Megjegyzése margójára.
Igazad van kedves Dodó, sovány vigasz a „régi boldog békeidőket”
emlegetni. Valamikor az idén tavasszal, vagy tán már nyár is lehetett, amikor
fotózás céljából sétáltam a Kis-Dunaág partján, a Gubacsi-híd környékén. A sok
fotó közül eszembe jutott az egyik, amit egy horgászról készítettem és a
„Magányos pecás” címet adományoztam a képnek. Miután elolvastam a
megjegyzésedet, rájöttem, hogy nem illik a cím a képhez, kifejezőbb lenne az általad
írt lehangoló sorokból meríteni ötletet, és a „Pesszimista Pecás” képaláírást
kellene alkalmazni. Nem sokat kell magyarázni a dolgot, csak figyelmesen
megnézni a képen látottakat. Az illető horgász egy szál bot társaságában
látható, se csali, se szák, se vágóhorog. Ez csak egy pesszimista horgász
lehet, aki nem is reménykedik a zsákmányban, csak nézi a vizet, és abban az
illúzióban ringatja magát, hogy horgászik. Valamikor átéltem hasonló napokat,
és már majdnem depressziós lettem, amikor orvosi javallatra, a következő évre
már nem váltottam ki a horgász engedélyt. Állítólag teljesen gyógyult vagyok az
ismerőseim szerint, csupán a feleségem véleménye különbözik a többiekétől.
.
3 megjegyzés:
Megvagyok hatódva,
hogy én adok neked ötletet
és azt megírtad. Kösz.
Dodó
Szia Dodó!
Most valóban jól jött az ötleted.
Írni akartam valamit, de igazándiból semmi nem jutott az eszembe.
Szia James!
"Amikor én még kissrác voltam", sokat pecáztam én is, de főleg a Balatonon...Mert ugye lógattam polentával botomat, meg a lellei-berek tájáról kiáskált kukacaimat...
Ja és James, azért megnyugtatlak, szerintem már kezdesz egészen gyógyult lenni...
:-)))
Megjegyzés küldése