Szelektív......

...... a hulladék.

Ez meg itten kérem maga a csoda. Szelektív hulladék gyűjtés Pesterzsébet Felsőn. Na, mutasson valaki még egy ilyen állomást ahol ilyen rendszerető emberek várnak a HÉV re. De, mosoly is volt, mivel a sörözgető ifjak egyikének gyerek szobája is lehetett, mert cigizés közben egy üres sörös dobozba hamuzott, a többiekkel ellentétben.

Körforgás….

..... festés és mosás.

Nappal emberek jönnek a vödörrel, mosó szerrel, és egy csomó energiával, hogy lemossák a falakat, jobbról, balról, elölről, hátulról és amikor minden tiszta hazamennek. Azután jön az esti és az éjszakai szorgoskodók ideje, a festékkel töltött flakonos embereké, kik nagy buzgalommal fújják, kenik a tiszta falakra, primitív betűkkel ostoba szövegeiket. „Szeretlek kicsikém”, és kit érdekel, ha esetleg a „nagyobbacskát szereti?” A lényeg, hogy ronda egy koszos összefirkált aluljáró. De itt a reggel és megint jönnek a vödrös emberek, Ők bírják a strapát, de meddig bírja az önkormányzat pénztárcája?
A második kép, a Pesterzsébet Felső állomás látványa vidámabb hangulatot teremt maga körül. Azon látszik, hogy tőrödnek a külcsínnel, amint kerül egy kis szabad hely a falon, már hozzák is a festéket, és lekenik, fújják a vakolat védelmének az érdekében. Egy rossz szót se rájuk emberek, mert a végén még megsértődnek, és oda vész a gondoskodásuk, a falak védelem nélkül maradnak nem kennek több festéket rájuk. Az állomás épülete a tudomásom szerint műemlék, vagy műemlék jellegű besorolás kapott.

Emberek, miért rongáljuk a saját tulajdonunkat?

Pesterzsébet felett a Graf Zeppelin…..

..... mesél a fotó.

Előzetesként, idézet a korabeli sajtóból;
Nagy várakozás előzte meg, magyarországi látogatását, melyre 1931. március 20-án este 11-kor indultak Friedrichshafenből, 12 utassal a fedélzeten, valamint a személyzet tagjaival. Leszállás nélkül tették meg az utat a München – Salzburg – Bécs útvonalon haladva, a Fertő-tóig és ott léptek be a magyar légtérbe. Hazánkban Pápa, Tihany és Székesfehérvár útvonalon azok érintésével reggel 8 kor érkezett volna Csepelre. A Balaton fölött elidőztek egy ideig, úgy fél hét körül, nehogy idő előtt és túl korán érjenek a célállomásra. A leszállást március 29. én, vasárnap reggel 8 órára időzítették.
Erről a témáról igen sok írás jelent meg, rengeteg ismeret anyaggal, de ezzel nem is akarom untatni az olvasókat, csupán a nagy eseményről szerzett ismereteinket szerettem volna frissíteni.

Az erzsébetiek, már kora reggel megszállták a Gubacsi-híd és annak környékét. A Kis-Duna mind két partján gyülekeztek az emberek, mint az a képen is megfigyelhető. A képen az is látható, hogy a sokaság igyekezett legjobb ruháiban öltözve megjelenni az eseményen. A hölgyek is kihasználták az alkalmat, és más szempontokat is figyelembe vettek, itt az ismerkedésre, flörtölésre gondoljunk, a leendő férjek számbavételére, esetleges páciensek rangsorolása. Csinosan szép ruhákba öltözve, új frizurával, és aki tehette kalappal a fején, igyekezett a férfiak tekintetét és figyelmét magára vonni a nagy forgatag közepette. Figyeljük csak meg a kép előterében álló hölgyet, a társaságában lévő férfitől távolabb és a legjobb pozícióba helyezi személyét a leendő fotón, kihívóan hozza mindenki tudomására, ime, itt vagyok. Biztosra vehetjük ismerkedések és kapcsolatok kialakulását, az időtartamuk viszont három esélyes lehetett, rövid, közepes, hosszú, esetleg „őrök szerelem”. Hosszú évekig beszéd téma maradt az emberek között az esemény, az egyéni és közös élmények, még az én gyermekkoromban is sokszor emlegetett esemény volt. Különböző kvalitású emberek, különböző képen kezdték, vagy csak emlegették a nagy látványosságot. „a Gráf Zeppelin” vagy csak „Zeppelin” de mint „Gróf Zeppelin léghajója” kifejezés sem volt ritkaság. A nagy mesélők, a bennfentesek, mint akár édesapám, bizalmaskodó kifejezést használtak, és csak „a Nagy Szivar” néven emlegették akár a barátjukat. Kisgyerekként még nekem is sokszor mesélt édesapám a nagy szivarról, hogy mily kecsesen úszott a levegő égen, (így mondta) és élete végéig nagy szerencséjének tartotta, hogy láthatta az akkori csodák egyikét. Azok az ismerősei, akik nem részesültek az eseményben, csodálva hallgatták a beszámolóit, és egy kissé irigyelték.  Magam is csodáltam, valahányszor hallottam édesapám szájából a „Nagy Szivar” történetét, Édesapám nagy mesélő volt, kedélyes hangnemben előadott történeteit, szívesen hallgatták barátai, ismerősei, és még a társasághoz csapódott más emberek is. Szeretném megjegyezni, kiegészíteni azzal a leírtakat, hogy ha valami csoda folytán ma láthatnánk a Zeppelin nagyságát és nagyszerű formáját, még mai szemmel is ámultba ejtő műszaki alkotásnak tekintenénk, és nem mennénk el mellette elismerő szavak nélkül. De ez az én szubjektív véleményem annak ellenére, hogy a valóságban soha nem láttam e nagyszerű műszaki alkotást, csak régi híradók felvételein,  megsárgult fotókon, és újságok lapjain. Ma már ismerjük tragédiájának pontos okait, mely megakadályozta további sikereit, Apámat idézve: „a levegőtenger óceánjai szegényebbek lettek egy színfolttal, de a haladásnak ára van".

Nincs jobb ötletem.

A képen Tojás Ernő és felesége Tojás Ernőné, született: Savanykás Eszterke
Azért készítettem, hogy mára is legyen valami.
Tiltakozások esetén törlöm a képet.

Borult az ég.....

.....akár a hangulatom.

Jó reggelt minden kedves olvasómnak, és eddig még nem olvasómnak.
Szevasztok jó emberek!

Még egy pár szót a Tesómról....

.... az előzmények és a kép.

Tegnap látogatni mentem a Tesómat, gondolván beszélgetünk és nevetgélünk megint egy jót, a rég múlt idők csinyeinek közös emlékein. Előző látogatásom alkalmával említette, hogy megrendelte a borotválást és hajvágást a bejáró fodrásztól, és sima borosta nélküli arcal, a már loboncos haját is rendben fogom viszontlátni. A fodrász reggel tisztességgel elvégezte a dolgát, azt nem sejthette, hogy számomra már semmi jelentősége nem lesz a dolognak.
A betegágyára tekintve csak fehérséget láttam, és egy emberi alakot formázó fehér lepedőt, melyben 77-év nyugodott. Elment a Tesóm, és magával vitte a válaszokat, melyek kérdései, még el sem hangzottak a számból.

Graffiti a templom falán.....

.....de mikori is a történet?

Egy kissé megdöbbentem, hogy a karóba húzás, és a kerékbe törés kockázatát is vállalták a korabeli falfirkászok. Már a 17. sz. ban sem kímélték a falakat, még akkor sem, ha az a templom falához tartozott.
Íme, amit eddig nem is hittem volna.