2010. június 29., kedd

KISFRÖCCS



    Erzsébeti rég volt kocsmák, minden kisfröccsének  emlékére.
































  Az alábbi kétszemélyes történet még az 1930-es években kezdődött, és a háború okozta járatkimaradások kényszerszünetét leszámítva, egészen a "KORONA" vendéglő államosításáig, 1950-ig tartott. Nagyon szerény és egyszerű a történet, amit a szereplők egyike, az Apósom mondott el 1966-ban, mikor az utolsó lakó is elköltözött a bontások kezdete előtt. Akkor már két éve én is lakója voltam a háznak és ismertem, talán meg is szoktam a Baross utcából kanyarodó villamosok kerekeinek csikorgó hangját, mikor a végállomás megállójához befordultak. Különös volt, hogy a vekker csörgése helyett, egy villamos szerelvény zöreje és hangjai ébresztettek reggelente. Egy idő után megszoktam és nem zavart, idővel azonban a vekkert újra munkába kellett állítani, félő volt, hogy szép álmok esetén megfeledkezem a munkahelyemről. Volt egy szerelvény, mely minden este az utolsó fordulójának befejezésekor, a záróra után érkezett végállomásra. A beforduló szerelvény hátsó kocsi lépcsőjének alsó fokán, a történet másik szereplője, egy nyakát nyújtogató kicsike emberke, a kalauz volt látható, aki egy kissé izgatott tekintettel nézegetett a vendéglő bejárata, és annak félig lehúzott redőnye felé azt figyelve, hogy látja-e a vendéglőst, a Janit. Mikor megpillantotta a bejárat ajtajánál várakozó és az ajtófélfának támaszkodó alakot, a tekintete megváltozott, nyugodtabb lett, az arcán pedig egy kis mosoly villant, és a lassú mozgásban lévő kanyarodó villamos lépcsőjéről leugorva, elindult a bejárat felé. Megvárta. A Jani mindig megvárta. Jó időben, rossz időben, vagy kint, vagy bent, évekig várt 10-20 percet a záróra után, tudta, hogy a kalauz munkájának befejezése, és annak fénypontja következik, egy „KISFRÖCCS”! Soha nem kért egynél többet. (micsoda jellem). A Jani bement kimérte a bort, és kezében a pohárral megvárta, amíg a söntéspulthoz ér a kalauz és csak akkor nyomta meg a szódásüveg kallantyúját. A szódavíz erős sugara felkavarta a bort és heves pezsgést indított a pohárban. Kis idő múltával a pezsgés csendesedett, alábbhagyott, majd láthatóvá vált, amint pohár aljáról, oldaláról, egy-egy apró buborék leválik, és lassan elindul a felszín felé, és ott, egy alig hallható csendes hang kíséretével semmivé válik. A kalauz szerette ezeket a pillanatokat, nézni a felszálló buborékok látványát, és közben beszélgetni hajdan volt szerelmekről, családról, gyerekekről, és az élet érdekes fordulatairól. Miután, nagy élvezettel megitta a pohár tartalmát, ajkát körbe nyalta nyelvének hegyével, és csettintett egyet. Háláját nyilvánítva megköszönte a Jani türelmét, és jó éjszakát kívánt miután meghallotta a villamos vezetőjének a csengetését, aki így juttatta tudomására, hogy itt az indulás ideje. Indulnia kellett, hogy az előírt időre a remízbe érjenek, mert ott alszanak a villamosok. Későre járt, a kalauzt otthon várta a családja, és a jó feleségek gondoskodásának bizonyítéka, az asztalra készített tányér és kanál, a késői vacsorához. Gondolom, gondoskodtak a villamosokról is, számba vették őket az arra kijelölt illetékesek, hogy ne hiányozzék a sárga kocsikból egy se a hajnali induláskor. És mint mindig, eljött a következő nap, a kalauz csengetett, a vezető elindította a villamost, és kezdetét vette az első forduló. A végállomásra érve a kalauz kihasználta rövid pihenőidő adta lehetőséget, és a vendéglő ajtajában megállva, szemével megkeresve a tulajt és köszönt neki, majd csak ennyit mondott …. Jani úr kérem, este jövök! Töprengtem a történeten, … kisfröccs, kis öröm, …. és jól végződik a nap egy kisember számára. Szóval, becsülni kell a kis örömöket, a nagyoknak, általában böjtje van

A történetet nem nagyon színeztem, amikor az apósom elmesélte,  rövidke jegyzet is készítettem, mert akkoriban annyira tetszett. Több alkalommal is megkértem az ismétlésre és hasonló történetek elmondására, de balga fejjel azokról már nem készítettem feljegyzéseket. Aki nem hiszi, hát hívja fel a Janit telefonon, itt a korabeli telefonkönyvben megtalálja számát, és még egy kisfröccsöt is rendelhet.

KORONA VENDÉGLŐ 1

3 megjegyzés:

Zoltan írta...

Szervusz james!

Ez nagyon tetszett, és szó szerint mondom, megható is.
Nagyon jó volt olvasni is, és jó volt belegondolni a régebbi időkre. Az ember kicsit beleképzelhette magát a kalauz és a vendéglős rövid kis napi pár perces történeteibe.

Csuda, hogy miket tudsz alkotni, ez tényleg kiváló, köszönjük!

(bejegy.: Zoltan-kiskiskosutis)

james 36 írta...

Ránézek a képre és szomjas leszek, illetve már vagyok.

Névtelen írta...

Találtam egy jó szódásüveges sztorit:
http://multmento.blog.hu/2010/10/01/a_szodasuveg_ujabb_ajandek_tortenet_most_a_szodasuveg_spriccelojerol

Ha érdekel?

Laci