megspóroltam, tudniillik igen ritkán hangzottak el igenek. Most akkor gazdagabb lennék? Lehetséges lenne az is, hogy szegényebb? Egyszer csak rájövök. 

2011. szeptember 27., kedd

A "TIZEDES" MA



A kínai katonai bizottság látogatása a Törley-pezsgőgyárban Budafokon, 
1910 június 29-én.
Mit mondott volna a „Tizedes”, ha ezt a két képet látta volna?
„A kínaiak már régóta a budafoki pezsgős-spájzban vannak".

.

2011. szeptember 19., hétfő

Reformkori Nap a "Kosutiban"


 


Brigi
Egy csinos hölgy, szép ruhájban.



Nemakarom,hogyabácsilefotózzon tipus, 
de sikerült rábeszélnem.


A KARNAGY
Ott az anyukám.
Jó kedvem van.



A programokról, eseményekről bizonyára többen is írnak, vagy már meg is tették, ezért én nem fűznék megjegyzést hozzájuk. Csak sétáltam beszélgettem és fotóztam, főképpen a sétáló embereket, talán egy kicsivel közelebbről, mint ahogyan a hétköznapi fotografálásnál szokásos. Remélem, akadnak érdeklődő, nézegető látogatói a képeknek. Amint a többi képpel is elkészülök rögtön közzéteszem.
Amennyiben a képen szereplő személyek részéről, bárminemű kifogás merülne fel a képekkel kapcsolatban, kérem, jelezzék. (eltávolítom a képet) 
Katt: Pesterzsébet, fotók, városképek itt található a témához tartozó többi kép.
.

2011. szeptember 16., péntek

Kortárs





Az első alkotás a Kortárs Múzeumban volt, vagy most is látható.
A második piktúra pedig egy szabadtéri tárlat képeinek sokaságát szaporítja
ott, ahol nem szednek belépőt, pedig a kiállítás képeit álladóan újakra cserélik.
Dekoratív hatásával ékesíti a pesterzsébeti vasúti árok igen tekintélyes hosszban elnyúló, amúgy unalmas, egyhangúuan szürke beton támfalát.
.

2011. szeptember 12., hétfő

Válasz Dodónak.


Megjegyzése margójára.

Igazad van kedves Dodó, sovány vigasz a „régi boldog békeidőket” emlegetni. Valamikor az idén tavasszal, vagy tán már nyár is lehetett, amikor fotózás céljából sétáltam a Kis-Dunaág partján, a Gubacsi-híd környékén. A sok fotó közül eszembe jutott az egyik, amit egy horgászról készítettem és a „Magányos pecás” címet adományoztam a képnek. Miután elolvastam a megjegyzésedet, rájöttem, hogy nem illik a cím a képhez, kifejezőbb lenne az általad írt lehangoló sorokból meríteni ötletet, és a „Pesszimista Pecás” képaláírást kellene alkalmazni. Nem sokat kell magyarázni a dolgot, csak figyelmesen megnézni a képen látottakat. Az illető horgász egy szál bot társaságában látható, se csali, se szák, se vágóhorog. Ez csak egy pesszimista horgász lehet, aki nem is reménykedik a zsákmányban, csak nézi a vizet, és abban az illúzióban ringatja magát, hogy horgászik. Valamikor átéltem hasonló napokat, és már majdnem depressziós lettem, amikor orvosi javallatra, a következő évre már nem váltottam ki a horgász engedélyt. Állítólag teljesen gyógyult vagyok az ismerőseim szerint, csupán a feleségem véleménye különbözik a többiekétől. 

A SOROKSÁRI VÍZIMALMOK TÁJÁN

 


Soroksár-egy jó hely - néven létezik egy fórum, sajnos igen kevés érdeklődő látogatja. Arra gondoltam, hogy talán a többi Soroksárral kapcsolatos bejegyzést ezek után, a FalArt blog lapjain jelentetem meg abban a reményben, hogy talán nagyobb érdeklődés mutatkozik majd iránta, illetve erre téved néhanapján egy-egy soroksári polgár, amint olvasnivalót keresgél.
Erzsébetfalvai és Kossuthfalván történt események után kutatva, olvasgatom, lapozgatom a Vasárnapi Újság lapjait. Néha-néha Soroksár neve is, előkerül valamilyen hírrel kapcsolatban.
Az alábbi pedig egy érdekes kis írás, igaz, ma már nem divatos formában, régies szavakból szőtt mondataival, de világos gondolat mentén haladva, semmi nehézséget nem okoz az értelmezése. Nekem nagyon tetszik.

A SOROKSÁRI VÍZIMALMOK TÁJÁN.
Aki megunja a főváros utczáin végig robogó kocsik zaját hallgatni, az ujságáruló gyerekek kiabálásába belefárad s eltelik a fényes kirakatok szemlélgetésével is, nagyon  hamar átvarázsolhatja magát olyan világba, a hol mind eme nagyvárosi dolgok hiányzanak, ahol még  szinte ősi állapotokat talál, akár csak száz mérföldnyire ragadná magával valami táltos, vagy bűbájos a főváros tornyos, kupolás palotái közül.
Nem is kell éhez sem táltos, sem bűbájos, de még csak villamos kocsi se ; valami nagy kirándulásra se kell felkészülni. Egyszerűen csak kimegy az ember az összekötő vasúti hidhoz, aztán sétál szépen lefelé, déli irányban a Duna - parton. Nem soká megy, már eléri az úgynevezett soroksári holt -Dunágat.  És ekkor már egész más világba jutott.
Hátamögött a hosszú, keskenyvashídon átrobogó vonatok zakatolása időnkint figyelmezteti még a czivilizált, gőzzel, villanynyal, gépekkel dolgozó, lázas munkában fáradó világra, de csakhamar ezt is elfelejti, hiszen ott látja maga előtt azt a másik világot, a mely még szinte érintetlenül megmaradt a maga régi valóságában. A  parton pátriarkhális vízimalmok kelepelnek csendes zakatolással, az itt ott még úszkáló jégtáblák közt vadkacsák, sirályok csaponganak egész otthonosan s hogy a kép teljes legyen, nem hiányzik a halász sem, aki nem holmi czifra, újmódi szerszámmal halászgat, hanem olyan régi készséggel, a milyennel már szépapja is fogdosta a harcsát, potykát, keszeget.
A különbség csak az, hogy még akkor ritkán húzták ki a hálót zsákmány nélkül, most meg ritkán akad bele egy-egy sovány keszeg. A molnárnak sincs már annyi dolga, mint hajdanában, mert, sajnos, mindenféle óriási gőz lisztgyárak emésztik már el a gabona javát.
Sőt a vadkacsák, sirályok száma is megfogyott a régihez képest; rajtuk is megérzik a hátultöltő puska hatása. De azért csak úszkálnak, csaponganak, a molnár őrölget, a halász halászgat szépen, csendesen mindaddig, míg egyszer csak majd azok a távolról füstölgő nagy gyárkémények idáig elhatolnak s elseprik az egyszerű ősi élet utolsó nyomát is.
.
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1905. 9. szám 138. oldal, és itt található a két fotó melléklet is. 

2011. szeptember 9., péntek

Kossuthman



A III. Reformkori Napra készülődő Kossuth Társaság meghívójának lapján szereplő programajánlatok tanulmányozása után, átolvastam régebbi feljegyzéseimet is, melyek közül egy  érdekes újsághír került elő a gépem memória tárából. Valamikor a Vasárnapi Újság egy régi példányát olvasgatva bukkantam rá Kossuth Lajos nevével kapcsolatban. Kuriózumnak találtam a tudósítás témáját és ezért megjelöltem egy könyvjelzővel. Most abban a reményben idézem az aprócska hírt, hogy talán vannak, akik számára újdonságként hat ez a régi rövidke írás. 

Vasárnapi Újság 1876. 1. szám.
—  Kossuth Lajos neve Észak - Amerikában még most is nagy varázszsal bir.
Gyurkovits Károly hazánkfia, ki San - Franciskóból érdekes levelet küldött az
”Ellenőr „-nek, abban többek között így ir:
„A magyart az amerikai szereti, csakhogy nem  Hungárián, ha nem Kossuthman név alatt van tudomása  rólunk. Kossuthot európai Washingtonnak tekintik, tiszteletére minden városban van Kossuth-Street, vagy Kossuth-Avenue, és még a durva irlandi is kezet szorított velem, ha azt mondanám, hogy Kossuthman vagyok”.

2011. szeptember 7., szerda

2011. szeptember 5., hétfő

Rátkay Endre képek 5.


A mutogatós
Az emberek nem szeretik a kényes témákat, sokszor úgy tesznek, mint ha nem is léteznének. A művész viszont görbe tükröt tart az emberek szeme elé, ecsetjével ironikus képet alkot, és tudatja velünk, lám ilyen is van. Amikor elhallgatunk valamit, és nem beszélünk róla, attól az még létezhet. Rátkay profán képei polgár pukkasztóak, de humort sugároznak, amint az a fenti képen is látható.
A nagy mafla mutogatós emberke hátára ragasztott „hüje” szó, a  lufijának felirata „VII. B osztály” (gondolom 2x hét évig tartott). A félszegen pislogó, pironkodó, bájos gyerekek arcán pedig a  ― mit akar ez? Akad viszont közöttük egy igazán kíváncsi, ki lábain anyuka cipőivel, kissé megemelt ruhácskával, szívet formáló ajkai az "igen várom, hogy felnőtt legyek"  típust képviseli.
Az itt leírt szövegen bizonyára jót nevetnek, esetleg sírva fakadnak szakértők, művészettörténészek, de nekem ez jutott az eszembe, mikor először volt alkalmam  a  képet nézegetni. Tisztánlátásom érdekében azt gondolom, hogy jót tenne nekem egy kis agytágítás.

2011. szeptember 4., vasárnap

Rátkay Endre képek 4.



Kedves Dodó, ennek a képnek a megértéséhez nem szükséges a kacsa és az eperfa hasonlat. Mármint, hogy oly nehéz megérteni a kép mondanivalóját, mint kacsának az eperfára felmászni. Ez simán azt jelenti amit a képen látsz, és semmi többet. Meg ne merd kérdezni, miért kellet kötelet is használnia az anyának (ha annak lehet nevezni). Találd ki!
.