Lódobogás a Károly utcában.

 Mielőtt elindultam vásárolni a ház kapujától ötven-hatvan – de lehet akár száz méterre lévő boltba (egyszer talán lemérem), zsebre vágtam a kisebbik fényképezőgépem. A feleségem a szeme sarkából láthatta a mozdulatomat, mert mosolyogva megjegyezte, „mániákus”. Ez ugyan egy kicsit túlzás, de imádok fotózni, bevallom. Készítettem egy képet a kis masináról, hogy bemutathassam, a mostanában 9.-éve szolgáló tartalék gépet, melynek segítségével igen sok kép készült régebben a családunkról. Még a mai napig is igen hasznos jószág, „könnyű viselet” a zsebben, vagy a nadrágszíjra fűzve, és mindig kéznél van, ha úgy adódik. Ez alkalommal sem volt haszontalan dolog, hogy magamhoz vettem. A szatyrot kézbe, a vásárolni valók listáját zsebre, és irány a lépcsőház. Néha eldöntöm magamban, hogy én egy sportember vagyok, és ilyen alkalmakkor figyelembe se veszem hol található a lift ajtaja, egyest a lépcső felé veszem az irányt, és leballagok a negyedikről, bár amikor nyikorog a térdem kalácsa, megbánom a hősködést. Szép idő volt aznap, meg is álltam a kapun kilépve, majd elégedetten nyugtázva a tavasz melegét, folytattam az utam a bolt felé. A tavasz fűtötte optimizmusom következtében, már éppen dudorászni támadt kedvem, amit megzavart valami ismerős régen nem hallott hang. Mintha lódobogást hallanék? Miket nem beszélek itt össze vissza, inkább lópaták csattogását a Károly utca megviselt aszfaltján. Bizonyára képzelődöm gondoltam, de azért hátrafordultam a hang irányába, majd elégedetten vettem tudomásul, hogy nem csalt a fülem. Előkaptam gyorsan a masinámat , mert nem sok időm maradt spekulálni, a lovacska szaporán szedte lábait, gyorsan közeledve a kocsival, szinte alig maradt annyi időm, hogy az itt látható két pillanatot megörökítsem, pedig szerettem volna megkérdezni a kocsistól, milyen névvel illeti a paripáját. Szerencsém volt, a mániám is hasznosnak bizonyult (mindig legyen nálad egy masina), és ma már ritkaságnak számító jelenet pedig megmarad sokunk örömére. 
Hát, csak ennyi kell egy érdekes fotóhoz. Én legalább is, annak tartom.