Séta a sínek mentén.

Fotózgatom a graffitiket, és időnként vonatok zakatolását hallom. Jé, itt vonatok is járnak?

Hát igen, mintha nem tudnám, hiszen csak a sínekre kell pillantanom amik felső részén megcsillan a napfény. Mozdonyok, vagonok kerekei koptatják fényesre a sínek tetejét, nekem meg nem jutott eszembe, hogy képet is készíthetnék valamelyikről. Na, most akkor a figyelmem (a füleimet) sínek felé fordítom, hogy halljam, ha jön valami. Tőlem lehet személy, teher, vagy bármilyen fajta vonat, csak a mozdony legyen szemrevaló. Nem jött semmi. Ezért aztán lefotóztam egy vezetéktartó oszlopot egy csomó dróttal, amin egy zongorahangoló egy hétig sem ismerné ki magát, hát még én. Érdekesnek találtam, és a rajta alkalmazott műszaki megoldások eléggé látványosnak tűntek. Ezek után elballagtam az állomásnak nevezett konténer felé, amikor is a hangosbeszélőn hallom, hogy személyvonat érkezik, valahonnan ide, és innen pedig valahová megy, valamin keresztül. Ezt én megvárom. Pár perc elteltével megérkezett a vonat, sehol semmi fölösleges festés rajta, szép tiszta szerelvényt láttam (belül nem vizsgálgattam) nagy örömömre. Hozzá kell tennem, hogy egyre gyakrabban. Kukkantás a masinám nézőkéjébe, és már nyomtam is a gombot, mivel elégedett voltam az ott látottakkal. A gombnyomkodás eredménye a két kép, a kritika joga a képnézegetőké.