.........villamos színház
Tegnap olvasgattam egy régi Erzsébetfalvai újság lapjait, az olvasottak hatására éjjel, arról álmodtam, hogy időutazáson vettem részt egy barátommal. Erzsébetfalván jártunk 1911. év tavaszán, és a korabeli helyi sajtó lapjait böngészgettük, olvasgattuk egy vendéglői teraszon, egy –egy krigli a kezünk ügyében. Egyszer csak a szemünk megakad egy reklámhirdetésen. Pillantásom egy ismerős névre vetődött. „Pflum” olvasom, de a következő két szót szinte megmosolyogtam: villamos színház. Ez meg mi lehet? Tettem fel magamnak a kérdést, mivel egy arra járót sem mertem volna megszólítani, megkérdezni, félve attól, hogy nevetségessé válok a tudatlanságom miatt. Mivel egy nagy mozi barát vagyok rájöttem a titkok nyitjára, és megfejtettem a számomra rejtélyes szavakat. Ez nem lehet más csak a MOZI. Mondtam a barátomnak. A filmcímek is segítettek ebben, a vendéglős szót olvasva viszont egy pillanat alatt minden világossá vált számomra. A mai mozi tulajdonképpen nem sokat változott a korabelihez képest. Ma is van vetítőgép csak nem olyan zajos, mint régen volt, és a vászon is megmaradt. Ma „kólát” vehetsz a büfében, és egy vödör pattogatott kukoricát. Régen, a pincértől kértél egy nagyfröccst, az még ki is vitte az asztalhoz, és kukorica helyett ehettél kvarglit, aminek viszont nem örült a többi néző, annak átható illata miatt (van olyan, aki emlékszik rá?).
A filmekről csupán annyit, hogy ma is van vágyakozás, epedés, de a napjaink felgyorsult világában, kimerül egy rövid párbeszédben: — Fel jössz? — Nem. Már vége is volt epedésnek, de a vágyból volt még egy kevés az ifjúban. Sebaj, remélem nem merült le a mobilom? Talán valaki még szabad, és elkezdte a gombokat nyomkodni. A másik beharangozott film címe: „Kecsege úr cipőt lop” humoros, írják a reklám szövegében. Megjegyeztem a barátomnak, ezt meg is nézhetnénk, de meg kellene előbb kérdezni valakit, hogy hol lakik a Kecsege úr, mert ha tán a Hangyatelepen van összkomfortja, nem hiszem, hogy sokat fogunk kacagni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése