2011. augusztus 31., szerda

Rátkay Endre képek 3

1204 Budapest, Klapka tér 48.


RITUALE
1990 –1994
(6 darab 3 x 7 méter, olaj, farost önálló táblakép)

3. DOKTOR FAUSTUS
A pokolra szállás hét ördögének egyikén Faust „üres köntöse ül”, az elkárhozott lélek. Fejének helyén fejének gondolata: gravitációs objektum körül a tér görbe, és a csillagfény geodetikus vonalat ír…precessál. Mephistopheles pincérként a földi gazdagságot kínálja. Homokórát és gyertyát hordó társuk égő villanykörte végű dorongja madárszörnyet világít meg.(Höllenzwang ábra) Prokrustes és magasfeszültségű kínzó eszköze. Akasztófán henteskampóról fejjel lefelé lógó görög szobrot Helenát darabolja. Letört feje mellet a Halál vaskampóval koponyákat kotor a kútba. Ceres, Poseidon Pomona Pan (jóságos parasztistenek) állják körül a láncán vicsorgó „isten majmát” a borzalom paródiáját. Szent Mihály óriási géppisztolyos alakja mögött az angyali seregek kórusa ( a napfogyatkozás ábra első három csillagának betűit, a megismételt napkelte három csillagbetűivel egybeolvasva  Faustus nevét olvassuk) 
A fenti szöveg idézet a Pesterzsébeti Múzeum egy kiadványából.

Höllenzwang (német) a leghíresebb bűvészkönyv, melyet a hagyomány Faust dr.-nak tulajdonít.
A könyv tele van érthetetlen jövendölésekkel, groteszk rajzokkal.
Faust’s Höllenzwang | Magyarlexikon.com
.

2011. augusztus 27., szombat

Lajta monitor.






Múzeum hajó. 
A helyreállítás és újrakeresztelés után egy év elmúltával teljesült régi óhajom, hogy e neves hajó fedélzetére léphettem. Megcsodáltam a munkálatokban résztvevő közreműködők fáradozásának eredményét, és köszönöm az élményt nyújtó eredményt. Nekiláttam fotózni, és persze rögtön a leglátványosabb elemmel kezdtem a lövegtoronnyal. Nagyot sóhajtottam, mert nem láttam szegecseket, és így egy kis csalódottságot éreztem. Bár laikus vagyok, de azt gondoltam, hogy a lövegtorony hegesztési varratai helyett, azért nem láthattam szegecseket, mert a kivitelezéshez a szükséges anyagi fedezet hiányzott. A parancsnoki kabin látványa viszont nagyon tetszett, a bútorzat szintén. Megragadta a figyelmemet a kis polc a falon, amin egy snapszos üveg látható két pohárkával, és azt gondolom igen nagy megtiszteltetésnek, sőt kitüntetésnek számíthatott az, amikor valaki a másik poharat kapta, hogy a kapitánnyal koccintson. 
Az udvarias, segítőkész, csinos kísérők minden kérdésemre választ adtak, köszönöm kedvességüket. 
A hajó múltjával, történetével, kapcsolatban a hozzáértő emberek mindent megtettek, hogy az érdeklődők könnyen, gyorsan juthassanak hozzá minden információhoz. Jómagam a „NET” segítségével bővítettem ismereteimet, és mindenkinek ajánlom, mert sok érdekes olvasnivaló található a hajóval kapcsolatban. Én csak egy látogató voltam. Remélem a hajón készített képeim látványa, elnyeri a nézegetők tetszését.  

2011. augusztus 26., péntek

Képeslap


Már megint egy hajó fotójával és egy képeslappal jelentkezem, melynek oka a nagyon szép Duna-korzó látványa, ami minden alkalommal elbűvöl. Gondolom a szomszédainkat is, mi más okból kötött volna ki a Bécsből érkező „Schönbrunn” nevű hajó 1989-ben a sok turistával a fedélzetén, és tette partra utasait pont ott. Az én csodálatom a Duna korzó iránt egy képeslappal kezdődött, amin a Negresco Kávéház terasza látható az 1930-as években, ahol az asztalok mellet a fonott székekben üldögélő vendégek újságot olvasnak, beszélgetnek, és néha-néha belekortyolgatnak kávéscsészéikbe.
A képeslapot a szüleim barátainál láttam először, valamikor az 1940-es évek végén, és elkísért napjainkig. Valami nagyon egzotikus nem is tudom mire gondoltam, a Negresco Cafe elnevezést olvasván. Gyermekkori naivitásomból fakadóan egy szigetet képzeltem el. A Negresco szigetet  
A szigetet körbe pálmafák borították, középen egy tisztással, amin kávécserjék növekedtek, a sorok között pedig gyönyörű negroid nők lenge ruhákban szedegetik a kávészemeket. Az elképzelésem kamaszkoromra megváltozott, álmaiban felnőttként üldögéltem a A Nedresco Cafe teraszán teli zsebbel, és vártam a kávémat, amit majd felszolgál egy gyönyörű tejeskávészínű bőrrel megáldott csodálatos nőszemély.
A történelem vihara elsodorta a kávéház teraszát, soha nem volt szerencsém ott üldögélni, és azt sem tudtam meg soha, hogy léteztek e valaha azok a csodás nőszemélyek.
Képzelhetitek azt a csalódást, amikor nagyobbacskára cseperedvén megtudtam, hogy a Negresco az nem sziget, hanem Henri, és az apjának fogadója volt Bukarestben. Tehetséges üzletember volt, melynek ékes bizonyítéka a nevéhez fűződő, 1912-ben a Francia Riverián, Nizza –ban felépített  Hotel Negresco, amit máig is a világ egyik legszebb szállodájának tartanak.        

Mindezek ellenére, számomra a Negresco nem név, valami más, a gyermekkori álmaimat és az egzotikumot jelképezi. Mi lenne velünk emberekkel, ha nem álmodnánk, még akkor is, ha a bevallott álmaink olykor gyerekesnek tűnnek, és nevetségesnek. 

Rövidke hír:

Érdekesnek találom az 1904-ben a Vasárnapi Újság lapjain talált rövid gondolatébresztő hírt.
"Budapest - tér Parisban. 
A párisi községtanács értesülvén, hogy Budapesten a Belvárosban egy
kis utczát párisi utczának neveztek el, viszonzásul elnevezett egy teret 
Budapest – tér-nek. A jelző táblákra azonban ezt írták:  Placc de Buda-Pesth.
E németes feliratról Bertha Sándor hazánkfia értesülvén, mielőtt a táblákat még kiszegezték volna, kivitte, hogy azokat megsemmisítették s az új táblákra most már helyesen van írva :
Place de Budapest.” 

2011. augusztus 24., szerda

Pesterzsébet, Kis-Duna partján 2.



Nem akartam hinni a szememnek.
Ezek a fránya kacsák összevissza úszkáltak, nem olyan fegyelmezettek mint a libák, akik ismerik a libasort. Szólongattam őket, drága kacsák egy kicsivel közelebb úszkáljatok egymáshoz, mert együtt szeretnélek benneteket lefotózni. Talán egy fél órát is könyörögtem, ami után végre létrejött az együtt állás. Belenézek a kukucskálóba, mert igen erős volt a napsütés, és már nyomtam is a gombot. Mit tesz ekkor az egyik „állat”, mi mást mondhatnék egy olyan neveletlen kacsára, aki a fenék mutatja nekem a döntő pillanatban.  Azért tartottam meg a fotót, mert nem hittetek volna nekem, ha csak a történetet írom le. A kép bizonyítékul szolgál a szégyentelen fenékmutogatásra. :))

2011. augusztus 23., kedd

Hajók Budapestnél 1.




Üdvözletem minden kedves látgatónak, kik érdemesnek tartják olvasásra a blog bejegyzéseit, és a mellékelt képek nézegetésére is szentelnek valamennyi időt.
Szóval köszönöm a figyelmet, az érdeklődést. A látogatók számát regisztráló statisztikai adatok tekintetében nincs okom panaszra, csupán a megjegyzések, vélemények, hozzászólások alacsony száma kevésbé érthető számomra. Igaz, mindenki időhiányban szenved akár csak jómagam, hiszen rengeteg az információ, és mi szeretnénk mind megismerni. Meddő igyekezet.

Most viszont ismét hajó fotókat mutatok, ehhez viszont nem kell magyarázat csak nézni mekkora, és mily erővel túrja a habokat, szakszerűen mondva „hegymenetben”.

2011. augusztus 22., hétfő

Lesz ebből valami?

Én be akarok menni!
"Cet" vagy „Bálna”, ki tudja milyen néven nevezik majd ebben az átnevezési lázban égő fővárosi illetékesek az átadás napján. Csak remélni merem, ha a név változik is, az eredetileg tervezett funkciója megmarad  A hajdan volt közraktárak helyreállított épületei, melyeket valamiféle fémkonstrukcióval kötöttek össze, és üveggel, vagy ki tudja mivel borítottak kiegészítésként, első pillanatban elnyerte tetszésemet. Remélem, megérem az átadás napját, mivel szeretnék egy kávét meginni asztal mellet, esetleg padon ülve az átlátszó burok alatt, és úgy szemlélni a majdani forgatagot, az emberek sokaságának érdeklő pillantásait, tekintetükből pedig megfejteni vajon a látottak elnyerik e tetszésüket. Mivel szűkében vagyok az időnek, jó lenne, ha az arra illetékesek nagyobb iparkodást mutatnának az ügy végleges rendezésének az érdekében.
A város örök rajongóinak egyike.

2011. augusztus 17., szerda

Tolóhajó Budapestnél.

Itt még nem ismertem a nevét. 
 Közelebbről elolvastam.
Vajon mennyi ló(erő) lehet a gépházban? 
Biztos sok, bár manapság más meghatározás a hivatalos.
.

2011. augusztus 15., hétfő

Reklám "Anno"!


Látatok valaha ilyen hirdetést, mert amikor én megpillantottam dobtam egy hátast. Tudniillik Dezső, a téri fiúk egyikének az volt a szavajárása, „rögtön jövök, csak elugrok a klozetra”. Százszor elmondtuk neki, Dezső ne légy faragatlan, a lányok állandóan rosszallóan tekintenek rád, egyszer majd megunják, és nem jönnek többet közénk. Dezsőre nem hatottak az ilyen érvek, kiskorától fogva „klozetra” járt, és a megrögzött szavajárásából nem volt hajlandó eltérni. Mai ismereteim szerint azt gondolnám, hogy csak ezt a szót programozták az agyába, és a szinonimákról megfeledkeztek.
Nézem a plakáton a finom női kéz mozdulatát amint éppen a csodás gyógypapirosok közül kiválasztja a neki megfelelőt. Ez a kéz nem hétköznapi, minimum egy középosztálybeli Nagysasszony lehet a tulajdonosa, és Isten bocsássa meg, ha netán Méltóságos. Nem hittem volna róluk, hogy klozetra járnak, bár egy kicsit flancosabb módon írták, „Closet”Kiskoromban azt gondoltam a „Toalett” az ő világuk, és a pórnép jár a klozetra, meg az újságpapír. Ezek szerint Dezső tudott valamit, és a mi műveltségünk volt hiányos, vagyis lehet, hogy a Dezső nem is volt parlagi?

2011. augusztus 13., szombat

Pesterzsébet régi-photográfiák 15.


 Akkor még nem virítottak a muskátlik. 

Ha találok valami cikket a találkozóról, biztos felrakom majd.  

2011. augusztus 7., vasárnap

Juhééé… !! De jó!

Ahogy nézem, ez még képnek is jó.
Ha, fiatalabb lennék én is így közlekednék. Sokat koriztam ifjú koromban, talán a kerekes is menne. Gondoljatok csak bele, mennyi lóvét spórolna az ember, ha ilyen eszközzel járna melóba, és nem kellene bérletet venni. Talán a  „Doki” se mondaná állandóan, „fiatalember”, magán 5 kg-al több van mint kellene, ez nem egészséges”
Na, én meg a fiatalság (75), a Doki (58 és 120 kg).
.

2011. augusztus 4., csütörtök

Pesterzsébet, Kis-Duna partján.




Apró népek az evezőnél.
Nyakamba akasztottam a fotómasinám nyakba akasztóját, és sétálgattam a partmentén, majd fenn a hídon. Szóval lenn a parton, majd fenn a hídon, fenn a hídon, majd lent a parton, és vagy ötször. Szeretem ezt a környéket, valami mindig történni, csak figyelni kell és elkapni a pillanatot. Az egészben az a nehéz, hogy mikor, melyik az a pillanat, amikor gombot meg kell nyomni. A bölcsek azt tanácsolják, ha úgy érzed, nyomd a gombot, gondolkodni ráérsz a képernyő előtt. A mozgó világot nem lehet előre komponálni, hiába gondolom el otthon, hogy egy szép nagy hajót fogok lefotózni, ami  méltóságteljesen átúszik a híd alatt. Volt ilyen valamikor, de a hajó nem akart jönni. Egész nap csak vártam, pedig délután már 20 forintot is ígértem a Szt. Antalnak, csak segítsen már az elképzelésem megvalósításában. Persze közben fényképezhettem volna, csónakost, ladikot, kenut meg kajakot, horgászt, vízi-csirkét (lehet, hogy ilyen nincs is), kacsát, békát, meg egy rém álmos csőlakót. Azt a napot nem nevezhetem máig sem sikeresnek, ami a fotózást illeti. A legutóbbi fotóbarangolásom viszont eléggé termékeny volt. Megfogadtam a bölcsek tanácsát, és amikor úgy gondoltam ez érdekes, gondolkodás nélkül megnyomtam a gombot.
A többi kép itt látható:
Ennek a megjegyzésnek itt a helye, érdekes, bizonyára többeknek is van hasonló élménye.
"tojpli" írta: Szia "james"! Gratulálok! Ez (is) jól sikeredett. Kattintás gondolkodás nélkül ide vagy oda. Mikor a Kis-Dunai képeket látom rengeteg elfelejtett emlék jut eszembe. Mivel én közel laktam szinte minden nap (a szülői tiltás dacára) a legendás állomás lépcsőin lerobogva először a "tegaj" majd a Kis-Duna jött sorra. Az aztán ott dőlt el hogy a Csőhíd és környéke vagy a csepeli közúti híd lesz a napi tilalmi hely. Bárhonnan kellet a rendőr elől inalni jól éreztük magunkat. Azt kívánom hogy sok ilyen jó fotót csinálj még.

2011. augusztus 1., hétfő

Pesterzsébet régi-photográfiák 14





Jó régi képek, nem is gondoltam volna, hogy három képes tudósítást találok.
.
Zettvel írta:
Még annyit hozzá, hogy a Gubacsi Határcsárdánál fogadta egymást az érkező és a fogadó menetdelegáció. Kossuth Ferenc kisérete Pestről jövet a Határcsárdához érkezett és Erzsébetfalva fogadó delegációja a Határcsárdánál várta Kossuth Ferencet és kíséretét.
.