.....én egy mázlista vagyok.
Folytatása köv.
Ha akarom, ha nem, a történet végével kell kezdenem, mivel számomra az a kezdet. A „Mamuska”. Több alkalommal is hallottam a számomra furcsának tűnő megszólítást. A Mamuska így, a Mamuska úgy. Bár ismertem a megszólításnak ezt a fajtáját, de az én gyerekkori környezetemben nem volt általános. Felnőttként a családon kívüli tiszteletreméltó idősebb hölgyek számára kijáró és fenntartott ritka megszólításnak számított. Az illető hölgy, bár magas kort élt meg, 96 éves korában,1985.ben tért örök nyugalomra, sajnos nem volt módom életében ismerni, és jóval a halála után figyeltem fel a Mamuska szóra, és támadt fel az érdeklődésem, hogy tulajdonképpen kit is takar ez a kedves szeretetteljes megszólítás. Ismeretlenül, tiszteletet éreztem egy általam nem ismert valaki iránt, csupán a megszólítása alapján. Mutattak ismerőseim egy fotót melyen egy törékeny idős nénikét láttam, kinek ráncok sokasága borította arcán szerény optimista mosollyal, és nyugodt tekintettel nézett a fényképezőgép optikája felé. Több kép nincs? Kérdem én. És akkor a kezembe nyomtak egy csodás fotóalbumot, ami 100 éves is lehet, de inkább több. Valamikori kiváló mesteremberek szorgos keze munkájának eredményét tartottam a kezemben, és meg csodáltam egy remekművet, iparos mesterek, a könyvkötő, rézműves, fotográfus alkotta munkát, inkább alkotását. Ma már csak kevés mesterember, nagy részben főleg ipaművészek ismerik e szakmák titkos mesterfogásait, (gondolom én), és ilyen tárgyak előállítása és hétköznapi használata a mai körülmények között nem lenne valami olcsó mulatság. Ekkor eldöntöttem, hogy e ritkaságot, az albumot, a fotók látványát mások számára is lehetővé teszem. Bár nem sok kép maradt, mégis érdemes egy pillantást vetni rájuk, a felvételek beállítása, a képek minősége, a fotográfusok szakértelmét dicséri. A képekhez tartozó és kapcsolódó történetek nem mindegyike ismert előttem, a mások emlékezetében fenn maradt emlékképek foszlányait igyekeztem összegyűjteni, és egy pár szóban leírni. A történet egészét, csak részletenként tudom közzétenni, mivel a feldolgozás lassan halad, főleg a kevés információ, és a még kevesebb szemtanúk, (vannak még?) felkutatása.
Előzetesként mellékelek, egy-két általam készített fotót az albumról.Folytatása köv.
