Előadó: Ettvel Zoltán.
Amennyiben jól értelmeztem az előadás bevezető szövegét elmondó Kökényné Kalmár Veronika szavait, akkor az elkövetkezendő időkben a „Csili Helytörténeti Klub Pesterzsébet” tagjainak nevezhetjük magunkat. Ez valamivel hosszabb elnevezés a réginél „Helytörténeti Klub”, de semmiféle elkötelezettség nem társul hozzá. Továbbra is a Vízvári-terem kényelmes székeiben ücsörögve, esetenként máshol, kiváló előadók, kiváló előadásait élvezhetjük, és ami nem mellékes, szimpatikus kedves hölgyek és urak társaságában (tagsági díj, mint olyan, nem ismert). A fenti mondatok, csupán az ide látogató igen tisztelt olvasók tájékoztatása céljából kerültek „papírra”. Ha, a fentieket nem tartottam volna szükségesnek leírni, bizonyára hangzatosabb címmel ruháztam volna fel az alábbi mondanivalómat. A kezdetekről csak röviden, illetve idéznék egy keveset a témával kapcsolatban írt első bejegyzésemből.
„A kíváncsiság vezérelt, amikor a Gubacsi Határcsárda történetéről szerettem volna többet tudni.
Keresgéltem mindenféle címszavak és leírások között, de csupán egy térképet és egy 1930-as évek táján a Csárdáról készült fotót találtam más egyebet nem. Azután jött a véletlen szerencse és megismerkedtem Ettvel Zoltánnal a hajdan volt bérlők leszármazottjával és annál is több ismeret közelébe kerültem, mint amire valaha is számítottam. Ő, a valamikori csárdatulajdonosok egy leszármazottja, vállalkozott arra nem könnyű feladatra, hogy szerény ismereteit a csárdáról és őseiről leírja, és megismertesse velünk, az olvasókkal.”
Ezek az írások meg is jelentek Ettvel Zoltán tollából a Fal-Art blog lapjain, és igen sok olvasóval gyarapította a blog iránt érdeklődők táborát. A Fal-Art blogban szereplő kb. 600 bejegyzésem közül, a kezdetétől fogva a legolvasottabb, és máig is listavezető rövidke írás, a „Lövészárok Isonzó” címet viseli, mely Ettvel Zoltán nagyapjának 1917-ben Isonzónál készült fotójával kapcsolatban írtam. Az érdeklődés töretlen a mai napig. Ekkor még nem volt különösebben nehéz dolga a Zolinak, hiszen csak a fiókokban kotorászott és a keze ügyében akadt papírokat olvasgatta. De, jött egy felkérés, tudniillik, hogy jó lenne ezt az ismeretanyagot megosztani a klubtagokkal. Bekövetkezett a neheze, mivel Ettvel úr nem elégszik meg annyival, „hogy valaki mondta, a Józsi bácsi mesélte, Mariska néni meg látta”. A Zoli képes elvonulni a Levéltár alagsorának valamely zugába háromnapi hidegélelemmel, és addig nem kerül elő, míg nem kap hivatalos pecsétekkel ellátott fénymásolatot arról, hogy „valaki tényleg hallotta, a Józsi bácsit két szavahihető polgár igazolta, és a Mariska néniről mindenki tudja, hogy látta.” Az a hivatalos papír sem lenne akármi, (képes lenne felkutatni) ami azt igazolná, hogy 1856. január 26.-án mennyi ló tartózkodott a Csárda istállójában, mennyi széna fogyott a nagykazalból, és azt hány vödör vízzel öblítették le a lovak. Ezzel csupán azt akarom érzékeltetni, hogy az előadásra való felkészülés során, igen alapos kutatómunkát végzett az előadó. Az előadás során felsorolt adatok hitelességéhez nem fér kétség. Én nagyra becsülöm az általa elvégzett kutatómunkát, és meglepett az eddig általam nem ismert újdonságok sokaságával. Adatok, okiratok, térképszelvényekre gondolok. Az alapos felkészülés, a precíz rendszerezés, szerkesztés, és az előadás jó színvonalát hálás tapssal jutalmazta a hallgatóság. Nem csodálkoztam a siker láttán.
Én a magam nevében csak gratulálni tudok, a tapasztaltak alapján pedig úgy érzem nem vagyok egyedül a véleményemmel. Kedves Ettvel Zoli, reméljük belátható időn belül, hasonló izgalmas, érdekes előadással örvendezteted meg a „Csili Helytörténeti Klub” közönségét, tagjait.
Köszönjük.
James
A Gubacsi Határcsárda történetéhez tartozó képek, az alábbi hivatkozás lapjain láthatóak.
