....és a hatás.
Lenéztem a magasból és a "Pavlov" kutyája jutott az eszembe, az ő feltételes reflexe csak a csengő hangjára lépett működésbe. Én megállapítottam magamról, hogy az én számomra a szalvéták látványa is elegendő, és a fel sem tálalt ételek látványa megjelent előttem, a többit pedig a fantáziátokra bízom. Én a nagy okos, ráadásul két fotót is készítettem az asztalokról, gondoljátok csak el, mennyit szenvedtem utána a vágyakozástól és az éhség is, a savam is, kétszeresen támadta testem minden olyan részét, amelyeknek valami köze lehet az emésztéshez.
Mint afféle módos embernek, volt 2 darab százas a zsebemben, de így is megoldottam a problémát, mert befizettem magam egy sarki bódéba, és vettem egy pogácsát. A szomjamat is eloltottam a csobogónál. Nem panaszkodom, aránylag egészen jó napom lett volna, ha csőlakó a státuszom. A létrának én eggyel magasabb fokát foglalom el, én kérem nyugdíjas vagyok a "szerényebb".
Mint afféle módos embernek, volt 2 darab százas a zsebemben, de így is megoldottam a problémát, mert befizettem magam egy sarki bódéba, és vettem egy pogácsát. A szomjamat is eloltottam a csobogónál. Nem panaszkodom, aránylag egészen jó napom lett volna, ha csőlakó a státuszom. A létrának én eggyel magasabb fokát foglalom el, én kérem nyugdíjas vagyok a "szerényebb".
