Érdekes, hogy miképpenn indult el Budapesten a hír. Valami előkelő börze-ember kapta Bécsből a telefon-értesítést, de ez még csak úgy szólt, hogy valami nagy szenzáció történt. Hogy mi, azt a börze-ember nem tudta meg az izenetből. Falk Miksához fordult tehát s azt kérdezte tőle, hogy van e valami szenzáció, ami Bécsből jött? Falk azt felelte, hogy semmi. De egy kis nyugtalansággal sietett fel a szabadelvű klubba, hogy maga is kérdezősködjék. Ott sem tudtak még semmiről. Mikor azonban Falk Miksa visszament a szerkesztőségbe, ott már várta egy telegramm, mely értesítette a rettenetes katasztrófáról. Most indult meg csak a hír tovább. Falk megtelefonozta a szabadelvű klubba, onnan Josipovich horvát miniszter a miniszterelnöki palotába. De itt a hír, egy pillanatra megakadt egy irodatisztnél, aki nem merte a munkába merült miniszterelnököt a valószínűtlennek hangzó hírrel zavarni. Bánffy ugyanis egész délután dolgozott. Az irodatiszt végre még is elszánta magát s bekopogott a miniszterelnöknél. Kegyelmes úr, a szabadelvű körből azt telefonozzák, hogy a királyné ő felségét meggyilkolták. Bánffy Dezső, az első pillanatban nem tudott a helyéből megmozdulni. Csak nézett az irodatisztre, aki a rettenetes hírt maga is reszketve mondotta.
A teljes cikk, az Országos Hírlap 1898. szeptember 11. számában olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése