.....az esküvő, és utána.
Az eljegyzés után 1908 ban összeházasodnak, és az Árpád utca 38. sz. alatti házba költöznek, így a Határ-úti vendéglő megközelítése, nem okoz különösebb nehézséget az ifjú feleségnek. A boldog férj öröme nem sokáig tart, mivel a háború nincs tekintettel
oly apróságokra, mint Jerusse úr beteljesült álma, és 1914-ben, ismét behívót kap. Most is Nyitrán kezdi a katonai szolgálatot, mint az első bevonulása alkalmával. Ezen időszakból is mellékelnék egy-két levelezőlapot, amikkel jól illusztrálható az események, történések menete. Most már, mint férj rója rendületlenül a sorokat, csupán a megszólítás változik egy kicsit mássá, de a szerelmi láz forrósága nem csökken egy Celsiusnyit sem.
Egy érdekes tábori levelezőlap, és ez az egyetlen a sok lap közül, melyet Viczkó Pál névre címzett, és Vilma szülei számára írt, mint férj. Gépekhez értő ember lévén jogosítvánnyal is rendelkezik, és sofőrként tevékenykedik a hadseregben. 1914. -ben pár sort ír Vilmácska szüleinek Pozsonyból egy tábori levelezőlapon, melynek előlapján egy fotó látható amint egy géppuska mögött ül, körülötte a kiszolgáló személyzet. Géppuskás kiképzésen kellett résztvennie, nyilván arra gondoltak a szakértők, hogy ha a gépkocsihoz műszaki ismeretekkel rendelkező ember a megfelelő, akkor a géppuskához is hasonló képzettségű embert választanak a feladatra. A korszak csodafegyverének számított a géppuska miután megoldották annak hűtését, mely lehetővé tette annak folyamatos használatát. A képen látható, hogyan is működött a dolog, a hűtővíz utánpótlását e
gy pumpás ember biztosította, de valakinek egy vödörrel is futkosnia kellet a folyó, patak, esetleg a kút között, oda-vissza, amikor sokat lőttek. Akkoriban a fényképészek sok hasonló tábori levelezőlapként is használható képet készítettek, amin katonák voltak láthatóak hasonló helyzetekben, akik íly módon küldtek emlékül magukról képet szeretteik számára. Látható, hogy Jerusse tizedes úr büszke magára, és abban is biztos vagyok, hogy a fotográfus költségeit is Ő fedezte, a katonatársai nagy örömére. Az elbeszélések szerint igen jó indulatú, jó szándékú segítőkész ember volt, és tehetős ember lévén az anyagi segítséget is beleértve. A K. u. K. cenzorainak is könnyebb volt a dolguk nyílt lapok használat esetén, mivel nem kellett a leveleket felbontani, simán elolvashatták a katonák által írt sorokat. Lehet, hogy zárt borítékban nem is volt lehetőség levelet küldeni? Megjegyezném a géppuskás lapról, hogy egy olajfestmény is készült a képről, de azon csupán Jerusse úr van lefestve az eléggé nagy méretű vászonra készült képen. Amennyiben alkalmam adódik, akkor bizony le fogom fotózni, mivel ritkán látható ilyesmi és nem sok ember dicsekedhet hasonlóval.
oly apróságokra, mint Jerusse úr beteljesült álma, és 1914-ben, ismét behívót kap. Most is Nyitrán kezdi a katonai szolgálatot, mint az első bevonulása alkalmával. Ezen időszakból is mellékelnék egy-két levelezőlapot, amikkel jól illusztrálható az események, történések menete. Most már, mint férj rója rendületlenül a sorokat, csupán a megszólítás változik egy kicsit mássá, de a szerelmi láz forrósága nem csökken egy Celsiusnyit sem. Egy érdekes tábori levelezőlap, és ez az egyetlen a sok lap közül, melyet Viczkó Pál névre címzett, és Vilma szülei számára írt, mint férj. Gépekhez értő ember lévén jogosítvánnyal is rendelkezik, és sofőrként tevékenykedik a hadseregben. 1914. -ben pár sort ír Vilmácska szüleinek Pozsonyból egy tábori levelezőlapon, melynek előlapján egy fotó látható amint egy géppuska mögött ül, körülötte a kiszolgáló személyzet. Géppuskás kiképzésen kellett résztvennie, nyilván arra gondoltak a szakértők, hogy ha a gépkocsihoz műszaki ismeretekkel rendelkező ember a megfelelő, akkor a géppuskához is hasonló képzettségű embert választanak a feladatra. A korszak csodafegyverének számított a géppuska miután megoldották annak hűtését, mely lehetővé tette annak folyamatos használatát. A képen látható, hogyan is működött a dolog, a hűtővíz utánpótlását e
gy pumpás ember biztosította, de valakinek egy vödörrel is futkosnia kellet a folyó, patak, esetleg a kút között, oda-vissza, amikor sokat lőttek. Akkoriban a fényképészek sok hasonló tábori levelezőlapként is használható képet készítettek, amin katonák voltak láthatóak hasonló helyzetekben, akik íly módon küldtek emlékül magukról képet szeretteik számára. Látható, hogy Jerusse tizedes úr büszke magára, és abban is biztos vagyok, hogy a fotográfus költségeit is Ő fedezte, a katonatársai nagy örömére. Az elbeszélések szerint igen jó indulatú, jó szándékú segítőkész ember volt, és tehetős ember lévén az anyagi segítséget is beleértve. A K. u. K. cenzorainak is könnyebb volt a dolguk nyílt lapok használat esetén, mivel nem kellett a leveleket felbontani, simán elolvashatták a katonák által írt sorokat. Lehet, hogy zárt borítékban nem is volt lehetőség levelet küldeni? Megjegyezném a géppuskás lapról, hogy egy olajfestmény is készült a képről, de azon csupán Jerusse úr van lefestve az eléggé nagy méretű vászonra készült képen. Amennyiben alkalmam adódik, akkor bizony le fogom fotózni, mivel ritkán látható ilyesmi és nem sok ember dicsekedhet hasonlóval. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése