Sör, hordó meg a lovak…

.... kocsit majd elfelejtettem.
Mostanában az érzéseim azt sugallják, hogy engem kerülget a szerencse, csak éppen nem ér hozzám, csak körbejár. Az egyik utódom a barátaival „Münkenba” (hofi) mentek a sörfesztre. Na gondoltam magamba lesz egy jó napom, amikor hazajönnek legalább 2-3 doboz, vagy esetleg üveg sört is hoznak nekem, hadd dőzsöljön az öreg. Hát, dúskáltam az biztos, mivel kaptam ajándékként 500 fotót sörös lovakról, kocsikról, sörrel teli krigliket cipekedő bögyös csajokról, csak éppen egy fia sörös dobozt sem raktak az asztalomra, se üveget amiben valami lé lötyögne. Mikor kérdő tekintetem rájuk vetettem, azt válaszolták, hogy az anyu, már mint a feleségem „e-milt” küldött nekik azzal a szöveggel, hogy a sörben sok a szénhidrát és az árt nekem. Sok-sok, de hol marad a szülő iránti szeretet, de ha már az sincs, akkor valami szolidaritás szorult volna beléjük, vagy ha az sincs, akkor szánalom. Semmi, de semmi emberi érzést nem fedeztem fel, ami egy kupa sör formájában megjelent volna az asztalon. Azért rendes jóravaló gyerekek, mert elmagyarázták, hogy azokban a hordókban, amik a kocsikon vannak, azokban sör van, amit aztán megittak a többiekkel együtt. Na, erre valóban felment a cukrom és dühödten lementem a kocsma melletti boltba és vettem egy flakon valami „lájt” izét. Brrrrr…. Még a fiúk is csodálkoztak. Fater, te ezt megbírod inni? Valahogyan csak legyűröm, de közben meséljetek még a söröskriglik ünnepéről az „oktoberfest” –ről.
Kedves olvasók, én a sört is megosztottam volna veletek, de így, sajnos csak lovak és hordók képét tudom mutogatni és felajánlani nézegetésre.
Egészségetekre!

Ez is fuvaros 2......

.....vizsgálódunk.

Nézegetem ezt a felvételt, és a stráfkocsi műszaki megoldásait vizsgálom. Látom, hogy gondoskodtak és megoldották a kocsi gyors megállításának a problémáját. Pro primo: [ figyeled miket tudok] jól látható egy fék pedál, amit lábbal kell nyomni fékezéskor Pro.... [tovább nem tudom] Látható a kézifék hosszú karja, és annak rögzítési módja, ez arra szolgál, ha netán a lábfék elfelejtene működni, akkor a kézifék a megoldás. Szóval kettős biztosítás. Erre a kocsira fel mernék ülni. Valami még hiányzott. Akárhogy is kerestem, hogy hol a gáz pedál nem találtam. A kocsi meg elindul amikor éppen nem néztem oda, és így azt már nem tudom elmondani. Sebaj, a következő alkalommal majd jobban figyelek.

Ez is fuvaros....

......csak gyerekeket és embereket .

Ezzel a lóval, valamikor találkoztam Az egyik nagyon meleg napon ismét láttam, amint a képen is látható fák lombjai alatt pihentek. Ismerős lehettem, mert amikor elhaladtam mellette, a véletlen folytán, valamiféle hangot hallattam a nem létező bajuszom alatt, azt hihette, köszöntem. Valamiféle horkantás érkezett felőle, és csak nézett rám kérdő tekintettel. Várta a választ, hogy mi is akart ez lenni. Itt az ideje, valami normális érthető hangon megszólalnom, és köszönni neki, nem hagyhattam, hogy neveletlennek lásson. Hát, szevasz Ló! Mondtam jó hangosan, engedd meg, hogy a pofádról, [….bocs, elnézést, a valamikori rosszakarómnak volt pofája, neked arcod van.] készíthessek egy fotót. Rögtön bele is egyezett, már ebből is sejthettem volna, hogy ló nő lehet, azután, mivel semmiféle himbi-limbit nem láttam, ami különben a fiú lovak esetében lenni szokott, így bizonyítást nyert, hogy igazam van. Ha a szemébe néztek, azonnal látni fogjátok, hogy ez egy barátságos paci, nyugodtam megsimogatható. Fő feladata a párjával, hogy gyerekeket szállítson ide-oda, egy ülésekkel felszerelt stráfkocsival. Fuvaros ennek a hajtója is, csak ember fuvaros.

Fuvarosok 8....

… még mindig.

Nem régen akadt a kezembe újra valami érdekes a témával kapcsolatban. Most éppen egy régi erzsébeti fuvaros, bizonyos „Nádler” nevezetű, kinek a keresztneve nem ismert előttem, a Szent Imre herceg újának építési munkálataiban vesz részt. Két kocsiját fotózta a valamikori fényképész, amint éppen megszabadítják terhétől a kocsikat. Az első kocsi nem nagyon látható, és gondolom az alapozáshoz hordták a sódert, követ, vagy valami hasonlót.
A másik kép, a korabeli KRESZ egy oktató ábrája, ami a lovas kocsik, illetve a kocsisok számára készült.

előzmények itt olvasható, mind a nyolc írás egy rakáson.

Fejlődés.....

....van ám autós is.

Ez a bútorszállító autó már az 1950-es években dolgozott nagy szorgalommal, és fuvarozta a bútorokat. Az is lehet, hogy sámli is volt közöttük, meg hokkedli. ( nem tudom, hogyan kell helyesen írni) Csak azért tettem ide a lovaskocsik közé, mert attól félek, hogy a következő éjszakámon zabbal fogok álmodni, vagy magam is ló leszek. Annyi lovas képet láttam mostanában és helyeztem ide a blogba, hogy ezt a kis változatosságot megérdemlik az olvasók és jó magam is. Állítólag ez kikapcsolódást jelent, és a fejlődést is bemutatja.

Fuvarosok 7.....

…. a bútorszállítók.

Sajnos nem találtam ez idáig, a magyar bútor-szállító és költöztető lovas kocsikról egy darab fotót sem. Remélem, csak türelmetlen vagyok, és nem sokára örvendezni fogok egy szép fotó látványán. Valamikor láttam és emlékszem a hirdetésekre is, úgy az 1940 es évek vége felé a háború befejezése után, amikor már megindult az élet Budapesten. Bámészkodtunk, nézelődtünk, a barátaimmal, hogyan is raknak fel egy zongorát, vagy számunkra akkoriban óriásinak tűnő ruhásszekrényt. Néha még fogadásokat is kötöttünk, hogy hány embernek kell megfogni azt a bútort, hogy el ne ejtsék. Nem ejtették el, értették a dolgukat, és nem csak az izmosnak látszó, de a vékony, szikár, inas rakodók voltak a legjobb munkabírású emberek. Mint már nagyobbacska fiatalember tudtam csak meg, hogy bizony ezek az emberek sokszor korán megrokkantak, akárcsak a szenesek, és sokan igen nagy árat fizettek az akkoriban soknak számított keresetükért. A gerincük, térdeik és lábaik igen csak gyorsan elhasználódtak sok lépcsőzés, és nagy terhek alatt. Igen szűkös kelléktáruk volt az elvégzendő munkához: a saját puszta erejük, a tapasztalatokkal szerzett tudásuk, a "gurtni" és egy csiga a hozzávaló kötéllel. A csigát akkor használták, amikor nem fért be a lépcsőfordulókba vagy az ajtón a szekrény, vagy valamilyen bútor. Ilyenkor az utcáról az ablakon keresztül oldották meg a dolgot, úgy, hogy a csiga segítségével felhúzták a kellő magasságba és onnan, pedig behúzták a lakásba. Ez a módszer a mai napig használatos és nem számít ritkaságnak. A családi házat építők, bizonyára sokat mesélhetnének a dologról. Mivel nem voltam fuvaros, csak a látottakról írtam egy pár szót, de nem lenne baj, ha egyszer egy igazi fuvaros mesélne valamit a fuvarozás tudományáról.

A képeket az alábbi címeken találtam:
www.moebelmuseum.de/sonderarchiv2007.html
www.ansichtskarten-pankow.de/berliner.htm
www.cordes-umzug.de/UberUns.html

Bútor szállítás...

......és költöztetés.

A képen látható régi bútorszállító, és költöztetések alkalmával használt lovaskocsikról keresek fényképet esetleg fényképeket. Ifjú koromban még ilyenekkel dolgoztak a bútorszállító fuvarosok. A fából készült kocsiszekrények belseje párnázott volt, akárcsak a mai teherautók amik hasonló feladatot látnak el. Igen izgalmas volt amikor a kocsisok a pest szűkebb utcáin farral manőverezték a helyükre, azt a nagy kocsiszekrényt. Sok hasonló kocsit miután kimentek a divatból, a cirkuszosok vásároltak meg, vagy esetleg lakókocsi céljára használták, de láttam már hétvégi házként is kiskertekben.

Sör, és a válság....

.....álmodtam.

Üdvözletem, minden idelátogató kedves vendégnek!
(majdnem feledtem az üdvözlést )

Szóval nem ijednék meg a válságtól, ha ezt a szekér söröt a mi spájzunkba raknák mint tartalékot. Egy darabig nem lenne gond a haverokkal sem, mindig lenne barátom ameddig tartana a sör. Csak azt nem tudom, mi lenne a feleségem véleménye? Sok pohár, sok mosogatás, avagy egyből a sodrófa mint a meggyőzés hatásos eszköze akadna a keze ügyébe, és szaladhatnának a haverok becses személyemmel együtt a szélrózsa minden irányába. Bizony sajnálnánk a söröt veszendőbe menni, egy hordót valahogyan csak megmentenénk még ha gurítani kellene akkor is.

A Kordé.....

......mint olyan.

A kordé az ami a képen látható. Nevezhetném mini dömpernek is, mivel nagy a hasonlatosság a két jármű között. A nagy dömpernél a vezető kikapcsolja a puttony rögzítőjét az hátrabillen és lecsúszik a rakomány. A kordénál a kordés kicsatolja a szíjakat a két rúdból, a kordé hátra billen és lecsúszik a rakomány. Egyszerű szerkezet mindkettő, csak a dömperbe egy több lovas diesel motor van, a kordé elé pedig egy, egy lovas, zab fogyasztású lovat fognak.

A fuvaros úr....

.....büszke, és független ember.

Sajnos a fotó nem az én munkám, de annyira tetszik, hogy nem bírtam kihagyni, és azt a pár szó megjegyzést sem amit hozzá szeretnék fűzni. A Pasas oly peckesen ül a bakon, akár gróf Csekonics a Monte Carloi casino egy kártya asztalánál, amint éppen üti a bankot. Még a cigi is úgy fityeg a szája sarkában, mint egy született arisztokratának, csak éppen nem a komornyik tartja a hajtó szárat.

Fuvarosok 6.....

… szenesek, fások, költöztetők.

A tüzelő szállítással foglalkozó fuvarosok már kora hajnalon, sorban álltak a fa és szén kereskedéssel foglakozó „Tüzép” telepek előtt, vártak a sorukra, a fuvarok elosztására, ki hova szállít majd azon a napon tüzelőt. Közben beszélgettek, és a hideg elleni védekezés régi jól bevált receptjét alkalmazták, ittak egy-egy kortyot a pálinkás butykosból. Nem egy könnyű munka volt a kocsikra lapátolni a szenet, és felrakni a fát. Aki ismeri a szív lapátot és látta, mennyi szén fér rá, az nem választaná ezt a foglakozást. A szén porról ne is essék szó. Voltak olyan nagy súlyú rakományok, hogy a fuvaros a kocsi mellet ballagva hajtotta a lovat, illetve lovakat, mert kímélte az iga vonó állatok erejét. Ennek akkor volt különösen jelentősége, ha emelkedőkkel is tarkított úton kellet haladnia. Célszerű volt jól bánni az állatokkal, meghálálták a gondoskodást, ismerték a gazda kedvenc kocsmáját, és meg is álltak baj nélkül mikor oda értek. Voltak olyan lovak is, melyek a bakon elszundított gazdájukat hazáig szállították, minden különösebb gond nélkül. Kis koromban, hozzánk is lovas kocsik hozták a meleget, és az én feladatom volt a szénnel megrakott kosarak mérését felügyelni, és számolni mennyi kosarat vett hátára a szenes ember és vitt le a pincébe. Édesapám a szűk pince helységben rendezgette a tüzelőt, hogy a szén hordás után érkező fának is jusson hely. Amikor nagyobbacska lettem, akkor már nem igen tetszett, ha leküldtek a pincébe gyújtóst aprítani, és egy vödör szenet hozni. A két szoba fala közé épített nagy cserép kályha szolgáltatta a meleget, és a fürdőszoba szén vagy fa tüzelésű bojlerrel üzemelt. Na, és a hamuzás, az sem tartozott a kedvenc tevékenységeim közé, mivel azt meg le kellet vinni a szemetesbe. Azokban az időkben nem voltak még kukák, valamiféle fém edényekbe kellet a hamut beönteni, és egy nagy fedővel letakarni. Egy régi négyemeletes házban laktunk, és a szemetet lovas kocsikkal hordták a Cséri telepre. Aki emlékszik még az „Egy óra múlva itt vagyok” című filmre, és az abban szereplő „Spiller úrra” annak nem nehéz elképzelni az elmúlt idők valóságát.

Ritkaságot kaptam.....

....jó emberek adománya.

Jó reggelt, de inkább napot az óra szerint. Kissé lusta (inkább öreg) vagyok mostanában mert ilyen későn jelentkezem be az oldalamra. Kaptam egy ritka képet munkában lévő lovakról. Ki tud ilyen kanyart az autójával? Mert ha igen az jelentkezhet egy korsó sörre. A kép 1960. évben készült.

Keresem.....

....e képet.

Szeretnék egy ilyen vagy hasonló képről jobb minőségű fotó változatot, egy rövidke kis íráshoz csatolni mint illusztrációt mellékletként. Ha esetleg akadna valaki aki a segítségemre lenne, megköszönném. Sajnos az itt látható fotó származási helyéről csak annyit tudok, hogy valami balatoni vendéglőben készítette egy külföldi turista. Semmi több információm nincs. Gyermekkori emlékeim szerint, van olyan változata is amin szürke lovak láthatóak. Segítsetek jó emberek, és köszönöm azt is ha elolvassátok e pár sort.

Szorgalmasok......

.....már mint az olvasóim.

Szeretettel üdvözlöm minden kedves olvasómat Remélem tettszik a lovak szerszáma ami az alábbi képen látható. Sajnos közelebbi képet nem sikerült szereznem, ahol jobbam látszana a szépsége és bonyolultsága. Azt tudom, hogy létezik egy régi Dréher reklám plakát ahol hasonló fogat látható. Ha valakinek esetleg van a tarsolyában, kérem szánjon meg egy sörkedvelőt, valamiféle fotóval az sem gond, ha hibákkal rendelkezik. A fuvaros 6-ot is szeretném, de most nincs illusztrációm az irományhoz. Reméljük majd akad.

Fuvarosok 5....

....a ló szerszám.

Általában mester munka. A lovak hámjainak készítésénél, lószerszámkészítők, szíjgyártók munkálkodtak melynek eredménye általában remekmű . Egy valamit is magára adó fuvaros vagy fuvaros cég, igényes volt a kocsi elé fogott lovainak a megjelenésére. Ezért, díszítette is ezeket, a befogó szerszámokat, nagyon szép réz, és más fémdíszítéseket alkalmaztak, melyek csillogtak, villogtak a lovak mozgásával egyetemben. Nem feledkeztek meg a bőrszíjak fonásáról, csipkézéséről sem. Igen sokszor csodáltam, bámultam talán még bambultam is a mesterek ötletes gyönyörű szíj fonatait, a rézművesek díszítéseit. A bőrből készült részei a szerszámnak mindig fényesek voltak a tisztítástól, a rezek pedig ragyogtak. Ez így rendben is volna, de a szerszámokat nem a szem gyönyörködtetésére készítették, ha nem keményen dolgozó lovak számára. Éppen e fontos dolog érdekében a szerszámnak célszerűnek kellett lennie. Ha a hám, sérülést okozott a ló oldalán, szügyén vagy bárhol akkor bizony a mester szakmai tudása igen nagy csorbát szenvedett. A lovak nyakán látható a jellegzetes muraközi nyakörv, a Halsband. Ez a bélelt gyűrű az állat erős nyaki és szügyi-izomzatán helyezkedett el. A kocsi súlyát és rakományát a ló a saját súlyával és erős lábait megfeszítve a „band” segítségével mozdította meg és húzta. Ütni-verni a lovakat tilos volt. Biztatni, ostort pattogtatni lehetett a ló mellett. (Bizony azért akadtak kivételek. Láttam pár esetben, Gubacsi téglagyárból jövő téglával megrakott lovas kocsik hajtói a hídra felmenetnél, igencsak a ló hátán, farán csattogtatták ostoraikat.) Ha, hosszabb időre, a kocsi megállt, azonnal az állatok nyakába került a zabos tarisznya, hátukra a lópokróc.(a munkában megizzad lovak, nem fázhattak meg) És természetesen a vizesvödörnek is kéznél kellet lenni. Következett a ló-ebédidő! Ma úgy mondanánk; na, akkor tankoljuk meg a lovakat. A Dunán, az Újpesti-öbölben volt egy meredek, rámpaszerű lejáróval kiképzett lóúsztató, ahol akkoriban az igavonó, teherszállító, köztük a híres Dreher-lovakat is fürdették.

Kertvendéglő.....

.....hol a krigli?

Itt valami nem stimmel, alig van vendég, és sehol egy krigli. (amibe, söröt szoktak tenni) Mindenki vár, de mire? Megvan oldva a rejtély általam! Defektet kapott a söröskocsi.

Fuvarosok 4.....

.....azok a csodás Dreher sörös lovak.

Nekem, mint teljesen naiv embernek csak kedvenceim voltak a sok lófajtát illetően. Nálam nem játszott szerepet a vérvonal és fajtatisztaság mivel fogalmam se volt arról, hogy annak valamiféle jelentősége is lenne. Kis gyerekként három csoportot különböztettem meg. Első csoportba a pónilovak tartoztak, kik vásári alkalmakkor vagy a szüleink társaságában folytatott állatkerti sétáink alkalmával fel ültettek egy kis szekérre, amit a pónik húztak és több gyerek társaságában a tulaj által megszabott tarifa ellenében, amit a szüleink finanszíroztak, tettünk egy kört a kijelölt útvonalon.
A második csoportba a versenylovakat soroltam, de ez sem keltette fel különösebben az érdeklődésemet, csupán annyit tudtam róluk, hogy az öreg Deutsch bácsi vette nekik a zabot minden alkalomkor, amikor csak pénzhez jutott. (Ez, a fogadáson elvesztett összegre vonatkozott.) Szegény Deutsch néni, ezt nem nagyon díjazta, volt is aztán csete-paté minden feleslegesen befizetett adag abrak után. Azt viszont a javára kell írnom, hogy takarékos ember lévén és a felesége kiengesztelése céljából leszokott a szivarozásról. Bár ne tette volna. Miután az utolsó szivarja kb. a fele hosszúságánál kialudt, megfogadta, hogy azt többet nem gyújtja meg. Azt viszont elfelejtette közölni velünk, hogy hátralévő életében az utolsó fél szivarját emlékként megőrzi. Miután már hetek óta a szája sarkában fityegett a kialudt fél „Csongor”, ami iszonyatos bűzzel terítette be a környezetét, megkértük a szivarvég eltemetésére. Nehezen, de beadta a derekát és azóta,az ott lakók áldása övez minket, és a levegő is tisztább arrafelé már 50 éve.Volt aztán olyan besorolás, hogy „lovak”, de semmi több, és mint afféle kisgyerek egy darabig csak lócitrom gyárnak neveztem őket.
Aztán cseperedtem, növekedtem és lassan, de felfedeztem azokat a csodálatos Dreher lovakat. Azt nem tudtam, hogy miféle íze zamata van annak a nedűnek, amit a rakterükön hordoztak fahordókban, de idővel azt is kiderítettem, mivel imádtam titkokat felfedezni. Azt hiszem egy pofon volt a titok nyitjának ára. A lónál maradva, megemlíteném, erős csontozatukat, melyre 2-300 kilónál is több izom rakodott, mint a többi lovakra. A híres kőbányai Dreher sörös lovak, puszta megjelenésükkel ámulatba ejtették az embert. A lovak nyugalma talán erejükben rejlett, ami a tekintetükben is tükröződött. ( több tonna teherrel is megbirkóztak) A mellékelt fotón, teli sörös hordóval megrakott kocsi indulásának első mozdulatai látszódnak. A kocsis, és a lovak magabiztossága oly meggyőző, hogy az felér egy csodával. Gyerekkorom ámulata a mai napig él bennem. Néha ülhettem a bakon is, mivel könyörgéseim némely alkalommal meghallgatásra találtak a kocsis személyében. A kocsisok igen nagy tisztelettel és szeretettel viseltettek az állataik iránt, mindig volt náluk zabostarisznya, és itató vödör. Nem szenvedtek semmiben hiányt a lovak, hiszen a kocsis és annak családja, mindennapi kenyerét kellet biztosítani. Társak voltak.

Fuvarosok 3.....

.....de mi van a kocsin?
Ezt a képet a blog egy kedves olvasója Zsolt ajándékozta a számunkra. Mivel kevés hasonló eredeti erzsébeti kép maradt meg az utókornak, már nem is mertem arra gondolni, hogy van még ilyen. Köszönöm a blog olvasók és a magam nevében ezt a ritkaságot, ami mindnyájunk számára örömet szerzett. Ha valaki még azt is megmondaná, melyik utca sarkán megy a kocsi, és írna egy vagy két sort a bakon üllő emberekről, már ha van olyan aki ismerte Őket.