előzmények: Hová, merre?
Mintha írtam volna már nem is olyan régen valami hasonlót a szoborral kapcsolatban. Szerintem jóslatnak is mondhatnánk, olyannak ami bevált. Jobban eltaláltam a szobor sorsát, mint bármely TV beli Táltos, Igazlátó, Főpapnő a pácienseik jövendőjét, vagy a "Delejes ember" a betegei diagnózisát. Valakik elloptak Erzsébetből egy darabot, szegényebbek lettünk egy kedves látvánnyal. Sajnos a jövőben, már csak fotókról mutogathatom az unokáimnak a mindig szomjas aratót, kinek kulacsából soha el nem fogyott az innivaló. Soha nem bántott senkit, miért kellet a lábát levágni? Nem gondolták, hogy ez nem a szobornak fog fájni, hanem minden Erzsébeti embernek, és valamennyi művészetet, szépet szerető embernek okoznak soha el nem múló fájdalmas sebet. Talán ide is kerül majd egy tábla a Városvédők jóvoltából? Sok lelkes ember tevékenykedik ott, de nem győzik a munkát. A hasonló ügyeket már régóta próbálják az illetékesek megoldani, legutóbbi két hét és rend lesz itt. Nem jött be,. A régebbi időkről ne is beszéljünk. Egy darabka fémtolvaj sem jutott a rács mögé, a felbujtók, kereskedők, olvasztárok, vajon merre lehetnek? Eddig senki nem találta őket. Vagy tán elfogyott a zár, és nem viszik be őket, mivel nem lehet bezárni a cella ajtókat. Valami oka biztos van a sikertelenségnek.
A valamikori szobrászok, ha csak sejtik is, hogy a jövőben ellopják szobraikat, bizonyára kőbe faragva valósítják meg elképzeléseiket. (Igaz, a faragott kövek is jól mutatnak a zárt kertek falai között.) Kicsit kapkodva írtam a sorokat, de majd javítgatom
az itt leírtakat.
Még csak azt tudom mondani nektek:
Szomorú és bánatos vagyok.
Mintha írtam volna már nem is olyan régen valami hasonlót a szoborral kapcsolatban. Szerintem jóslatnak is mondhatnánk, olyannak ami bevált. Jobban eltaláltam a szobor sorsát, mint bármely TV beli Táltos, Igazlátó, Főpapnő a pácienseik jövendőjét, vagy a "Delejes ember" a betegei diagnózisát. Valakik elloptak Erzsébetből egy darabot, szegényebbek lettünk egy kedves látvánnyal. Sajnos a jövőben, már csak fotókról mutogathatom az unokáimnak a mindig szomjas aratót, kinek kulacsából soha el nem fogyott az innivaló. Soha nem bántott senkit, miért kellet a lábát levágni? Nem gondolták, hogy ez nem a szobornak fog fájni, hanem minden Erzsébeti embernek, és valamennyi művészetet, szépet szerető embernek okoznak soha el nem múló fájdalmas sebet. Talán ide is kerül majd egy tábla a Városvédők jóvoltából? Sok lelkes ember tevékenykedik ott, de nem győzik a munkát. A hasonló ügyeket már régóta próbálják az illetékesek megoldani, legutóbbi két hét és rend lesz itt. Nem jött be,. A régebbi időkről ne is beszéljünk. Egy darabka fémtolvaj sem jutott a rács mögé, a felbujtók, kereskedők, olvasztárok, vajon merre lehetnek? Eddig senki nem találta őket. Vagy tán elfogyott a zár, és nem viszik be őket, mivel nem lehet bezárni a cella ajtókat. Valami oka biztos van a sikertelenségnek.
A valamikori szobrászok, ha csak sejtik is, hogy a jövőben ellopják szobraikat, bizonyára kőbe faragva valósítják meg elképzeléseiket. (Igaz, a faragott kövek is jól mutatnak a zárt kertek falai között.) Kicsit kapkodva írtam a sorokat, de majd javítgatom
az itt leírtakat.
Még csak azt tudom mondani nektek:
Szomorú és bánatos vagyok.
1 megjegyzés:
Szia James!
Hogy a jó fene enné meg a szemét tolvaját, a büntetéseknél igaza lehetett a Szent Lászlónak.
Ő lerendezte a tyúklopást is megfelelően, nyilván csak úgy lehetett radikálisan rendet tartani!
(bejegy: kiskiskosutis)
Megjegyzés küldése