2012. július 31., kedd

De Anyuuu...


A LUFIS
Valamikor én is hasonló módon reagáltam az efféle világrengető sorscsapásokra, szerencsémre nem sok idő múltával megértettem, nem a szülői szeretett hiánya miatt nem kaptam meg azt, amit szerettem volna.
.

2012. július 30., hétfő

Tünődések


Tünődések 
Ott voltam a Gaál Imre Galériában a Gyulai Művésztelep kiállításának megnyitóján, fotózgattam, társalogtam ismerősökkel, és be kell vallanom,  jól éreztem magam. Megemlíteném, hogy ez már a sokadik alkalom amik után hasonló benyomásokkal távoztam. Természetesen ilyenkor nincs időm tüzetesen megszemlélni a kiállított festményeket, tárgyakat. A megnyitót követő napok csendesebbek, alkalmasabbak a fotózásra és a kiállított műtárgyak szemlélgetésére, melyek után, talán nem formálok majd elhamarkodott véleményt bármiről is (gondolom én). Már a megnyitó napján kétszer is visszatértem Balogh Gyula  „Kutunk” című igen tetszetős festményéhez, mert valami derengett az agyam leghátsó bugyrában. A következő látogatásom alakalmával erről a képről, két-három felvétellel többet készítettem a szokásosnál. Most, e szép kép nézegetése közben a múltban kalandoznak a gondolataim, és arra az elhatározásra jutottam, hogy azokat papírra vetem. Egyik gyermekkori kedves emlékem rövid története.  A nagybátyám, apám testvér-bátyjának, a "Franczi bácsi” kútjáról lenne szó. Pest-környékén lakott egy kertes házban a családjával. Jó kedélyű sokat humorizáló kedves sváb ember volt, akárcsak édesapám, aki viszont jóval szerényebb volt a nagyotmondásban. Az ő házuk udvarán láttam ilyen kutat, kútfedővel, melynek egy része a vödörtartó szerepét töltötte be, lánc a fahengeren, melynek egy része ki volt fényesedve attól, hogy a két tenyerükkel fékezték a forgását, hogy a zuhanó vödör vizet érése simán történjék. Annyiban különbözött még "Franczi bácsi” kútja a festményen látottól, hogy betongyűrűk csak felül voltak, kettő, lent a mélyben téglával bélelt kút falat láthattunk. Nézem a képet és mintha káprázna a szemem, hallucinálok? Csak az emlékeim bukkannak elő. Mintha egy nagy dinnye úszkálna odalent a kút hűs vizében.  Apám kezeinek biztonságában bátran előrehajolok és fürkészem a mélyben a környék állítólag legnagyobb dinnyéinek egyikét, mely „Franczi bácsi” hírnevét volt hivatott öregbíteni. Nem lévén hűtőszekrény, akkoriban szokás volt a kútba ereszteni a dinnyét melegebb napokon, hogy lehűtsék. A mi vendégeskedésünk napján is ez történt, a kút vizében úszkáló dinnye kiemelése problémás volt, mert ahhoz kicsi volt a vödör. A leeresztéshez egy kosarat használtak melynek füleihez kötelet erősítettek, a kosár viszont a kihalászáskor semmi képen nem akart a dinnye alá kerülni. Ezzel el voltak egy darabig a felnőttek, meg egy-két fröccsel, talán az segített, mert miután a fröccs elfogyott, a nagy dinnye egy kisebb társával az asztalra került. Felszeletelték, és mi a jó étvágyú gyerekek az unokatestvérünk, a testvér bátyám, és én, hozzáláttunk a falásnak, nem törődve azzal, hogy néha-néha egy-egy dinnyemagot kellett kipiszkálni füleinkből. Sokszor emlegettük a testvéremmel azt a napot, amikor végre egyszer több volt a dinnye, mint amennyit megbírtunk enni, mily elégedetten nézegettük, és pacskoltuk kezeinkkel a degeszre tömött gömbölyű hasunkat.

Megjegyzések:

2012. július 25., szerda

Hölgyek, kalapok, "Kosuti".






 Az idei térzenei programok alkalmával hiába forgattam a fejem, tekergettem a nyakam, – meg is fájdult, eddig csupán egyszer volt szerencsém olyan hölgyet fotóznom, aki kalapot viselt. Praktikusnak mondható viselet, ami az időjárást illeti, és elegáns mivel az alkalomhoz illő a ruhával harmonizáló fejrevaló volt, amit a képen láthatók bizonyítanak. Ritkán látni hasonlót a „Kosutiban”, a nők többsége kevés kivétellel ritkán visel ilyesmit, ennek oka rejtély előttem. Talán nincsenek hozzászokva, vagy a napi problémák, időhiány, nem enged több figyelmet erre a témára. Az is előfordulhat, hogy nem sűrűn van megfelelő alkalom, program, ami a kalap viselését indokolná. Talán ezért oly ritkán rész öltözködésüknek kalapviselet? A mellékelt képeket nézegetve arra a megállapításra jutottam, hogy 2009-ben háromszor is mellém szegődött a szerencse a jó képek elkészítéséhez. Az akkor készült fotókon a praktikus nyári viselet a szalmakalapok láthatóak, és üde színfoltként tűntek fel a sétálók között. Ha valaki jobban megfigyeli a képeket, azt a következtetést vonhatja le a látottakról, hogy a kalap a tulajdonosaiknak – bár az arcuk nem látszik, valami pluszt kölcsönöz, amit nevezhetünk eleganciának.
Legalább is, nekem ez a véleményem.
Megjegyzésként hozzátenném, hogy nem vagyok kalap gyáros, sem kereskedő, ez a kis írás nem reklám céljából született, csupán nagyon tetszett a változatos színes forgatag, és természetesen a kalapot viselő hölgyek látványa, amit szerettem volna e pár fotóval érzékeltetni. Remélem sikerült.
Kedves hölgyek, legyenek egy kicsit bátrabbak ebben a dologban az idei térzenei programok, valamint a „Szent István Napi Forgatag” idején, és minden alkalommal, amikor úgy érzik. Remélem szép napsütés, meleg, de nem túl forró napokban lesz részünk és rengeteg kalap.

2012. július 21., szombat

Felettünk.



Garantáltan Pesterzsébet felett átvonuló felhők!
Ezt le kellet írnom, mert hol is lehetnének másutt szebbek. :))

2012. július 19., csütörtök

Pesterzsébet régi-photográfiák 17.













Remélem lesznek olyanok, aki számára ismerős valamelyik kép, ha nem, akkor érdekeseknek találják a látottakat.. Mostanában ritkábban akad horogra a régiek közül egy-egy darab.

2012. július 18., szerda

Pesterzsébeti "Terminátor".






Gondoltam készítek egy, - miből áll a pesterzsébeti „Terminátor” - annak részleteit bemutató fotósorozatot. Igen érdekesnek, ötletesnek találtam a megvalósított megoldásokat, a felhasznált alkatrészek kapcsolódásait és a sok gondosan kifundált apró részletet, oly annyira, hogy szerintem egy laikus azt képzelhetné, ha az igazi „Terminátor” a Schwarzenegger féle kölcsönadná a tartalék energia kapszuláját, talán el is indulna. Nem tudom ki készítette, - egyedül, vagy többed magával, annyi biztos, hogy ötletekben nem volt hiány. Sokszor körbejártam és élvezettel találgattam, melyik darab honnan származhat. Amennyiben akad olyan olvasó, aki ismeri e tárgy létrejöttének körülményeit, az ötlettől a megvalósulásig, kérem, írjon egy-két sort, vagy többet megjegyzésként. Bizonyára másokat is érdekelné a történet, szívesen olvasnának róla, jómagamat szintén beleértve.
Műszaki képzettséggel, érdeklődéssel rendelkező apukák és gyermekeik, bizonyára már keresztbe-kasul lefotografálták az alkotást, én csak abban reménykedem, hogy az én fotóimon találnak olyan részleteket, amiről megfeledkeztek.
Jó böngészést az alkatrészek sokaságában.

2012. július 17., kedd

Térzene a Kosutiban 02



Mivel nem sok információval rendelkezem a zenekarról, egy pillantás a formaruhájukra és azt a benyomást kelti bennem, hogy cukrászok, akik néhanapján a habverőt hangszerekre cserélik. Amennyiben tévedtem, abban az esetben elnézést kérek az érintettektől.