…. a bútorszállítók.
Sajnos nem találtam ez idáig, a magyar bútor-szállító és költöztető lovas kocsikról egy darab fotót sem. Remélem, csak türelmetlen vagyok, és nem sokára örvendezni fogok egy szép fotó látványán. Valamikor láttam és emlékszem a hirdetésekre is, úgy az 1940 es évek vége felé a háború befejezése után, amikor már megindult az élet Budapesten. Bámészkodtunk, nézelődtünk, a barátaimmal, hogyan is raknak fel egy zongorát, vagy számunkra akkoriban óriásinak tűnő ruhásszekrényt. Néha még fogadásokat is kötöttünk, hogy hány embernek kell megfogni azt a bútort, hogy el ne ejtsék. Nem ejtették el, értették a dolgukat, és nem csak az izmosnak látszó, de a vékony, szikár, inas rakodók voltak a legjobb munkabírású emberek. Mint már nagyobbacska fiatalember tudtam csak meg, hogy bizony ezek az emberek sokszor korán megrokkantak, akárcsak a szenesek, és sokan igen nagy árat fizettek az akkoriban soknak számított keresetükért. A gerincük, térdeik és lábaik igen csak gyorsan elhasználódtak sok lépcsőzés, és nagy terhek alatt. Igen szűkös kelléktáruk volt az elvégzendő munkához: a saját puszta erejük, a tapasztalatokkal szerzett tudásuk, a "gurtni" és egy csiga a hozzávaló kötéllel. A csigát akkor használták, amikor nem fért be a lépcsőfordulókba vagy az ajtón a szekrény, vagy valamilyen bútor. Ilyenkor az utcáról az ablakon keresztül oldották meg a dolgot, úgy, hogy a csiga segítségével felhúzták a kellő magasságba és onnan, pedig behúzták a lakásba. Ez a módszer a mai napig használatos és nem számít ritkaságnak. A családi házat építők, bizonyára sokat mesélhetnének a dologról. Mivel nem voltam fuvaros, csak a látottakról írtam egy pár szót, de nem lenne baj, ha egyszer egy igazi fuvaros mesélne valamit a fuvarozás tudományáról.www.moebelmuseum.de/sonderarchiv2007.html
www.ansichtskarten-pankow.de/berliner.htm
www.cordes-umzug.de/UberUns.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése