.....Jerusse úr angyalbőrben.
A Mamuska egy kissé el lett hanyagolva, de most sorra veszem a még nem közölt témákat, és pótolni igyekszem az elmaradottakat, ritka képeslapokkal és városképekkel tarkítva a történetet. Jerusse Ferenc 1904-1905 körül bevonul katonának, és Őfelsége a császár szolgálatában, Nyitrán a Magyar Királyi 14 . honvéd gyalogezred 9. századánál teljesít szolgálatot, mint gépkocsivezető, géppuskás és kitudja ma már, hogy a kiképzések alatt még miféle és mennyi gyötrelem árán jut el a tizedesi rangig, ami abban az időben valóban rangot jelentett, nem könnyen adták. Közben változatlanul nagy mennyiségben írta Vilmácska számára szerelmes leveleit. A magas hőfokon izzó szavakba öntött gondolatai — csoda, hogy nem lobbantották lángra a levélpapírt. Életemben ennyi verset, versnek nevezett valamit nem olvastam, mint Jerusse úr Vilmához címzett lapjain. Meg kell vallanom a harmincadik után, kezdtem fáradni és hosszabb pihenési időszakokat illesztettem az olvasásuk közé. Azt hiszem, vagy 50 nem túl érdekes lapot meghagyok az utókor számára azzal a céllal, hogy maradjon a következő nemzedék tudósainak is valami, akik a hajdan volt szerelmes levelek titkait óhajtják megfejteni.
a levlapon olvasható szöveg.
Édes Vilmácska! Nyitra 1905.
Húsvétra lehetséges, hogy viszont látjuk egymást.
Fogadja szívbőljövő üdvkívánataimat.
Igaz tisztelője. Feri
Szép az erdő mikor minden zöld,
Mikor minden dallos madár benne költ.
De az élet csak úgy lenne szép nekem,
Ha bírhatnám igaz hű szerelmedet édesem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése