2011. július 24., vasárnap

Szódás üveg?

Vasárnapi Újság 1908
Ilyen a valóságban.
A töltő szerkezet.
Békebeli faláda, békebeli szódás üvegekkel
"Manci" aki soha nem látott ostort.
Régóta élt emlékeimben egy számomra furcsa formát öltött szódás üveg, melynek alsó része egy nagyobb, a felsőrésze egy kisebb üveggömbből állt, az egészet fémháló borította és a tetején, a spriccelőfej ékeskedett. A történethez tartozó emlékek, a tárgy érdekessége, és a valamikori tudatlanságom adhat magyarázatot arra, miért is jegyzem le gondolataimat e régiségről. Talán attól tartok, hogy a hozzáfűződő emlékeimet a múló idő, a feledés homályának fátylával borítaná.
Kiskoromba láttam először valakiknél a konyhaszekrény „a kredenc” tetején, de soha nem használták. Talán a régi tárgyak szeretete miatt őrizték, vagy csak dicsekedni akartak vele, hogy nekik is van ilyen,  ―  mi másra gondolhatna egy tudatlan kis fiú. Egy-két helyen másoknál is láttam hasonlót, amit szintén nem használtak én pedig azóta is abban a hitben éltem, hogy az egy szódásüveg, és amiért nem használják, annak igen egyszerű oka lehet, nem fér bele abba a kosárba, ahová a szódásüveget szokták berakni a töltőgépen, mielőtt beleengednék a bugyborékos vizet. A „nem fér bele”, azt a látottak alapján gondoltam, ugyanis a gömbös üveg nagyobbnak tűnt számomra. (az is)
Kiskoromban, már több alkalommal is jártam a szódás bácsinál, nézni hogyan dolgoznak, mennyire gyorsan, ügyesen helyezik a töltőgép kosarába az üres üveget, majd a másikból gyorsan kivették a már megtelt üveget, és sietve rakták a faládákba. Aztán jött valaki, a fuvaros, aki felkapott mindig egy teli ládát, és egymás után hordta az udvaron álló nagy stráfkocsira a szódás ládákat, hiszen akkoriban jó sok szódavíz fogyott. Én ott ácsorogtam, és vártam a szerencsémre. Boldog voltam, amikor megengedték, hogy felüljek a „szódás” mellé a bakra, elkísérjem egy-egy fuvar alkalmával. Az én dolgom volt, hogy csengessek, meg kiabáljam torkom szakadtából,
 ― „itt a szóóóódáááás…!”  A csengő akkoriban a számomra inkább kis harangnak számított, hiszen akkora volt, mint egy kisebb mozsár, a hangom pedig nem volt elég érces, ezért aztán a jeladást újból megismételte a mellettem ülő „társam”, a szódás. Ez egy igazi nagy kaland volt számomra, egy kisfiú számára, mivel jelentkező midig bőven akadt, főleg a nyári szünet idején.
Elnézést, amiért mellékvágányra futott a história, de hát az emlékek ilyen alkalmakkor, minden esetben tömegévek bukkannak elő.
Ott folytatnám, hogy valamikor láttam a mellékelt reklámot a Vasárnapi Újság lapjait forgatva. Ez azért így nem igaz, hiszen a valóságban soha nem láttam az újságot, nem tapintottam a papírból készült lapjait, csak a képernyőt bámultam meredten, amikor először olvastam a sokat látott reklám szövegét. Eddig nem nagyon figyeltem rá, minek, hiszen én ilyen szódásüveget már gyerekkoromba láttam, és nem is olyan régen pedig, le is fotóztam a Bak Pali szikvíz gyártó üzemében. Miután a fény derengeni kezdett agyam homályában, rájöttem, hogy itt egészen másról van szó, ez a valami csodát tesz a vízzel, csak be kell tartani a használati utasítást. Tapasztalataim nem lévén, majd megkérdezem a  Bak Palit, miképpen is működött ez a gyakorlatban, és kedvelték e az emberek. A kefirt, miért nevezték kénsav tejnek? Brrr!
Az eredményről igyekszem majd a legrövidebb időn belül beszámolni.
Megemlíteném még, hogy mosolyogva vettem tudomásul a mai reklámok színvonalának is megfelelő szöveget, amennyiben a ma használatos szavakkal helyettesítenénk a régieket. Például az „Orvosok által rendeltetik” helyett, az „Orvosok Világ Szervezetének Szövetsége 146 tagja által ajánlott és bizonyított, hogy semmilyen káros hatást nem gyakorol az emberi szervezetre (jót se).
Különben, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét….. stb.

6 megjegyzés:

tojpli írta...

Szia "james"! Ehhez már nincs mit hozzáírni, talán csak annyit hogy a kéthasút úgy töltötték hogy a kosarat levették. Egy pillanat műve volt. Egyébként kimerítő precíz és jól érthető. Az élményt én is átéltem. Egyszóval remek.

james 36 írta...

Szia "tojpli"!
Köszönöm, a következőben a kosárlevételt is megírom, de most csak a valamikori gyerekfej gondolatait próbáltam leírni.

Zettvel írta...

Szia James!
Nekem is van pár darab régi szódásüvegem, de azokkal nem tudok vagizni, mert sajnos egyik sem erzsébeti...

james 36 írta...

Szia Zoli!
Csak arra lennék kíváncsi, hogy azokban szódás üvegekben lévő vizet miképpen használtad fel? Simán megittad, vagy előbb töltöttél valamit a pohárba és aztán sprickoltad bele a wassert?

Zettvel írta...

Szia James!
Természetesen mindig úgy ittam, mint minden normális ember.

Először az üres pohárba beletöltöttem a tömény eredeti málnasűrítményt azaz málnaszörpöt...aztán ráspricceltem a szódát a szódásüvegből...aztán megkevertem az egész elkészített elegyet...és aztán ajkaimhoz vettem a poharat és jól szürcsölve megittam a pirosas színű folyadékot...

Azt remélem nem képzeled, hogy esetleg alkoholos bort is tettem néha a pohárba, hogy mondjuk ártó fröccsféle legyen belőle...?

Auu...Brrrr...még a gondolat is rémisztő...

:-)))

james 36 írta...

Szia Zoli!
Remélem nem feltételezed rólam, hogy ilyen rossz indulatú gondolat az eszembe jutott volna.