Jelen értekezésem „Dezsőről” szól, állítólag így hívták, egyszóval ez volt a neve. Annyit be kell vallanom, hogy ennek nem jártam a végére. Valamikor kiskorában, miket nem beszélek, báránykorában Dezsőkének is nevezték. Gondot nem okozott a gazdájának, békésen legelészett a réten, néha bégetett egy keveset a jól nevelt bárányok módjára. Idővel megnőtt és birkának nevezték, ilyeneket is mondtak rá, nézd, ott megy a fűnyíró. Aztán elmaradt a Dezsőzés, és suttogva mondták az ismerősöknek (nem akarták, hogy meghallja), ott legel a „pörkőt”. Mikor megismerkedtem vele már a bográcsban volt, amint az a fenti képen látható, semmi Dezső, egyszerűen úgy nevezték „Birka pörkőt”, és éppen akkor kezdett gyöngyözve főni. Mivel személyesen nem ismertem, nem is volt lelkiismeret furdalásom, amikor Dezső egy részét (be) falatoztam. Mit mondhatnék még, a Dezső is elballagott, ilyen az élet, ez a birkák sorsa.
2 megjegyzés:
Szia James!
Szegény "De-jo"-ke...
"De-jo" vót ugye...?
Mi tagadás, "azémán" én is "mekkóstótam vóna", ha annyira "mutáj"...
Szia Zoli!
Képzeld ilyen kaja és semmi "pija". Vezetnem kellett. Az a véleményem, hogy akinek jogsia van az ne menjen ilyen helyre.
Megjegyzés küldése