Szt. Erzsébet tér 8.

……a látvány.

Megakadt a szemem a templom épületének falán, az omladozó vakolat látványának felfedezésekor. Akkor azt gondoltam, hogy vállalkozó szellemű emberek, keresnek valahol egy vödör feleslegessé vált maltert, és kölcsönben kapott létrákra mászva, félórai munkával elvégzik a javítást. Azután hasonló módon előkerül egy segítőkész piktor, akinek gyűjtünk festékre, és amikor lepingálta a falat, akkor megtapsoljuk és megköszönjük a munkáját. Azután már nem kell szégyenkezni a szép templomunk idő rágta vakolatának csúf sebein. Így, sajnos tovább romlik az állapota, egyre nagyobbra növekvő sebek keletkeznek, amik javítását már nem lesz olyan egyszerű megoldani a magas költségek miatt. Közben a gyűjtő szenvedély, vagy akár a fémgyűjtés kényszere nyomán, fogynak a szoborkörüli dísz kerítés szép formájú kis keresztjei. A rongálók eredményességét még az sem akadályozhatja meg, hogy igen alapos munkával precízen lettek odaerősítve, hogy jelképezzenek valamit, és látványával tegye szebbé, gazdagabbá a mester munkáját.
Talán egyszer a rongálást is megunják a rongálók?

Amit elfelejtettem, az adományozó és az alkotó nevének a megemlítését. Pótolva a hiányt, elismerésünk a fotón látható, olvasható nevek tulajdonosai számára.