2010. március 16., kedd

Mamuska Albuma nyolc



Az alábbi két levelezőlap nem tartalmaz semmi különöset, érdekessége csupán annyi, hogy mint vőlegény írta e sorokat Jerusse úr, és talán érezhető, hogy sok szerelmes szó nem igen hat Vilmácska érzelmeire. A környezetükben sokan tudták, vagy sejtették, hogy az eljegyzés és a majdani frigy csupán szülői rábeszélés hatására jött létre, illetve Vilmácska mamájának rábeszélő képessége hatásosan működött. "Tudod leányom, mi is adunk, a Ferinek is van éppen elég, és ha a kettőt összeadjuk, azután már életed végéig gondtalanul élhetsz. A Ferivel nem lesz semmi gondod, és mivel szerelmes nem fog ellent mondani semminek, ami a te akaratod ellenére lenne, szinte bármit tehetsz majd kedvedre”. Még ifjú leányként megtapasztalta, hogy nem oly könnyű a vendéglős mesterség egy jól menő üzlet esetében. Hajnalban már sütötték a pogácsát, és a nyitás után a reggelizni vágyó vendégeik számára alig győzték a tojásokat feltörni a serpenyőbe a sok szalonnás rántotta készítéséhez. A szerényebb vendégek számára, az előző napi pecsenyés tepsi zsírjába mártott hagymával, esetleg paprikával meghintett kenyérszeleteket szolgáltak fel, aztán jöhetett a feles, a fröccs, esetleg ez is, az is. A mosogatás, az ebéd előkészítése, a vacsorák rendezvények, folyamatos munkát követeltek. Közben fogyott a bor, és a sörcsapok sem pihentek, mivel a vendégek gigája sűrűn mozgott fel és alá, amikor kortyolgatták kedvenc italukat, és ízlelgették zamatát. Véleményem az, hogy nem csak a rábeszélés döntötte el, talán Ő is úgy gondolta, hogy a házasság létrejötte biztosítani fogja a független gondtalan életet, és az anyagi biztonság mentesíti attól, hogy a jövője miatt aggódnia kellene, és ez megőrizhető élete végéig. Elképzelései megvalósultak, és valóban, élete végéig nem voltak különösebb gondjai.

1908.febr 4. 0005-0006
Édes szép Vilmikém!
Megbocsájtasz, hogy oly rég nem írtam? különben az okát tudod talán édesem, tehát még is csak nekem kell küldeni előbb édesem látom angyalkám mily kegyetlen vagy te hozzám még mindig.
Hogy vagy édesem remélem jól én vasárnap szerencsésen hazaértem, különben én is jól vagyok, de mind amellett még sokkal jobban volnék ha tenálad lehetnék, node hisz már azt hiszem nem fog oly soká tartani hisz csak elmúlik még ez a rövid idő s aztán igazán boldog leszek.
Estére a viszontlátásig ölel, csókol hű vőlegényed Feri

1908. márc. 3. 0046
Aranyos kis Vilmikém!
Tudatom édesem, hogy holnap dolgoznom kell egész nap ennélfogva tehát csak este jöhetek ki, de a szokottnál valamivel előbb, továbbá tudatlak angyalkám, hogy a mamám már megjött vasárnap délelőtt, én este mikor hazajöttem megvoltam lepve.
Különben semmi újságot nem tudok, majd szóval többet ottlétemkor. A mamám csókoltat és majd legközelebb ki fog jönni.
Ezerszer ölel, csókol forrón szerető s imádó vőlegényed. Feri.


Nincsenek megjegyzések: