Csili, Ettvel Zoltán a Gubacsi Határcsárda.

"Figyelem! Figyelem!

Tessék kérem befáradni, óriási „átrákció”!  Ha, nem hallotta, nem látta, majd megbánja.

Csak ma, és most, szenzációs kedvezményes árak, katonáknak gyerekeknek ötven fillér, felnőtteknek egy forint."

Valamikor gyermekkoromban hallottam e szavakat a vendégtessékelő kikiáltó szájából, amint harsogva invitálja az embereket egy rozzant bódé belsejébe, egy eddig még soha nem látott szenzáció megtekintésére, a népligeti (a Lizsé) mutatványos bódéinak valamelyike előtt.

Ez alkalommal én vállalom a kikiáltó szerepét, de mivel nem bírom szuflával, maradok az írott szónál. A Csili Művelődési Központ Vízvári termének kényelmes széksorait ajánlom a majdan, 2011. május 10-én kedden 17.00 órakor kezdődő előadás megtekintésére. Katonáknak, gyerekeknek díjtalan, a felnőttek térítés nélkül léphetnek a terembe. Mások, és a magam tapasztalatai alapján a „Helytörténeti Klub” előadásai hasznos, ér dekes és értelmes időtöltésnek bizonyulnak. A bevezető, Kökényné Kalmár Veronika előadásában hangzik majd el, de mindig rövidnek tűnik. A miértje, csak ismétlése lenne annak, amit már régebben egyszer leírtam. A teremben minden alkalommal felkészült előadók színvonalas előadásait élvezhetjük, és ami nem mellékes a közönség soraiban eddig még nem láttam unatkozó embert.

Reményeink szerint ez alkalommal sem lesz másképpen, amikor a Gubacsi Határcsárda történetét hallgatjuk Ettvel Zoltán előadásában. Személyes ismeretségünk folytán, abban szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a történet egyes részeit ismerem, ezért bátram megelőlegezem a hajdani kikiáltó szavait az előadással kapcsolatban:

"Ha, nem hallotta, nem látta, majd megbánja."

Kiegészíteném a fenti nagy képen olvasható sorokat, a kamásli fotójához pedig egy-két szót. 

Kamásli: cipővédő ruházati kiegészítő, cipőhuzat.

Ki tudja milyen környezeti, és időjárási viszonyok leírással kezdőnek majd az előadó első mondatai. Jobb felkészülni a kalandos utazásra, talán így nem ér minket meglepetés. Ezt azért ajánlom a kedves látogatók figyelmébe, mivel a Gubacsi Határcsárda történetének a kezdetén, még nem volt kikövezve a Csárda környéke. Nyaranta por szállingózott a környéken, esős napok idején pedig a sarat dagonyázták a szekerek elé fogott lovak patái, amint a csárda bejárata elé fordultak. És ami ezzel jár, imitt-amott egy-egy lócitrom, esetlek kupac, ami az akkori kor emberének természetes látványnak tűnt, hiszen a „Csárda” helyén ma meglévő benzinkút majdani létezéséről, még a hajdani alsó-gubacspusztai csodalátnok, Koko Lujzának sem volt látomása.