A Gurító.....

A Török Flóris utcával szemben a teherautó

Gurító domb napjainkban 2016.

 

.....és mozdonyok

A ferencvárosi teher pu. gurítójának a vége, illetve a legmagasabb pontja, a Határ u. Gubacsi u. találkozásánál volt. Ide húzták fel a mozdonyok a tehervagonokat, majd a  a lejtőn gurították, szalasztották a vagonokat és a váltók segítségével osztályozták,  állították össze a szerelvényeket a rendeltetésüknek megfelelően. Mivel sok esetben igen nagyszámú vagont húztak a dombra, amit egy mozdony nem mindig bírt erővel, a problémát egy másik, vagy még két mozdony segítségével oldották meg, ami a szerelvényt alulról tolta. Műszaki hiba, emberi mulasztás, vagy nem várt esemény lehetett az oka olyan baleseteknek, ahol mozdony esett le a gurítóról, oldalára borulva, vagy áttörve a vágányzáró földkúpot lemászott az utcáig.

Valamikor én is láttam a 23-busszal hazafelé utazva messziről egy ilyen esetet, de csak 2007 - 2008 közötti évek tájékán gondoltam arra, talán érdemes lenne kutakodni ez ügyben, mert bizonyára több is lehetett. A szerencse már a kezdeteknél mellém szegődött, mivel levelezés útján megismerkedtem a témához érdemben segíteni tudó szakemberrel.

Itt szeretném megköszönni Bárdos Imrének, a rendelkezésemre bocsátott adatokat, fotókat, valamint a hozzájárulását az alábbiak közléséhez.

A jelenlegi ismeretek szerint, a gurítóról három alkalommal esett le mozdony, valószínű többször is, de sok esetben a baleseteket igyekeztek titokban tartani, vagy bagatellizálni.

1967.10.26. körül egy 520-as (talán 065),

1971 júniusában megint egy Bumbardo (feltehetően 046)

és 1984. július 24 hajnalán (itt a 24. nem biztos!) az M62 256.

Az első gép a töltés jobb oldalára borult, a második megmászta a vágányzáró földkúpot, a harmadik pedig, a földkúpot áttörve lement az utcára és a gurító végének támaszkodva állt meg.

Bárdos Imre kutatásainak eredménye a két 520-as gőzös lehetséges pályaszáma. Levéltári iratokból illetve fűtőházi állagjelentésekből nagy bizonyossággal állítható, hogy ez a két gép járt pórul, de ez nem ezer százalék. Az elsőről készült fotót az Esti Hírlap korabeli száma közölte, és az akkori nyomdatechnika színvonalának megfelelő igencsak rossz minőségben. A második kép szintén sajtó fotó, a Magyar Ifjúság című, korabeli ifjúsági folyóirat lapjain került közlésre. A tapasztalatok szerint a napilapok az ilyen kisebb baleseteket két nap késéssel közölték az akkori időkben. Mivel az Esti Hírlap-t valamikor reggel kezdték nyomni és délben került az utcára, igen kicsi az esélye annak, hogy a baleset és az újság megjelenési dátuma egybe essék. A harmadik eset fotói, különböző forrásokból származnak, és valószínű civilek által készített képek is találhatók köztük. Ez akkoriban már nem számított ritkaságnak, a fotózás népszerűségének növekedése miatt.

Egy-két mondatot én is hozzáfűznék a gurító dombjának a történetéhez, illetve csak beszámolnék az ott látottakról, amiket fiatalabb koromban tapasztaltam. A nagy gőzösök, néha, vagy sokszor, azt már bizony nem tudom, ott szabadultak meg a salaktól. Gondolom, amikor ráértek. Akkor mindig büdi volt a környéken és füstölgött a domb azon része. Aztán emberek jelentek meg, és kapirgáltak. Voltak, kik el nem égett széndarabokat keresgéltek, és olyanok, akik a vörös salakot keresték és gyűjtötték, amit a sportpályák építésénél használtak. Akkoriban a vörös salak volt a módi. Gondolom, amikor egy jó adag salak összegyúlt, akkor eladták., a szénnel fűtötték a lakásukat, de főzésre is használhatták. Végeredményben a család kasszájának a gyarapítása volt a cél, egyszerűen spóroltak.

Esetleg valaki emlékezetében talál idevaló történetet vagy eseményt, kérem, egészítse ki az itt leírtakat. Bizonyára hálásak lesznek gyerekeink, unokáink, és mindazok, kik most vagy később olvassák e sorokat ismereteik bővítése céljából e korról, melyben  szüleink,.nagyszüleink, éltek.