Jutagyári Kolónia

- valamikor ilyen is volt.
Az emlékezet frissen tartása a célja e képeknek. Vannak kik még emlékeznek, és vannak kik csupán azt szeretnék tudni, hogy milyen látványban lett volna részük, ha abban a korban éltek volna. Szoba konyha, és lavór a fürdőkád. Ha netán túl összekoszolták volna a gyerekek magukat, akkor elővigyázatosság szempontjából, hogy ne fröcsköljék a koszos vizet a falra áthelyezték a fürdőszobát, illetve a lavórt a lakás ajtaja elé. Következett az állva fürdetés, mivel pedig a mosdószivacs akkoriban luxus cikknek számított, és azt a fránya koszt meg nem vitte eléggé a "Flóra", vagy a csodás "Hutter" szappan, akkor jött a mindig kéznél levő gyökér sikálókefe. A problémás testrészek: a térd, a láb, és főleg a talp voltak. A dolog nem volt túl kellemetlen, mivel a sok mezítlábas szaladgálás megedzette a talpunk bőrét, és nevetve mondtuk "Anyu ne csiklandozz". Bár, ez nem a kolóniában történt, de ott is hasonló módon játszódhattak le az események.

A gyerekek mindenhol nagy igyekezettel taposnak pocsolyákba, koszolják ruháikat és magukat, Anyuka és a szappangyárak nagy örömére. Szóval ilyenek voltunk mint gyerekek. A mai gyerekeknek jobb a soruk, ők ma már kádban fürödnek és shampon is jut a hajukra.