......jó napot és szevasztok, avagy üdvözletem minden billentyűzőnek.
Az óra mutatójának állása szerint nem is köszönhetnék másképpen. Mentségemre, csak most jutottam annyi időhöz, hogy a billentyűzetet nyomogassam. Eddig porszívót tologattam, közben népszerű régi slágereket kornyikáltam amit a gépezet hangja elnyomott és senki nem vette észre az emberiség elleni merényletem. A középiskolai ének tanárom, amikor a Szt. László téri templom 10 órás miséjén az osztályunk énekelt, engem minden alkalommal felküldött a karzatra az orgonista segédjeként, a fújtató pedálját taposgatni. Így javított az osztály művészi nívóján. Kicsivel nagyobbacska koromba, ha dudorászni kezdtem, édesanyám cukorkát vett, hogy azt szopogassam, mivel mint jó gyerek megérdemlem a jutalmat. Az idő haladtával, egy alkalommal a kocsmában jókedvembe énekelgetni kezdtem. Két perc múltán odajött a csapos, hozott négy fröccsöt, és mint a tulaj vendégének felajánlotta számomra, hogy megihatom ellenszolgáltatás nélkül abban az esetben, ha nem fitogtatom zenei műveltségem. Amennyiben tovább folytatom akkor csak a csapos és én maradok a helységben, és rövid időn belül a csapos elveszti az állását, a kocsmáros gyerekei éhezni fognak az utca idegenforgalmi bevételeinek csökkenéséről nem is beszélve. Mivel humánus ember vagyok, és mértéktartó, engedve a kérésnek a négy fröccsből megittam kettőt, feladva ezzel énekesi karrieremet. Bánom már, mivel a Megasztár produkált nálam sokkal, de sokkal jobbakat, ami a mínuszt illeti. Bár sztárok nem lettek, de hírnevük az igen. A lényeg a világhír, ami nekem is kapóra jött volna. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése