.....remélem akadnak még emlékezők?
Remélem egyszer egy igazi fuvaros család tagja, ír valami igazi jó történetet a lovak és a fuvaros mesterség rejtelmeiről. Én csak kevés ismerettel rendelkezem, illetve semmilyennel, és lóhátán is csak egyszer ültem, (próbáltam) pedig Dréher ló volt az illető, nagy széles farú és nyugodt szolid jószág, de én akkor is lepottyantam róla. Gondoljátok csak el mekkora tehetséggel rendelkeztem a lovaglás tudományához. Viszont a lovak iránti csodálatom nem szenvedett csorbát, csak éppen tartom a 3 méter távolságot. Többször nem is próbálkoztam a dologgal, de csendes utcákon néha hajtottam őket, és igencsak peckesen ültem a bakon, magasan fogva a vezetőszárat hadd lássa a többi srác, "ki vagyok én." Mikor aztán egyszer csak felnőttek lettünk, elmeséltem a lóról pottyanásom történetét, és jót kacagtunk rajta, a tekintélyem megmaradt, mivel lovat csak tisztes távolból láttak eddigi életük során a valamikori srácok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése