Sirályok 1.

Sirályok röpte.

Hazafelé jövet gondoltam egy nagyot, és leszálltam a Combino-ról a Petőfi-híd budai hídfőjénél egy Duna feletti sétára. A leszállás után maradt ugyan a napsütés , de fújdogáló szelet, csípős levegőt találtam a járdaszigeten. Nem hátrálok, mondtam magamnak, és nekivágtam a sétának híd Pesterzsébet felőli  oldalán. A megteendő út negyedénél járhattam, amikor is, már dideregve megsaccoltam a híd közepét, és megállapítottam, hogy messze van a Boráros térről nem is beszélve. Gyötrelmes egy út volt, de végül is oda értem. Még a hídon előkapirgáltam megdermedt kezeimmel a masinám, és egy szelet kenyeret. Törtem egy falatkát, és eldobtam a stég felé, ahol vagy 50 sirály leste, nem úszik e „sneci”, vagy valami kajaféle a vízszínén. A kenyérdarabkát „elfutta” a szél a híd alá, és gondolom, elkaphatta egy ott kódorgó madár. Fáztam, cidriztem, már a fogaim is hangosan vacogtak, ezért aztán türelmemet elveszítve mérgemben elhajítottam a négyzet alakú kenyérszelet egészét, mint egy frízbit. Beindultak a sirályok, azt hittem a stég is velük jön a huzattól. Elkezdtem a kisebb darabkákat felfelé dobálni, de mindig csak a hátukat tudtam fotózni, mert ezek kérem olyanok, mint a vadászrepülők, a nap felől támadnak. Szóval, gyakoroltam a különböző nagyságú kenyérdarabok, különböző irányba való elhajítását. Nem akarom tovább részletezni a történetet, az eredményről beszámolnak az ott készített képeim. Több alkalommal megnéztem már a képeket, és minden esetben a máshol, vagy filmen látottakkal együtt, minden alkalommal megcsodálom rendkívüli képességeiket az alkalmazkodás, és röptük tekintetében. Hihetetlen mutatványokra képesek, még az előttem 20 centire lévő darabol is elcsente egyikük. Szerencsére lefotóztam, még a gyűrű is látható a lábán, de olyan közel volt, nem várta meg, hogy egy lépést hátra lépjek, lecsapott a kenyérre. Le is maradt a képről a szárnyainak fele, de a csőrében látható a zsákmány.

.