Körforgás….

..... festés és mosás.

Nappal emberek jönnek a vödörrel, mosó szerrel, és egy csomó energiával, hogy lemossák a falakat, jobbról, balról, elölről, hátulról és amikor minden tiszta hazamennek. Azután jön az esti és az éjszakai szorgoskodók ideje, a festékkel töltött flakonos embereké, kik nagy buzgalommal fújják, kenik a tiszta falakra, primitív betűkkel ostoba szövegeiket. „Szeretlek kicsikém”, és kit érdekel, ha esetleg a „nagyobbacskát szereti?” A lényeg, hogy ronda egy koszos összefirkált aluljáró. De itt a reggel és megint jönnek a vödrös emberek, Ők bírják a strapát, de meddig bírja az önkormányzat pénztárcája?
A második kép, a Pesterzsébet Felső állomás látványa vidámabb hangulatot teremt maga körül. Azon látszik, hogy tőrödnek a külcsínnel, amint kerül egy kis szabad hely a falon, már hozzák is a festéket, és lekenik, fújják a vakolat védelmének az érdekében. Egy rossz szót se rájuk emberek, mert a végén még megsértődnek, és oda vész a gondoskodásuk, a falak védelem nélkül maradnak nem kennek több festéket rájuk. Az állomás épülete a tudomásom szerint műemlék, vagy műemlék jellegű besorolás kapott.

Emberek, miért rongáljuk a saját tulajdonunkat?