A Sparhelt.....

….amikor a platnin krumpli sült.

Amikor e régi reklámon a tűzhely látványát megpillantottam, az rögtön megragadta a „nosztalgiámat”. Valamikor kiskoromba, pont ilyen ELITE volt a miénk is. 1945-46. telén, és a későbbi években is, különleges élmény volt számunkra, amikor az édesapánk a forró tűzhely „platnijára” öt-hat szem krumplit rakott, letakarta egy már kopottabb lábassal, azt néha meghúzogatta, majd felemelte a lábast és egy villával beleszúrt az alatta néha füstölgő krumpliba, úgy vizsgálgatta, hogy meg sült e már a fiúk csemegéje. Mi alig vártuk, és türelmetlenül toporogtunk a „sparhelt” körül, hogy végre elkészüljön a kedvenc kajánk a héjában sült krumpli. Mikor aztán végre megsült, még mindig édesapánk segítsége kellet a továbbiakban is, hogy a kezünket meg nem égessük, belebökte a villát az egyik krumpliba, és azzal tartva hámozta le a héját egy kés segítségével, és kapargatta le a feketére égett részeket (az alatt volt a legjobb). Az ily módon megtisztított finomság az előttünk lévő kistányérra került, majd azt hosszában négyfelé vágta. Mi már régen várakoztunk feszülten figyelve az eseményeket, és rögtön asztalhoz ültünk. Az én kedvenc helyem egy hokedli volt, oda ültem. Na végre, most már a miénk volt a többi teendő. Megkentük a tetejét sült zsírral, ami rögtön megolvadt a még meleg krumplin, megsóztuk, néha fagyos szalonnát vágtunk mellé (amikor volt), és faltunk, mint ha életükben még soha semmit sem ettünk volna. Mivel a háborúutáni nehéz időket éltük, amikor ritkán jutott tej az asztalra, akkor a tejmentes napokon „Planta” teát ittunk. Voltak alkalmak, amikor barátaink, osztálytársaink, mint vendégek résztvettek az általunk „krumpli-zsúrnak ” nevezett eszem-iszom lakomán, vagy fordítva, és mi voltunk náluk. Óriási kacagások, rohangálás a szülök, szüleink nagy örömére, „nézd milyen egészségesek a gyerekek, sose fáradnak el” — gondolom társalgás címén, hasonló mondatok hangzottak el. Ahogy múltak az évek, és egy kicsivel jobban mentek az emberek dolgai, a jobb módú családoknál, főleg a lányos házaknál ismét divatba jött a tea-délután. Csipkés terítővel borított asztal, rajta gőzölgő teáskanna, teáscsészék, mellettük teasüteménnyel rakott kistálak, és a ház népe kicsinosítva várta a fiú vendégeket a leányok szórakoztatására.

A Planta tea:
Platánfa leveléből készült tea, és ezért kapta a Planta nevet. Egy nagyon kellemes, könnyű, világos teaféle volt. A Planta tea az ínséges háborús időkben vált népszerűvé mivel a teaimport szinte lehetetlenné vált.