2012. július 30., hétfő

Tünődések


Tünődések 
Ott voltam a Gaál Imre Galériában a Gyulai Művésztelep kiállításának megnyitóján, fotózgattam, társalogtam ismerősökkel, és be kell vallanom,  jól éreztem magam. Megemlíteném, hogy ez már a sokadik alkalom amik után hasonló benyomásokkal távoztam. Természetesen ilyenkor nincs időm tüzetesen megszemlélni a kiállított festményeket, tárgyakat. A megnyitót követő napok csendesebbek, alkalmasabbak a fotózásra és a kiállított műtárgyak szemlélgetésére, melyek után, talán nem formálok majd elhamarkodott véleményt bármiről is (gondolom én). Már a megnyitó napján kétszer is visszatértem Balogh Gyula  „Kutunk” című igen tetszetős festményéhez, mert valami derengett az agyam leghátsó bugyrában. A következő látogatásom alakalmával erről a képről, két-három felvétellel többet készítettem a szokásosnál. Most, e szép kép nézegetése közben a múltban kalandoznak a gondolataim, és arra az elhatározásra jutottam, hogy azokat papírra vetem. Egyik gyermekkori kedves emlékem rövid története.  A nagybátyám, apám testvér-bátyjának, a "Franczi bácsi” kútjáról lenne szó. Pest-környékén lakott egy kertes házban a családjával. Jó kedélyű sokat humorizáló kedves sváb ember volt, akárcsak édesapám, aki viszont jóval szerényebb volt a nagyotmondásban. Az ő házuk udvarán láttam ilyen kutat, kútfedővel, melynek egy része a vödörtartó szerepét töltötte be, lánc a fahengeren, melynek egy része ki volt fényesedve attól, hogy a két tenyerükkel fékezték a forgását, hogy a zuhanó vödör vizet érése simán történjék. Annyiban különbözött még "Franczi bácsi” kútja a festményen látottól, hogy betongyűrűk csak felül voltak, kettő, lent a mélyben téglával bélelt kút falat láthattunk. Nézem a képet és mintha káprázna a szemem, hallucinálok? Csak az emlékeim bukkannak elő. Mintha egy nagy dinnye úszkálna odalent a kút hűs vizében.  Apám kezeinek biztonságában bátran előrehajolok és fürkészem a mélyben a környék állítólag legnagyobb dinnyéinek egyikét, mely „Franczi bácsi” hírnevét volt hivatott öregbíteni. Nem lévén hűtőszekrény, akkoriban szokás volt a kútba ereszteni a dinnyét melegebb napokon, hogy lehűtsék. A mi vendégeskedésünk napján is ez történt, a kút vizében úszkáló dinnye kiemelése problémás volt, mert ahhoz kicsi volt a vödör. A leeresztéshez egy kosarat használtak melynek füleihez kötelet erősítettek, a kosár viszont a kihalászáskor semmi képen nem akart a dinnye alá kerülni. Ezzel el voltak egy darabig a felnőttek, meg egy-két fröccsel, talán az segített, mert miután a fröccs elfogyott, a nagy dinnye egy kisebb társával az asztalra került. Felszeletelték, és mi a jó étvágyú gyerekek az unokatestvérünk, a testvér bátyám, és én, hozzáláttunk a falásnak, nem törődve azzal, hogy néha-néha egy-egy dinnyemagot kellett kipiszkálni füleinkből. Sokszor emlegettük a testvéremmel azt a napot, amikor végre egyszer több volt a dinnye, mint amennyit megbírtunk enni, mily elégedetten nézegettük, és pacskoltuk kezeinkkel a degeszre tömött gömbölyű hasunkat.

Megjegyzések:

4 megjegyzés:

tojpli írta...

Szia "james"!
Úgy látom ez is egy jól sikerült írásod. A kút és a dinnye bennem is emlékeket ébresztett. Kölyök koromban édesanyám húgánál Biharugrán is így hűtötték a dinnyét. Igaz gémes kút volt. Aranyat értek a kutak többféle szempontból is. Ha jól tudom a mai napig tilos betemetni őket még ha használaton kívül is vannak. A Pirók Gy. u-I lakásunknál is volt egy kerekes kút és megvolt a háza is. Szép volt és azon a bizonyos helyen fényes volt a fahenger.
Gratulálok, nekem nagyon tettszett az írásod.

Zettvel írta...

Szia james!
Ez a kút cikked nagyon jó...
1. Egyik dolog, a festmény nagyon jó és kifejező...gyönyörűen ki van dolgozva, ez ige...
2. Másik dolog....ahogy írtad, az én kis picinyke agyamban is végigpörögtek a gyermekkori-fiatalkori kútas emlékeim, több is volt...
3. Balogh nagymamám nővérének balatonlellei mély kútja felvillant Lelle falunak Arany János utcai emelkedős részén, ahol kukorica kapálás és gyümölcsszedés közben sokszor ittam a mély kútból feltekerve a vizet...srác koromban egyszer be is ejtettem ügyetlenül a vödröt a mélybe...
3. Aztán még Édesapám nővérének, Izuka néninek Kiskunhalason a ház fakerítésénél az utcán a réges-régi gémeskút... ahol minden nyaralásnál sokszor vettem ott is vizet...

Köszönöm james...tehát nagyon tetszett...

james 36 írta...

Szia „tojpli”!
Köszönöm, hogy megosztod velem az emlékeidből előkerült gondolataidat, és örülök annak, hogy tetszett a rövidke írásom.
Köszönöm a megjegyzésed.

james 36 írta...

Szia "Zettvel"!
Jó kis megjegyzést írtál rövidke bejegyzésemhez, a részletezés pedig a „Zettvel-féle” precíz. Örömömre szolgál, hogy tetszett e pár mondatos írás.
Köszönöm a megjegyzésed.