Graffiti 20.

Régóta nem szerepelt a téma, gondoltam éppen ideje egy-két képet közölni.
E graffitiket szemlélő embernek olyan érzése támad, hogy a „nem tetszik” véleményt alkotó nézelődő emberek figyelmét is felkelti. Szinte provokálja, gondolkodásra kényszeríti.
Mi akar ez lenni? Mit akar mondani? Van, amikor ez működik és van, amikor nem. Sok esetben rögtön megszületik a megfellebbezhetetlen lesújtó vélemény, „ezt a mocskot”. Ezzel ellentétben vannak, akik másképpen gondolják, talán érthetőbb ez a másként, ha megismerjük az alábbi idézetből egy amerikai művész véleményét a dologról.
„A graffiti kalandos művészet. Egyszerűen azért műveli az ember, mert így tartja kedve, jóllehet néha kockázatos. Nem a pénzről szól, nincsenek szabályai. Határtalan kifejezési szabadságot jelent.”
Ennyi az idézet és mindenki úgy értelmezheti, ahogyan a kedve tartja, ez sem kötelező.
Figyelmemet felkeltette a torz marionett figura. Talán rólunk szól, és mi lennénk azok, akiket dróton rángatnak a mindenkori, mindent tudó ügyeletes bölcsek?
Az idézetben említett kockázatról szólva, főleg akkor beszélhetünk, ha valaki (-k), más emberek házfalát tekintik alkalmas felületnek az elképzelésük megvalósításának helyéül. A graffitis fut, a tulaj őrjöng, és egy fél téglát hajít a merénylő után. Szóval senki sem boldog.
És a megoldás? „Sehol se nincsen.”