…..talán a kép adta az ötletet a szöveghez?
Vicces dolog volt az infláció maradéka a sok értéktelen papírpénz, s
zórták az emberek, mint a jókedvű bohém szilveszterkor a cigaretta hamut a kabátja fazonjára. Volt belőle bőven.Rengeteg munkát adott az egykori utcaseprőknek, mire végre befejezték a takarítást. Aztán jött a szucilizmus, és papír hiánnyal magyarázták, ha kevés újságot nyomtak, mert ugyebár az is néha (sokszor), hiánycikk volt. Emlékszem, ha valami szenzációs dolog történt, pl. „Felborult a söröskocsi” vagy „jegyüzért fogtak a Corvin-mozinál” ami nem volt több 5-10 sorban megírt hírnél, mégis, szétkapkodták az emberek az újságokat. Ilyen esetek alkalmával az újságosnál a következő szójátékot hallotta az ember; Kérek egy Esti Hírlapot. Nincs már Estim elfogyott, szétkapkodták elfogyott – Nincs már Estim elfogyott, szétkap….. – „harsogta” rekedt hangján az újságos. Azért nem írtam rikkancsot, mert azt nem engedték, hogy valaki hangosan nyomja a szöveget az utcán. Rövid ideig volt egy kivétel a 60 -as vagy a 70 -es években az ASTORIA szálló sarkánál. Egy jópofa újságárus emberke, aki nagy forgalmat bonyolított azzal, hogy ruhaszárító csipeszekkel feltűzdelte a ruhájára az újságokat. Sok esetben alig látszott a pasas feje a sok újságtól. Az egyik keze tele az akkori kurrens lapokkal, Esti, Füles, Nők Lapja, a másik kezével pedig a pénzt kezelte, és mindenféle jópofa szöveget kántált. Az újság hírek címei, és a cikkek tartalma adta számára a szöveghez anyagot. Pl. „jegyüzért vettek őrizetbe a nyomozók a Corvin-mozinál, árdrágítás és jogtalan haszonszerzés címén”, - „Repülős Gizi ismét szabadlábon” stb. Ekkor, valami ügyeletes illetékes kulturális túlbuzgó, megállapította, hogy ez egy „imprielista”, „kapitalizmusos” nem kívánatos jelenség, ami nem illik a „szocilistás” embertípus magatartásához. Az újságos engedélyét bevonták és valamilyen címen eljárást is indítottak ellene. Hosszú ideig nem volt munkája, állítólag belebetegedett szegény.A valóban megtörtént esemény kimenetelére már nem emlékszem. Az biztos, hogy a történetet valaki megírta, mivel sok újságíró, és sokan mások a védelmükbe vették az újságárust, sajnos kevés eredménnyel. Akkoriban egy ritka színes színfoltja volt Budapestnek. Sokszor vásároltam nála Estit. Valahol bizonyára megtalálható a történet részletes leírása.
Vicces dolog volt az infláció maradéka a sok értéktelen papírpénz, s
zórták az emberek, mint a jókedvű bohém szilveszterkor a cigaretta hamut a kabátja fazonjára. Volt belőle bőven.Rengeteg munkát adott az egykori utcaseprőknek, mire végre befejezték a takarítást. Aztán jött a szucilizmus, és papír hiánnyal magyarázták, ha kevés újságot nyomtak, mert ugyebár az is néha (sokszor), hiánycikk volt. Emlékszem, ha valami szenzációs dolog történt, pl. „Felborult a söröskocsi” vagy „jegyüzért fogtak a Corvin-mozinál” ami nem volt több 5-10 sorban megírt hírnél, mégis, szétkapkodták az emberek az újságokat. Ilyen esetek alkalmával az újságosnál a következő szójátékot hallotta az ember; Kérek egy Esti Hírlapot. Nincs már Estim elfogyott, szétkapkodták elfogyott – Nincs már Estim elfogyott, szétkap….. – „harsogta” rekedt hangján az újságos. Azért nem írtam rikkancsot, mert azt nem engedték, hogy valaki hangosan nyomja a szöveget az utcán. Rövid ideig volt egy kivétel a 60 -as vagy a 70 -es években az ASTORIA szálló sarkánál. Egy jópofa újságárus emberke, aki nagy forgalmat bonyolított azzal, hogy ruhaszárító csipeszekkel feltűzdelte a ruhájára az újságokat. Sok esetben alig látszott a pasas feje a sok újságtól. Az egyik keze tele az akkori kurrens lapokkal, Esti, Füles, Nők Lapja, a másik kezével pedig a pénzt kezelte, és mindenféle jópofa szöveget kántált. Az újság hírek címei, és a cikkek tartalma adta számára a szöveghez anyagot. Pl. „jegyüzért vettek őrizetbe a nyomozók a Corvin-mozinál, árdrágítás és jogtalan haszonszerzés címén”, - „Repülős Gizi ismét szabadlábon” stb. Ekkor, valami ügyeletes illetékes kulturális túlbuzgó, megállapította, hogy ez egy „imprielista”, „kapitalizmusos” nem kívánatos jelenség, ami nem illik a „szocilistás” embertípus magatartásához. Az újságos engedélyét bevonták és valamilyen címen eljárást is indítottak ellene. Hosszú ideig nem volt munkája, állítólag belebetegedett szegény.A valóban megtörtént esemény kimenetelére már nem emlékszem. Az biztos, hogy a történetet valaki megírta, mivel sok újságíró, és sokan mások a védelmükbe vették az újságárust, sajnos kevés eredménnyel. Akkoriban egy ritka színes színfoltja volt Budapestnek. Sokszor vásároltam nála Estit. Valahol bizonyára megtalálható a történet részletes leírása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése