A helyreállítás és újrakeresztelés után egy év elmúltával teljesült régi óhajom, hogy e neves hajó fedélzetére léphettem. Megcsodáltam a munkálatokban résztvevő közreműködők fáradozásának eredményét, és köszönöm az élményt nyújtó eredményt. Nekiláttam fotózni, és persze rögtön a leglátványosabb elemmel kezdtem a lövegtoronnyal. Nagyot sóhajtottam, mert nem láttam szegecseket, és így egy kis csalódottságot éreztem. Bár laikus vagyok, de azt gondoltam, hogy a lövegtorony hegesztési varratai helyett, azért nem láthattam szegecseket, mert a kivitelezéshez a szükséges anyagi fedezet hiányzott. A parancsnoki kabin látványa viszont nagyon tetszett, a bútorzat szintén. Megragadta a figyelmemet a kis polc a falon, amin egy snapszos üveg látható két pohárkával, és azt gondolom igen nagy megtiszteltetésnek, sőt kitüntetésnek számíthatott az, amikor valaki a másik poharat kapta, hogy a kapitánnyal koccintson.
Az udvarias, segítőkész, csinos kísérők minden kérdésemre választ adtak, köszönöm kedvességüket.
A hajó múltjával, történetével, kapcsolatban a hozzáértő emberek mindent megtettek, hogy az érdeklődők könnyen, gyorsan juthassanak hozzá minden információhoz. Jómagam a „NET” segítségével bővítettem ismereteimet, és mindenkinek ajánlom, mert sok érdekes olvasnivaló található a hajóval kapcsolatban. Én csak egy látogató voltam. Remélem a hajón készített képeim látványa, elnyeri a nézegetők tetszését.