Pesterzsébet vasúti állomás.

.....miért kellett csákányt fogni?

Erzsébetfalva életében az 1870 - 80-as évek gazdasági fellendülésének korszaka jelentős változást hozott. A vasúthálózat bővítése, a Budapest – Kelebia vonal kiépítése lehetőséget nyújtott arra, hogy egy vasúti megállóhely létesüljön a település mellett. Ennek érdekében Suda János vezetésével az érdekeltek addig munkálkodnak, míg a MÁV megállóhely létrejötte meg nem oldódik. Az egyik fő indok, hogy a földingatlanok értéke emelkedjék, a második az állandó közlekedés biztosítása, hogy a község bekapcsolódjon a környező települések vérkeringésébe, és viszont. A vasútvonal a Soroksári út szintjén haladt, de amikor az Erzsébetfalva-Csepel között, 1910-1912 közötti években épülő BHÉV vonal egy szinten történő kereszteződésének elkerülésére érdekében, hat méterrel a Soroksári út szintjénél mélyebbre helyezték a vasúti síneket. Ami a lényeget illeti, a mai napig is ez a fennálló állapot. Ami engem illet, én nagy kedvvel fotózom a vonatokat, és a beton támfalakra pingált graffitiket. Van, ami tetszik, és van, ami nem tetszik, de a falra festett, fújt figurák és firkálások ott vannak, és mindig akad majd a jövőben is vállalkozó. Régóta tudjuk, hogy az emberek szeretnek firkálni. Én papírra szoktam, de annak a fránya ősembernek a barlang fala volt a kedvence. Szóval Ő kezdte! Egyesek ma már a szervezetükben hordozzák a „fal a kedvencem gént” és örökítik tovább, ezt a sokaknak nem tetsző művészetet. A témáról bővebben, ami a korabeli pályaépítési és az utána következő felújítási munkálatokat illeti: itt olvashatnak részletesebben az érdeklődők!A képen az erzsébeti vasútállomás látható, ami 1917-18 ban épült, és látványosra sikeredett, mivel az emlékezetem szerint a fővonal, és a kitérő vágány között helyezkedett el. Híres tornyos lépcsőjét elég sokszor koptattuk a gyermekeinkkel sétáink alkalmával. Sajnos a vandálok azokban az időkben sem kímélték, pedig akkor még a festéket szóró flakonos fiúk korszaka nem igen ért ide, mégis rengeteg kosz és szemét borította a lépcsőt fennállásának utolsó korszakában. A Budapest - Kelebia (150-es vonal) főpályamestere és a vonalon munkálkodók informáltak arról, hogy 1993-94 környékén, a látványos lépcső torony tetőszerkezetét szépen felújították, de 1-2 év múlva felgyújtották, leégett és elég csúnya látványt nyújtott. Itt és most, újra megköszönöm mindnyájuk segítségét. A történtek ellenére meg kellett volna őrizni a műemlék, vagy műemlék jellegű épületet, és akkor egy érdekes izgalmas építészeti színfoltja maradt volna meg Erzsébetnek, az unalmas Soroksári úti épületek sorfala előtt. Különleges épület volt, nem igen találunk hasonlót az ország területén. Éppen ezért, évekkel ezelőtt elhatároztam, hogy megpróbálok egy pár fotót összegyűjteni, mivel akkoriban, csak két kép volt ismert előttem, az 1917-es, ami egy újság lapján szerepelt és onnan vágta ki valaki a számomra valamikor, és egy igen silány amatőr fénykép egy barátom jóvoltából. Szóval szerénynek nevezhető indulás volt. Időközben gyarapodott a képanyag, és a különböző nézőpontokból készült felvételek, teljes körű átfogó képet mutatnak a vasút állomás lépcsővel kombinált egyedi épületről. Félig Ráday Mihályt idézve: „az unokáink már csak így láthatják”, fotón. És egy egész idézet, Ráday M. tollából: 1997 végén Pesterzsébet vasútállomását próbáltam a nézők kegyeibe ajánlani. Hát nem lebontották az adás után néhány héttel? Be is számoltunk róla 1998 elején.
Tudomásom szerint, nem volt engedély az épület 1997-ben történt bontáshoz. A látványos, lépcsős torony részt, 1997 végén, majd 2000-ben a pálya rekonstrukciót megelőzően, a különálló váróterem és pénztár épület rész került bontásra. Az akkori illetékesek bizonyára a jól végzett munka tudatával esténként nyugodtan helyezik a párnára fejüket, és horkolva jól alszanak éjszakánként azzal a meggyőződéssel, hogy döntésük helyes volt. Sokunk számára az eredmény lehangoló, az erzsébetiek amúgy is kevés építészeti örökségének egy patinás darabja tűnt el, és csupán egy csonka részlete árválkodik a támfal oldalán mementóként. A csonk maradványról több fotót készítenek az arra sétáló emberek egy év alatt, mint amennyi az eredeti épület elkészültének napjától a lebontásáig.Az alábbiak szerint talán már nem annyira aktuálisak a fentiek, de miután a betűk már a papíron vannak, a bejegyzést meghagyom. A hibák, pontatlanságok kiigazításához minden megjegyzést előre is megköszönök az olvasóknak. Miután elkészültem e pár soros írással, friss hírként olvasom, hogy a Pesterzsébeti Városvédők az aluljáró állomás felé néző kijáratánál, egy táblát helyeznek majd el, megemlékezve az állomás épületéről.Bizarr a magam gondolata, de az emlékmű létezik, ott áll évek óta, kifejezi szöveg nélkül is az értelmetlen rombolást, látványa erős érzelmi hatást gyakorol ma is az emberekre.Köszönet illeti a városvédők nemes törekvéseit, eredményes munkájuk bizonyítéka az emléktábla létrejötte.

Mamuska Albuma hét

Az első egy ritka kép, melyről keveset tudunk.

Egy fotó melyen Viczkó Vilma egészen fiatalon látható fehér ruhában (balról a harmadik), a Bazilika lépcsői előtt egy jelentőségteljes esemény alkalmával. Sajnos erről igen kevés információt kaptam a Mamuska album, és a képek jelenlegi tulajdonosától, csupán annyit, hogy valamikor az 1900 –as évek első éveiben készült a vendéglősök, kocsmárosok országos találkozója alkalmával. Ehhez hasonló megnevezése lehetett az ünneplésfélének, a pontos elnevezését nem ismerem, de a „vendéglős”, valamint az „országos” kifejezés szerepelt benne. Remélem valami véletlen szerencse folytán, a vendéglátás egy nagy tudora majd olvassa e rövidke írást, a képet felismeri, és felvilágosít minket arról, hogy miféle alkalomból született a vendéglátás történetében a képen látható esemény.

Viczkó Pál két vendéglő tulajdonosa volt Erzsébetfalván; 
az egyik a Határ út 27. Ősz u. sarok.
„Vendéglő a Vigvasuthoz” hirdette a korabeli cégtábla.
A másik;
 „Bor és Sör-ház a Vigmozdonyvezetőhőz” 
elnevezéssel dicsekedett a Soroksári út 11. számú házban üzemelő vendéglő. (akkoriban nem szondáztak?). Falán, dekorációként egy mozdony is látható két ablak közötti szabad helyre festve. A Soroksári út másik oldalán működött a BHÉV állomás melynek szerelvényeit gőzmozdonyok vontatták, és attól balra a vasútállomás, akkor még az úttal egy szinten futottak a vasúti és a BHÉV sínek, csak 1912. év után került a vasúti pálya 6 méterrel mélyebb nyomvonalra az út és a BHÉV sínei szintjénél.
Némi nyomozást kellet folytatni, a két vendéglő helyzetének a meghatározása esetében, miután a másik vendéglő fotója is előkerült, de azután a levelek címzése, és régi ismerőseitől kapott felvilágosítás segítségével ez is megoldódott. Az épületek falán lévő házszám táblák feliratai jól olvashatóak, csupán az egykor írt jegyzeteimben felcserélődve szerepeltek a címek, és a Határúti vendéglő fotója csak akkor került a kezembe mikor a másik már szerepelt a blog bejegyzésben téves helymeghatározással. Érdekessége a dolognak, hogy Jerusse úr, hol az egyik, hol a másik vendéglő címére írta leveleit, gondolom attól függött, mikor hol volt szükség Vilmácska segítségére. A szülök, rábízták a vendéglő felügyeletét alkalmanként, más elfoglaltságuk esetén. Ezekben az időkben megtanulta kommandírozni a személyzetet, ami megszokottá vált számára, még idős korában is gyakran alkalmazta, hogy utasításokat osztogatott és nem szerette, ha ellent mondanak. Akik idős napjaiban gondoskodtak róla azok a megmondhatói, hányszor kellett elviselniük a szekatúráit. Én ezekből az elbeszélésekből megismert történeteket lejegyzem, és megkísérlem a képekhez tartozó eseményekkel együtt összekapcsolni, és leírni.

Ugrás...

...amit nem vállaltam.

Az unokám bemutatta, hogyan is kell nagyot ugrani, és ha esetleg érdekel a dolog, már mint engem személy szerint, bármikor megtanít rá. Gondoljátok, hogy egyből megragadtam az alkalmat? Nem. Azt válaszoltam, talán a sámliról való leugrást vállalnám, ha kéznél lenne egy baleseti sebész. Erre egy kérdéssel válaszolt. Papa, benned semmi sportolási vágy nem lakozik?

Erzsébetfalva a zárógát....

......még nem létezett a Gubacsi-híd.

A régi erzsébetfalvai képeslapot az 1905-ös térképrészlethez mellékletként csatolom, amin jól látható a zárógát ábrázolása. A képeslapon szereplő fotó viszont azt szemlélteti, hogy Csepel-sziget megközelítése és az átmenő forgalom nagy része itt bonyolódott.

Erzsébetfalva térképen 1905.

Igaz régen volt, de annál érdekesebb, mivel a térkép és a régi képeslapok alapján könnyebben tájékozódunk, sétálgathatunk a régi ma már nemlétező utcákon. A nagymamáink, nagyapáink elbeszélései is érthetőbbé válnak számunkra, és néha talán a szánk is tátva marad olykor-olykor, például azt elképzelni, hogy volt olyan időszak amikor nem volt "Gubacsi-híd", és a zárógát tetején bonyolódott Csepel irányába a forgalom, és hogy a vonatok a Soroksári-út szintjén jöttek és mentek a BHÉV vonalának szomszédsága mellett.

Havas napok fotói

....mostanában.

Végre igazi hóesések voltak, de én mennyire sajnáltam a masinám optikáját, na meg magamat is, az elmondani nem tudom. De azt, hogy nagyon fáztam azt igen.
a többi itt található

Havas napok....

Az idei januári - februári napok nagy havazásai, azt a kérdés vetették fel agyamba, hogy a régi időkben miféle módon oldották meg a hasonló problémákat. A lovak ugyebár a szekereket, kocsikat elhúzták a hóval borított utakon is minden gond nélkül, ha ennél több esett, akkor jöttek a hólapátolók, sőt a motorizáció is megjelent a havas szakmában. A mellékelt kép, Pestszenterzsébet első szemetes autóját mutatja munka közben, mert kérem, ha a szükség úgy kívánta, akkor havat is szállított. A képen a gépkocsivezető, egy lapátos ember (aki éppen két lábon állva tartja az ebédidőt) látható, valamint egy gyerek, aki nyílván arra kíváncsi miképpen is működik az a szerkezet, aminek következtében lebillen a nagyrakás hó a teherautó platójáról. Vagy talán ő hozta a járdán látható kosárban az ebédet a papának? A fotó az 1930-as években készült.

Ez csak egy próba!

Régen láttam ilyen lapátkerekest a Duna hullámain a Lánchíd alatt. Valamikor 1962. évben volt szerencsém a képen látható hajónak a fedélzetén vagy 2-3 órát eltöltenem a zuhatagi szakaszon. Elfuvarozott egy uszályra, hogy segítsek a drótkötelek húzogatásában, és a kormánylapát kerekének a tekergetésénél. Ez egy igen híres nevezetes, aki megszámolja az azt is látja, hogy két kéményes hajó volt, és úgy nevezték "MAGYARORSZÁG", mellékesen megjegyezték, a "zuhatagi tigris". Majd írok még egy pár sort, én még rezet is sidoloztam, hátha vannak kik nem tudják mit is jelent ez a kifejezés. A képet a Tesóm készítette egy másik vontatóról, a Duna zuhatagi szakaszán, én meg a gépházban hallgattam a diesel motorok dübörgését, mely keveredett a feltöltő turbinák sivító hangjával, és azon töprengtem, de jó is lenne rádiót hallgatni. A fejet azt lemásoltam annyira tettszett, de ennél ma már valamivel gyűröttebb az arcom, így itt és most fiatalabbnak is látszom, csaltam, bevallom.

Mamuska Albuma hat.

.....közeleg a boldogság napja.

Jerusse úr leveléből megtudható, hogy lassan, belátható időn belül elérkezik majd a várva várt pillanat, és az imádott Nőt, Vilmácskát végleg magáénak tudhatja. Addig azonban sok még a dolog, Feri szüleinek Esztergom a lakhelyük és az illendőség, de főképpen a szülők iránti tisztelet arra kötelezi, hogy leszerelése után az első útja odavezessen. A mellékelt képeslapot, mint egy ritka és érdekes látványt mellékelem, amit 1904- ben írt Vilmácskának.
Az alábbi, a piros tintával írt levelezőlap tartalma.
Kedves Vilmácska Kisasszony!
Kedves lapját megkaptam melynek igen megörvendtem, hogy kedves sorait olvashattam. Örömmel tudatom, hogy már végre eljött az idő, hogy ismét czivil vagyok holnaptól az-az 20-dikától de azonban karácsony után Esztergomba megyek és új év után azonnal jövök Budapestre, hogy édes Vilmácskát végre ismét viszontláthassam, Kinek látásáért már oly régen sóvárgok.
Nyitra 1906 XII 19
Feri, illetve bocsánat, Jerusse Úr nem csak Vilmát akarja meghódítani, de Vilmácska szüleiben is igyekszik jó benyomást kelteni, és nem árt még egy-két jó pontot begyűjteni az eljegyzés előtt. Ezért aztán színházba invitálja a családot. Sajnos nem bonyolódik simán a dolog, Ferinek egy kis küzdelmébe kerül azt megszervezni. Ezt a kis epizódot szeretném illusztrálni két levelezőlap szövegével. Fotót nem készítettem róluk, mivel semmi érdességet nem mutatnak. A dolognak szépséghibája, hogy Vilmácska válasz levelét nem találtam meg.
„Azok a boldog békeidők”. A kor szokásai nem engedték, hogy egy leányt csak úgy elvigyen valaki moziba, vagy színházba, a táncról aztán ne is beszéljünk. Ment a fél vagy egész család, unatkozó magányos nagynénik főleg, akik nem részesültek oly szerencsébe, hogy időben megrontsák őket, léha erkölcstelen férfiak. Ők aztán éber szemmel figyeltek, és betartatták a fiatalokkal a kor, és a maguk szabta erkölcs szabályait.
Édes Vilmácska! 1907. február
Nem tudom elgondolni vajon mi az oka annak, hogy kedves Vilmácska nem tudatja velem, hogy k. szülei beleegyeztek-e abba amire kértem, én ugyan még eddig jegyekről nem gondoskodtam, mert nem tudtam magam mihez alkalmazni, tehát így most nem tudom vajon lesz-e belőle valami vagy sem tehát igen kérném szíveskedjen értesíteni minél előbb, esetleg elhalasztjuk csütörtök helyett péntek esetleg szombatra miután már a csütörtöki előadásra úgy is késő volna azt hiszem mert nem remélem, hogy kapok jegyeket, és az Etelka kisasszony vajon eljön-e? Becses válaszát várva kézcsókomat a kedves mamának üdvözletem papának és Etelkének.
Szívből üdvözlöm, rabja Feri.
Ide kellet volna a Vilmácska válasz levele, sajnos még nem került elő.
Édes Vilmácska! 1907. február
Becses lapját megkaptam és tudatom,hogy a jegyek már megvannak a mai, illetve csütörtöki előadásra, tehát és ma este határozottan ott leszek 6 óra ¼ 7-re csak akkorra szíveskedjenek elkészülni és onnan megyünk a K. Etelka kisasszonyért.
Kézcsókolója Feri.
Igen Tisztelt és Nagyra becsült olvasók figyelmében ajánlanám, hogy szíveskedjenek a levélben szereplő „K. Etelka” esetében a „K” betűt, ne a mai szóhasználat szerint értelmezzék, Etelka egy jóravaló nőszemély volt. Szegény Jerusse úr, ha csak sejti is, hogy 100 év múltán a rövidítése félreérthető lesz a mai választékos hétköznapi szóhasználatunkban, bizonyára ki írja a „Kedves” szót, vagy esetleg más megszólítást használ a levél fogalmazásakor, mint pl; „Szépreményű Etelka kisasszony” !





Az eljegyzési fotón, a Vilmácskán látható blúz mai szemmel is gyönyörű, az árát valószínűleg nem egy átlagember bukszájához szabták.
Jerusse úr elegáns mint mindig, akár egy világfi.




nagyításhoz kattintás a képre!

Tudósítás Törpfalváról 1

 

.....hírek gyerekek, és hozzám hasonló gyermeteg felnőttek
számára.

Sosincsvégehókúszpókkrónikák 11426 -ik tudósításában a következőket olvashatjuk Okoska tollából, és látható munka közben is, amint felteszi kérdéseit. Hókúszpók minden kérdésre válaszolt: "ártatlan vagyok, ártatlan vagyok".A cikk az alábbi tartalommal jelent meg.

Végre!

Rács-mögé került Hókuszpók az ismert törphajkurászó. A Fő-Törp-Őr nyomozó elmondása szerint, a házkutatás során, hogyan kell törpökből, és éppen ezért tiltott törppörkölt receptek gyűjteményére bukkantak egy titkos dobozkában. Hókúszpók váltig állítja, hogy ártatlan, csupán a leendő Törp Múzeum számára gyűjtötte e különleges recepteket. Miauuu.. aki Hókúszpók tettestársa, jelen pillanatban még bujkál, de már nem sokáig. Többen is látták, hogy egy öreg ház meleg kéményét kerülgeti a jelenlegi fagyos éjszakákon. A Törp-Őr szóvivő szerint elfogása egyszerű, megszüntetik a fűtést és egy idő után a didergő Miauuuu... lemászik a már hideg kémény mellöl, és karmait behúzva, önként megadja magát.
A helyszínről, Okoska törpös töprengéseit olvashatták.
Eme kis zagyvaság azzal a céllal íródott, és készült a fotó, hogy csökkentse, feloldja a háborús írások esetleges sokkoló hatását az arra hajlamos olvasók körében. Akit esetleg ez a nagy marhaság sokkol, arra sajnos nem jut eszembe semmiféle megoldás.

Lővészárok, Isonzó 1917

…..és benne, erzsébetfalváról emberek.
Egy kép a sok közül, mely az első világháború ideje alatt készült az olasz fronton a X. Isonzói csata helyszínén. A kép 1917 áprilisában, a lövészárkok, harcállások kiépítésében résztvevő katonák egy kis csoportját ábrázolja a harcok kitörése előtt. Ez a kép is igen érdekes, különlegesnek is mondhatnám mint a többit, ami Ettvel Zoltán családi örökségének gyűjteményéből származik, talán azt is mondhatnánk, hogy Pesterzsébet történetéhez tartozik. Ebben az esetben is megtaláljuk szűkebb hazánk Pesterzsébet, és a képen látható személyek közötti kapcsolatot. A kép baloldalán látható sorállományú szakaszvezető nem más, mint Ettvel Zoltán nagypapája Balogh Zoltán, aki a Gubacsi Határ-Csárdából vonult be katonai szolgálatra. Az előtérben szintén egy szakaszvezető és kocsmáros, név szerint, Deme István Erzsébetfalva, Vezér utca 19. sz. alatti lakos ( ma Jókai Mór utca). A másik két szakaszvezetőt pedig simán csak "mázlista" bajtársaknak nevezném, mert  két vendéglős mellett biztos akadt néha egy-egy féldeci hazai barack, és a kemény napok elviselhetőbbé váltak. Ők láthatóak a kép jobb oldalán és a vendéglői kapcsolat számukra csupán abból állt, hogy munka után, a Fegyvergyárból hazafelé a Soroksári úton betértek valahol egy kisfröccsre. A Fegyvergyárból vonultak be. Sajnos, a nevük és lakhelyük nem ismeretes, ilyesfajta feljegyzés nem szerepelt a kép hátlapján, így a további sorsuk ismeretlen maradt. Deme János kocsmáros neve és címe viszont szerepel az 1936-os névjegyzékben, ami azt jelenti, hogy átvészelte a háború gyötrelmeit. Balogh Zoltán csupán minimális sérüléseket szenvedett és épségben visszatért a családjához. A söntéspultnál biztos megállt egy pillanatra, ivott egy pohárral a csárda borából. 

Mamuska Albuma öt.

.....Jerusse úr angyalbőrben.

A Mamuska egy kissé el lett hanyagolva, de most sorra veszem a még nem közölt témákat, és pótolni igyekszem az elmaradottakat, ritka képeslapokkal és városképekkel tarkítva a történetet. Jerusse Ferenc 1904-1905 körül bevonul katonának, és Őfelsége a császár szolgálatában, Nyitrán a Magyar Királyi 14 . honvéd gyalogezred 9. századánál teljesít szolgálatot, mint gépkocsivezető, géppuskás és kitudja ma már, hogy a kiképzések alatt még miféle és mennyi gyötrelem árán jut el a tizedesi rangig, ami abban az időben valóban rangot jelentett, nem könnyen adták. Közben változatlanul nagy mennyiségben írta Vilmácska számára szerelmes leveleit. A magas hőfokon izzó szavakba öntött gondolatai — csoda, hogy nem lobbantották lángra a levélpapírt. Életemben ennyi verset, versnek nevezett valamit nem olvastam, mint Jerusse úr Vilmához címzett lapjain. Meg kell vallanom a harmincadik után, kezdtem fáradni és hosszabb pihenési időszakokat illesztettem az olvasásuk közé. Azt hiszem, vagy 50 nem túl érdekes lapot meghagyok az utókor számára azzal a céllal, hogy maradjon a következő nemzedék tudósainak is valami, akik a hajdan volt szerelmes levelek titkait óhajtják megfejteni.

a levlapon olvasható szöveg.

Édes Vilmácska! Nyitra 1905.
Húsvétra lehetséges, hogy viszont látjuk egymást.
Fogadja szívbőljövő üdvkívánataimat.
Igaz tisztelője. Feri

Szép az erdő mikor minden zöld,
Mikor minden dallos madár benne költ.
De az élet csak úgy lenne szép nekem,
Ha bírhatnám igaz hű szerelmedet édesem.