Gubacsi Határcsárda történetéhez.

Két igen érdekes, és szép korabeli képet juttatott el hozzám Ettvel Zoltán melyek a Gubacsi csárda történetéhez tartoznak, illetve, hogy e relikviákkal is gyarapodjék a gyűjtemény. Amikor a képeket és a keret állapotát kicsit gondosabban szemrevételezzük, akkor elismeréssel kell nyilatkoznunk a tárgyak tulajdonosairól, mivel látható, hogy a család számára igen nagy becsben tartott tárgyakról van szó. A leszármazottak kellő tisztelettel, és láthatóan némi büszkeség tudatával kezelik őseik hagyatékát, megőrzése sokunk számára öröm, hogy láthatjuk őket, és tiszteletünk jeleként kalapot emelünk. A kép melyen a Balogh házaspár együtt látható, a kor szokványos jó minőségben 1904 ben készült fotója, csak nekünk nem szokványos, mert több mint 100 éve készült. A másik kép, amin Balogh Nándorné született, Winkler Foith Terézia 1878 – 1919 látható, az már bizony nem oly szokványos. A képet magában foglaló keret a különleges, nem sok hasonló képkeretet láttam. Ez a „szecesszió” szellemében készült keret, az „új művészet”, amelyet a fakeretre erősített réz díszítés vonalai híven tükröznek. A mozgalom a tömegtermelés silánysága ellen tiltakozó művészek törekvései voltak a kézművesség kihalása ellen, mely mozgalom az itt látható kép keletkezése időpontjában a XX.sz. legelején ért a csúcspontja tetőfokára. Ma igen jót tenne egy hasonló mozgalom a silányság ellen. Örömömre szolgál, hogy a képet közzétehetem, és mindenki számára elérhetővé válik. Szerintem így jobb a képnek és az embereknek is, hiszen ha egy múzeum pincéjében porosodna elfeledve, az nem okozna örömet senkinek.

A képek történetét illik kiegészítenem azzal, hogy a kép (1904) elkészülte után hét évvel, 1911 -ben elhunyt Balogh Nándor. A gyászszertartás és a temetés költségeit tartalmazó számlát a képen látható özvegy Balogh Nándorné a Gubacsi határcsárda tulajdonosa kapta kézhez, az 1890 ben alapított híres Schröder temetkezési vállalkozástól. A számla tételei, és részletezése figyelemre méltó. Remélem a számla sorai olvasható minőségben jelennek meg a képernyőn. A végösszeggel kapcsolatban — ha az emlékezetem nem hagyott cserbe, akkoriban 16 fillért fizettem volna egy fröccs -ért.

előzmények 1
előzmények 2
előzmények 3

Cicó doboz egy

Ékszerdoboz? Nem! Ez a doboz olyan mint egy ékszer.
Kérem a Cicó az nem nyugszik, mindig van valami a tarsolyában.

Tocsogó

Ez itt kérem a tocsogó. De hová lett a csobogó?

Pesterzsébeti Petőfi

..... ahogyan én látom.

Ő a mi, pesterzsébetiek Petőfije. Tavasszal és főleg nyáron elrejtőzik a fák és azoknak lombjai között, na nem azért mert attól fél, hogy talán túl melege lesz a napon, csak éppen nem talált máshol helyet. Ezért egy kicsit nehéz olykor észrevenni, főleg a környéket nem ismerő látogatóknak és a fotózása sem egyszerű, ez viszont legyen a fotósok problémája talán érdekesebb, izgalmasabb képek születnek ebből adódóan. Mi szeretjük télen amikor jól látható, és nyáron is mikor a környezete magába fogadja, ősszel szinte eggyé válnak még inkább, mikor a falevelek sárgás-barna színt öltenek alig találja szemünk. A praktikus módszer, ha előbb a talpazat kövét kutatjuk fel, és utána felfelé tekintve biztos megpillantjuk a költő karcsú alakját. Több alkalommal is fotóztam már, de mind szokványosra sikeredett, az itt látható képem viszont érdekesebbnek tűnt számomra, gondoltam közzéteszem abban reménykedve, hogy mások tetszését is elnyeri.

Unokák egy....

..... gondoltam, ők is szerepelhetnek az oldalamon.
Ha jól számoltam akkor négyen vannak, és a hölgy élvezi udvariassági szempontok alapján az elsőbbséget. Aztán majd a fiúk fotói következnek. Mint Großvater én is szorgoskodtam a masinámmal egy-két kép erejéig, nem csak az édesapjuk.
nagyításhoz katt a képre!

Kerekek....

......ide illik az idézet.

Aki viccesnek tartja az életet, az gondoljon a poénra.
A Lajos albumában leltem a képre.

Mamuska Albuma négy

......levelek és képeslapok
Jerusse Ferenc, Viczkó Vilmához írt szerelmes levelei több mint 100 évesek, és több mint 100 van amiről tudunk! Megnyugtatásul közölném, nem mind a száz levél kerül közlésre, egy pár képeslapot csupán, mint illusztrációt és három vagy négy szövegének a tartalmát és stílusát, mint érdekességet teszem egy kissé nagyképű kifejezéssel közkincsé, hogy ilyen is volt, és mit lehet azt tudni, talán még van is e világon. A korabeli levelek hasonló stílusban íródtak, fogalmazódtak. Némely levél olvasása alkalmával, túl érzelgősnek találom a szöveget, de Jerusse úr leírt szavainak őszinteségét semmi képen nem vonnám kétségbe. Talán egy kissé irigylem is. A feleségem 50 évvel ezelőtt azért igen csak meglepődött volna, ha hasonló szöveget nyílt levelezőlapon írok számára. Bevallom, nem vagyok egy költői alkat, és így nem is volt hasonló meglepetésben része még zárt boríték esetén sem. Ily sok vers idézettel, valamint vers formájában írt szerelmes levelet még életemben nem láttam és olvastam. Arra gondoltam az egészet összegyűjtöm, megfejtem a kézírásokat, és jobb olvashatóbb formába újra leírom az egészet levlaponként. Képes leszek rá? Erre azért nem esküszöm
Címzésként sok esetben csak annyit írtak, Határ út 27. vendéglő, Soroksári út Vendéglő, esetleg Külső Soroksári út. Mind a két helyen volt vendéglő, a Soroksári úton a 11 sz. alatt is.
Abban az időszakban a postást mindenki ismerte, és a postás bácsi is ismert mindenkit, és a legkacifántosabban címzett levelek is megtalálták az utat a posta lelkiismeretes munkájának köszönhetően. Komoly hírnevet vívtak ki ezzel a magyar postának azon a dolgozói, kik csupán csak ezzel foglalkoztak, a címnyomozó osztály, vagy valami hasonló névvel illették őket.
A Feri leggyakrabban, az alábbi megszólításokat használta Vilmácskának címzett leveleiben;
Kedves Viczkó Vilma kisasszonynak!
Szépreményű Viczkó Vilma úrleánynak!
Nagyreményű Viczkó Vilma Kisasszonynak!
Őnagysága Viczkó Vilma úrleánynak!
Őnagysága Viczkó Vilma úrhölgynek!
Aranyos Viczkó Vilma úrleánynak!
Édes Vilmácska!
Édes forrón szeretett Vilmikém!
Búcsúszavak;
- Fogadja Szívből jövő üdvözlő kívánalmaimat.
Örökre rabja: Feri
- Fogadja legőszintébb üdvkívánataimat.
Kézcsókolója Feri
-.Fogadja édes kis Vilmácskám
leghűbb imádójának kézcsókját.
Feri
- Fogadja őszinte üdvkívánataim, örökké rabja Feri.
- Számtalanszor ölel, csókol forrón szerető vőlegényed Feri.
A képeslapokon szereplő szövegek:
Eredj remény, maradj magadnak
Oly kedves vagy hogy hiszem
Hinnem kell szavadnak,
Ámbár tudom mindég csak hazudsz.
A reménység a legnagyobb gyötrelem;
Biztosat vágy tudni a szerelem.
Üdvözli kézcsókolója és imádója J.F.
1904
.
Kedves Viczkó Vilma kisasszonynak
Az erdőben elmerengve jártam,
Neved bevéstem egy nagy fába,
Nevedet idővel elfedi a moha,
De szívem feledni, téged nem fog soha.
Szívből üdvözlöm. J. F.
.
Kedves Vickó Vilma kisasszonynak
Helyben
Szombati ottlétemkor igen lesújtott azon tudat, hogy magácska beteg, mely nékem igen nagy szívfájdalmat okoz és sem éjjelem sem nappalom nincs. Igen óhajtanám Vilmácskát látni. ( itt nem olvasható)… az az kedden, tiszteletem teszem ha a kedves szülői úgy szintén kegyed megfogják engedni, hogy kegyedet láthassam.
Jobbulást kíván őszinte tisztelője. J.F.

Képek a tartalékból....

.... és milyen jó, hogy vannak.

Kérem, ez egy lónak nevezett négylábú valami amihez én nem értek, az unokám (leány) mint lóbarát és aki imád lovagolni, megcsutakolta és még a sörényét is megfésülte. Ezek után megsimogatta a paripát és kivezette a lószobából, amit különben istállónak hívnak, de az nekem olyan közönségesen hangzik (ott mindig található, lócitrom), ezért inkább választottam egy finomabb kifejezést. Akkor most a következő feladat megnyergelni a paripát, mondta az unoka nekem, és a lónak. És a ló? Hát, annak más volt a véleménye, a négylábú inkább futott egy kört, majd hanyatt vágta magát és meghempergett a porban, közben boldogan nyerített és szemmel láthatóan igen élvezte a dolgot. Nem titkolva felháborodásomat, eléggé hangosan meg is jegyeztem, hogy milyen neveletlen ez a ló, most tették tisztába, és egyből összekoszolja magát. De Papa, ez egy ló, és ebben semmi természet ellenes nincs, ettől még nem neveletlen.

Talán bölcsebb lett volna egy szót se szólnom?

Mamuska Albuma három...

....hogy mik vannak.
A reménytelen imádó búcsú levelei, mielőtt nekivág a nagyvilágnak 1903. november 16.
Nézz ki rózsám ablakidból
Elmegyek már a városból Vess reám egy-két szempillantást
Úgy sem látjuk többé egymást, de soha,
őszinte tisztelője Kádár István.
Másnap gyorsan még egy levél. 1903. november17.
Bújdosik az árva madár
Egyik ágról másikra száll.
Hát az ilyen árva szintén,
Hogy ne bujdosna hát szegény.
Hű tisztelője Kádár István

A világgá ment imádó New-York -ból írt levele 3 év eltelte után. Ez a mindenről való lemondást jelenti, hiszen akkoriban nem egy olcsó utazásnak számíthatott egy kéthetes tengeri utazás. Nem nagyon elképzelhető, hogy egy korabeli kivándorló szegény ember a visszaútra való anyagiakkal is rendelkezett. Hogy miképpen alakult a Pista sorsa, arról nincs tudomása senkinek. Bár voltak már csodák, esetleg valamelyik leszármazottja ír egy- két sor nekünk.

Kedves kisasszony! 1906 ápr.24. New-York
Senkitől nem óhajtok sem reményt, sem vigasztalást.
Csak kegyed lehet az, ki engem tovább is élni hágy !!!
(Kádár) Pista.