Nem akartam hinni a szememnek.
Ezek a fránya kacsák összevissza úszkáltak, nem olyan fegyelmezettek mint a libák, akik ismerik a libasort. Szólongattam őket, drága kacsák egy kicsivel közelebb úszkáljatok egymáshoz, mert együtt szeretnélek benneteket lefotózni. Talán egy fél órát is könyörögtem, ami után végre létrejött az együtt állás. Belenézek a kukucskálóba, mert igen erős volt a napsütés, és már nyomtam is a gombot. Mit tesz ekkor az egyik „állat”, mi mást mondhatnék egy olyan neveletlen kacsára, aki a fenék mutatja nekem a döntő pillanatban. Azért tartottam meg a fotót, mert nem hittetek volna nekem, ha csak a történetet írom le. A kép bizonyítékul szolgál a szégyentelen fenékmutogatásra. :))