Nem is emlékszem már arra, mikor szerepelt utoljára graffiti itt az oldalamon. Arra gondoltam, éppen ideje egy fotó sétát tenni annak érdekében, hogy a blog címében szereplő „Fal” szó ne váljék feleslegessé. Sikerült meggyőznöm magam, és leballagtam a vasúti árok beton falait megszemlélni. A beton állítólag szürke, már az a kevés ami látható a szürkeségből, mert a nagy részét festék takarja, ami igencsak megviseltnek látszik, az időjárás szélsőségei meg tették a magukét. Fél éve, hogy arra jártam, de már akkor sem találtam sok újdonságot, mintha a fiúk fantáziája kopni kezdene, vagy esetleg megunták a festékvásárlást anyagi okokból kifolyólag, talán a félsz tartja vissza őket. Sok a régi alkotás, lepergett festék, fakuló színek jellemzik a látottakat, szóval nem sok érdekest találtam a nézelődés közben. A masinám se kattogott sokat, és az a kevés, ami lencsevégre került, sem volt különösebben látványos, talán kivételt képeznek a fent látható képek, jópofa figurái. Meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy a termékeny korszak nem most van, arra várnom kell még. Talán a szép tavaszi napokon akad vállalkozó szellemű „művész”, aki festéket fúj a megkopott régi ötletekre.
2012. március 18., vasárnap
Graffiti 24
Nem is emlékszem már arra, mikor szerepelt utoljára graffiti itt az oldalamon. Arra gondoltam, éppen ideje egy fotó sétát tenni annak érdekében, hogy a blog címében szereplő „Fal” szó ne váljék feleslegessé. Sikerült meggyőznöm magam, és leballagtam a vasúti árok beton falait megszemlélni. A beton állítólag szürke, már az a kevés ami látható a szürkeségből, mert a nagy részét festék takarja, ami igencsak megviseltnek látszik, az időjárás szélsőségei meg tették a magukét. Fél éve, hogy arra jártam, de már akkor sem találtam sok újdonságot, mintha a fiúk fantáziája kopni kezdene, vagy esetleg megunták a festékvásárlást anyagi okokból kifolyólag, talán a félsz tartja vissza őket. Sok a régi alkotás, lepergett festék, fakuló színek jellemzik a látottakat, szóval nem sok érdekest találtam a nézelődés közben. A masinám se kattogott sokat, és az a kevés, ami lencsevégre került, sem volt különösebben látványos, talán kivételt képeznek a fent látható képek, jópofa figurái. Meg kellett barátkoznom azzal a gondolattal, hogy a termékeny korszak nem most van, arra várnom kell még. Talán a szép tavaszi napokon akad vállalkozó szellemű „művész”, aki festéket fúj a megkopott régi ötletekre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Csocsi 36 os!
Te meg hová el nem mászkálsz.
Nem nagyon bírom ezt a festékezést,
de amelyik vicces azokat elnézegetem.
Nem bánom, hogy beraktad.
Dodó
Szia james!
Dodóhoz kapcsolódóan én is kicsit össze-vissza alkotásoknak minősítem most ezeket...persze biztosan nem értek hozzá...
Megjegyzés küldése