Apró népek az evezőnél.
Nyakamba akasztottam a fotómasinám nyakba akasztóját, és sétálgattam a partmentén, majd fenn a hídon. Szóval lenn a parton, majd fenn a hídon, fenn a hídon, majd lent a parton, és vagy ötször. Szeretem ezt a környéket, valami mindig történni, csak figyelni kell és elkapni a pillanatot. Az egészben az a nehéz, hogy mikor, melyik az a pillanat, amikor gombot meg kell nyomni. A bölcsek azt tanácsolják, ha úgy érzed, nyomd a gombot, gondolkodni ráérsz a képernyő előtt. A mozgó világot nem lehet előre komponálni, hiába gondolom el otthon, hogy egy szép nagy hajót fogok lefotózni, ami méltóságteljesen átúszik a híd alatt. Volt ilyen valamikor, de a hajó nem akart jönni. Egész nap csak vártam, pedig délután már 20 forintot is ígértem a Szt. Antalnak, csak segítsen már az elképzelésem megvalósításában. Persze közben fényképezhettem volna, csónakost, ladikot, kenut meg kajakot, horgászt, vízi-csirkét (lehet, hogy ilyen nincs is), kacsát, békát, meg egy rém álmos csőlakót. Azt a napot nem nevezhetem máig sem sikeresnek, ami a fotózást illeti. A legutóbbi fotóbarangolásom viszont eléggé termékeny volt. Megfogadtam a bölcsek tanácsát, és amikor úgy gondoltam ez érdekes, gondolkodás nélkül megnyomtam a gombot.Ennek a megjegyzésnek itt a helye, érdekes, bizonyára többeknek is van hasonló élménye.
"tojpli" írta: Szia "james"! Gratulálok! Ez (is) jól sikeredett. Kattintás gondolkodás nélkül ide vagy oda. Mikor a Kis-Dunai képeket látom rengeteg elfelejtett emlék jut eszembe. Mivel én közel laktam szinte minden nap (a szülői tiltás dacára) a legendás állomás lépcsőin lerobogva először a "tegaj" majd a Kis-Duna jött sorra. Az aztán ott dőlt el hogy a Csőhíd és környéke vagy a csepeli közúti híd lesz a napi tilalmi hely. Bárhonnan kellet a rendőr elől inalni jól éreztük magunkat. Azt kívánom hogy sok ilyen jó fotót csinálj még.
8 megjegyzés:
Álmos csőlakó, hüjébet nem tudtál kitalálni.
Dodó
Szia "james"! Gratulálok! Ez (is) jól sikeredett. Kattintás gondolkodás nélkül ide vagy oda. Mikor a Kis-Dunai képeket látom rengeteg elfelejtett emlék jut eszembe. Mivel én közel laktam szinte minden nap (a szülői tiltás dacára) a legendás állomás lépcsőin lerobogva először a "tegaj" majd a Kis-Duna jött sorra. Az aztán ott dőlt el hogy a Csőhíd és környéke vagy a csepeli közúti híd lesz a napi tilalmi hely. Bárhonnan kellet a rendőr elől inalni jól éreztük magunkat. Azt kívánom hogy sok ilyen jó fotót csinálj még.
Kedves Dodó!
Az „álmos csőlakó” –nak joga volt ásítozni, mivel még nem jutott a gyógyszeréhez.
Gondolom azon a napon, csak zsugori manusokkal találkozott.
Mond, Te szoktál segíteni az elesetteken?
Szia „tojpli”!
Köszi, hogy írtál.
Ezt a pár mondatot közzé tesszük,
csak írok hozzá valamit.
Szia James!
Sokszor csinálsz jó képeket, de hogy ezek jól sikerültek, az tutis.
Nem tom milyen gondolatokkal indultál el a fotós túrára, nem tom melyik lábaddal léptél először előre, meg melyikkel hátra, de az, hogy baro képek, az sicher.
Nekem ezekről a képekről a sportolói "karrierem" kezdete jutott az eszembe. A képek készítője elráncigált a Gubacsi-híd lábánál álló edzőtelepre, hogy próbáljam ki az evezést. Az edző végigmért bennünket, a sok jelentkezőt, kiknek gondolatait a hűs habok, izmossá váló karok töltötték be és így kiáltott: Öbölfutás! Mi szófogadóan cselekedtünk, és visszatérve a Francia-öböl megkerüléséből megállapítottam, hogy ez az evezés nem nekem való testedzési forma.
Janek Pavlovics
Szia Janek!
Az "Öbölfutás" az olyan választó vonal féle, mint a boxolóknál az első "orrba-vágás". Ha nehezményezi a dolgot az ifjú páciens, akkor abból nem lesz evezős, a másik esetben boxoló. Szóval jobb ha hazamegy.
Szia Zoli!
Köszi a megjegyzésed.
Legszívesebben felmásztam volna a híd tetejére, és onnan is készítettem volna képet. Sajnos, azok az évek már elfogytak számomra.
Megjegyzés küldése