Az emberek nem szeretik a kényes témákat, sokszor úgy tesznek, mint ha nem is léteznének. A művész viszont görbe tükröt tart az emberek szeme elé, ecsetjével ironikus képet alkot, és tudatja velünk, lám ilyen is van. Amikor elhallgatunk valamit, és nem beszélünk róla, attól az még létezhet. Rátkay profán képei polgár pukkasztóak, de humort sugároznak, amint az a fenti képen is látható.
A nagy mafla mutogatós emberke hátára ragasztott „hüje” szó, a lufijának felirata „VII. B osztály” (gondolom 2x hét évig tartott). A félszegen pislogó, pironkodó, bájos gyerekek arcán pedig a ― mit akar ez? Akad viszont közöttük egy igazán kíváncsi, ki lábain anyuka cipőivel, kissé megemelt ruhácskával, szívet formáló ajkai az "igen várom, hogy felnőtt legyek" típust képviseli.
Az itt leírt szövegen bizonyára jót nevetnek, esetleg sírva fakadnak szakértők, művészettörténészek, de nekem ez jutott az eszembe, mikor először volt alkalmam a képet nézegetni. Tisztánlátásom érdekében azt gondolom, hogy jót tenne nekem egy kis agytágítás.
4 megjegyzés:
Szia Laci!
Valószínű csak utalás vágyainak dorongjára.
Sajnos, már nem tudjuk megkérdezni.
Egy kicsit gondolkodnom kel még.
Aztán irok valamit neked azt már tudom.
Dodó
Nekem az tetszi, hogy a kép jobbszélén a kiscsaj elfordítja a fejét, de az egyik szemével kuksizza a maflát. Nem értem az anyukacipős kislányt, miért van úgy festve, hogy nem látszanak a szemei?
Erre válaszolj, ha bírsz.
Dodó
Megjegyzés küldése